Rész, Fejezet

 1  3,     I|             amit maga is tud. Idegen mester, gouvernante nem jön ide.
 2  4,     V|       jelentsemo be, hogy ő a Mátyás mester.~ ~– Igen, én rendeltem
 3  4,     V|              Éppen jókor jött Mátyás mester – mondá a gróf.~ ~– Hja,
 4  4,     V|              nem segíthetünk, Mátyás mester; az elveszett – nyugtatá
 5  4,     V|              megmagyarázom.~ ~Mátyás mester annyiban érkezett jókor,
 6  4,     V|             itt létesíteni.~ ~Mátyás mester figyelmesen hallgatott a
 7  4,     V|                   Ez is igaz, Mátyás mester – mondá a gróf jámborul –,
 8  4,     V|     tökéletesen kiállítani?~ ~Mátyás mester szomorú arcot öltött, pedig
 9  4,     V|    semmiképpen felnyitható.~ ~Mátyás mester * agyarkodó arcfintorra
10  4,     V|     Megnyugszom a nézeteiben, Mátyás mester – monda a gróf –, de jól
11  4,     V|         láthatatlan legyen.~ ~Mátyás mester arcán a kételkedés foglalt
12  4,     V|             a Névtelen Várban Mátyás mester; ez idő alatt Henry, aki
13  4,     V|           arról beszélt volna Mátyás mester, hogy mit dolgozik ő a Névtelen
14  4,     V|   tökéletesen sikerült.~ ~Azt Mátyás mester elébb a kastélynak egy földszinti
15  5,    VI|           vidéken egy mindenhez értő mester, akit Mester Mátyásnak gúnyolnak,
16  5,    VI|          mindenhez értő mester, akit Mester Mátyásnak gúnyolnak, aki
17  9,   III|         harmadnapra betoppant Mátyás mester Vavel sátorába.~ ~Az ezermesternek
18  9,   III|                S hogyan látta Mátyás mester mindezeket?~ ~– El hagytam
19 10,     V| gólyalábakkal utazott tovább, Mátyás mester volt; akinek a távgyaloglásai
20 10,     V|            Eszerházán találta Mátyás mester. A vezérrel tudatá, hogy
21 12,     I|           kiküldött hadikéme, Mátyás mester.~ ~Lajost az egész idő alatt
22 12,     I|           került.~ ~– Mi hír, Mátyás mester?~ ~– Hát bizony mindenféle
23 12,     I|          Vavel indulatosan.~ ~Mátyás mester nem hagyta magát kivenni
24 12,     I|           úgy van – mondogatá Mátyás mester. – A generális adjutánsa
25 12,     I|            mesterség. – Hajh, Mátyás mester! Ha ön olyan ezermester
26 12,     I|            csapott, aztán meg Mátyás mester vállára.~ ~– Remek ember
27 12,     I|              tarsolyából, azt Mátyás mester markába nyomta.~ ~– Itt
28 12,     I|         Rögtön hozzáfogunk!~ ~Mátyás mester átvette a pénzt, s úgy osont
29 12,    II|         Minden megvan – monda Mátyás mester Vavelnek, három fedett társzekérre
30 12,    II|           franciák szokták.~ ~Mátyás mester mindenütt előresietett,
31 12,    II|          mint a franciákat.~ ~Mátyás mester azonban nem maradt ott pihenni,
32 13,     I|            megállította őket. Mátyás mester előhúzta a csizmaszár mellül
33 13,     I|              hiszen arra való Mátyás mester komájának, Tajkos uramnak,
34 13,     I|             a kapura kerülni. Mátyás mester sohase szokta azt kérdezni,
35 13,     I|         kedveseit fölkeresni: Mátyás mester tudta már a járást. Az ostromágyúk
36 13,     I|          messziről meglátták, Mátyás mester dicsekedve monda:~ ~– Nem