Rész, Fejezet

 1  1,     I|            emeletre; míg a fiatalabb csendesen követte, mint aki fél, hogy
 2  1,     I|              támad. Valami férfihang csendesen zokog. Egy másik azt mondja: „
 3  1,     I|            rövid ideig tart, s aztán csendesen tovavonul. Felváltja egy
 4  1,   III|          nagyon ideges.~ ~Cambray úr csendesen benyitá az ajtót, és azután
 5  1,   III|         belecsippentve a burnótba, s csendesen szippantva belőle. – A rendőrségnél
 6  2,   III|             kérdezőnek; azután egész csendesen odadűlt a hátával a kandalló
 7  3,    II|           fakadj piros rózsa, fakadj csendesen.”~ ~Azután jönnek üdvözölni
 8  3,    IV|             önt ide?~ ~– Csak legyen csendesen, gróf úr – mondá a doktor,
 9  3,    IV|             gyermekkel az anyja.~ ~– Csendesen alszik! – vigasztalá meg
10  3,    IV|           Megvallotta neki.~ ~Azután csendesen leereszkedett a vízbe, mint
11  4,    IV|              által összeszorítani, s csendesen, nyugodtan dörmögé:~ ~–
12  4,    IV|          függönyt… A leány ott aludt csendesen: arcát karjára hajtva; lábánál
13  4,     V|           Ami felett Henry elkezdett csendesen mosolyogni.~ ~– Azon már
14  5,   III|         visszaerőltette önuralmát, s csendesen felelt:~ ~– Erre én azt
15  5,     V| kertészlegény felé. Ez ott dolgozott csendesen egymagában, s elbámult,
16  5,     V|              szomorúno mosolygott, s csendesen bókolt a szépo fejével.~ ~
17  5,     V|                suttogá utána a leány csendesen.~ ~Erre Vavel felugrott,
18  6,     I|           ülve, s a fejét bólingatta csendesen.~ ~…. – Nem lesz már, aki
19  6,     I|           tövébe. Ott hadd nyugodjék csendesen. Csináltatok neki szép sírkövet
20  6,    II|      ismereteket szerzett. A lelkész csendesen szemlélő bölcsész volt,
21  9,     I|             együtt, hajtatni szépen, csendesen az országúton, útközben
22  9,     I|            küldve volt? – kérdé tőle csendesen.~ ~– Nem! Jöjjön ön velem.
23 10,    II|             kétszer-háromszor. Aztán csendesen lefeküdt, két kezét imára
24 10,    II|              Ez az úr ott benn olyan csendesen fekszik egy darab idő óta.~ ~–
25 10,    II|        ébresztgeté őt eleinte Marie, csendesen kocogtatva az ajtón, később
26 10,    IV|            zsombikok, amik jövet oly csendesen fogadták a lappangókat,
27 10,    VI|               hallgatta, csodálta.~ ~Csendesen, a mohában nem hangzó léptekkel
28 11,   III|            csapatját, s aztán mentek csendesen ki jobbra, ki balra.~ ~ ~ ~
29 11,    VI|             ácsi erdők oltalma alatt csendesen vonult fel Ácsig. Ott volt
30 13,     I|        jártassa meg azalatt az utcán csendesen a nagyon meghajtott lovakat.~ ~
31 13,     I|         nagyon meghajtott lovakat.~ ~Csendesen közeledett a ház felé. A
32 13,     I|            egymáshoz szorítá azokat. Csendesen suttogott hozzájuk:~ ~–
33 13,    II|      Elnyelte szépen a föld, lassan, csendesen, egyik falat a másik után,
34 13,    II|          mint ahogy elnyelte lassan, csendesen azt az egész korszakot:
35 13,    II|         kardhordozó karig, – lassan, csendesen, észrevétlenül, rombolás