Rész, Fejezet

 1  1,   III|     asztalról a papírdarabkákat, s elébb, mint az zörgetett volna,
 2  1,   III|           kisleány. – Ön lépjen be elébb; én hátramaradok. Mondja
 3  2,   III|      benyitotta volna a komornyik, elébb három pár olyan posztószironyokból *
 4  2,   III|         egy adomát kell elmondanom elébb nagyságodnak. Az egyszeri
 5  3,     I|             s a leányt kínálta meg elébb, azután vett maga. Gazdag
 6  3,   III|        nyugoti szél kavarodott, az elébb porfelleget, aztán meg sűrű
 7  3,    IV|                Jelentsen be kérem, elébb.~ ~Zsuzsa asszony meg volt
 8  3,    IV|              Én úgy szeretem, hogy elébb jelentsen be.~ ~– Hát kit
 9  3,    IV|          nyakravalóját kötötte fel elébb a tükörből.~ ~Ott állt előtte
10  3,    IV| hálószobájához vezették a doktort. Elébb Henry dugta be nagy óvatosan
11  3,    IV|      tessék egy kicsit várni, majd elébb bejelenti.~ ~Ez furcsa.
12  4,     V|      sikerült.~ ~Azt Mátyás mester elébb a kastélynak egy földszinti
13  5,   III|        tudni fogja a szokást, hogy elébb végig kellett verekednie
14  5,     V|           az ajtaja nem nyílik meg elébb, mint a szabadító angyal
15  7,     I|  házigazdát: „Mit tetszett csak az elébb mondani?”~ ~Vavel ezúttal
16  7,    IV|           ilyenkor! Azt le kellett elébb törülni róla megnyálazott
17  8,     I|       akadályozó” azt mondta, hogy elébb a posztónak az árát akarja
18  8,     I|            időnk van. Gyújtsunk rá elébb. Pompás latakia.~ ~– Isten
19  8,     I|         vannak ajánlva. Gróf úr az elébb nagyon dicsérte a bajonettet.
20  8,    II|         közte nevekedett, hogy azt elébb ki kellett tanulnia, ha
21  9,     I|      ragályos lehet, nem akarja Ön elébb kámforfüstre tartani?~ ~–
22  9,   III|           menyasszonyét olvasta el elébb, utána az ármányszövőét;
23  9,   III|            hölgy, hogy a hangjáról elébb megismerjék, mint az arcát
24 10,    VI|         kívánatát; így azonban még elébb utána kellett annak járni.~ ~
25 11,   III|        végig, amelyen egy hónappal elébb a csatamezőre indult. Zászlója
26 11,   III|            azt felelte:~ ~– A haza elébb való, mint a gyermekek és
27 11,   III|          felkelőseregre.~ ~„A haza elébb való, mint a gyermek és
28 11,   VII|          is kellett vesződni, hogy elébb ezt a veszedelmes léket
29 12,     I|           tudom a titulát, amit az elébb mondék.~ ~Vavelnek az agya
30 12,     I|              Az is meglehet. Hanem elébb a seregünknek össze kell
31 12,    II|           s ami bort hozattak, azt elébb meg kellett kóstolni a bírónak,
32 12,    II|         kívánságom nincsen. Mentül elébb visszatér ön, annál jobb.
33 13,     I|           nem menyasszonyához siet elébb, hogy azt üdvözölje, ölelje,
34 13,     I|           azokat Isten; hanem hogy elébb hozza el a szelídebb csapást:
35 13,     I|           melyik látogató kocogtat elébb az ajtón: az a csontkoponyájú-e,