Rész, Fejezet

 1  1,     I|               dauphin * , XVI. Lajos fia csakugyan meghalt, miután három esztendeig
 2  1,   III|                 tudakozódni.~ ~– Ejh, ön csakugyan szeretetreméltó. Ez nekem
 3  1,   III|               nem utcára való öltözetben csakugyan nem mehetünk ki várost járni,
 4  1,    IV|             örömem van?~ ~– De ennek már csakugyan egyedül rajtam keresztül
 5  2,    II|                     Elmondva azonban már csakugyan el volt, s visszavenni nem
 6  2,    II|        szörnyűség! Egy ilyen gonosztevőt csakugyan nem szabad tovább megtűrni
 7  2,    II|                volt a rejtélyes hölgyön? Csakugyan nem volt-e fejkötő a fején?
 8  2,   III|           komornyik, s erre Bernát úrnak csakugyan fel kellett hagynia a pipanyomozással
 9  3,   III|         megteszem. Hanem hát mármost, ha csakugyan elszánta magát Madame, hogy
10  4,     I|            engedem, ha kitaszítom, akkor csakugyan az lesz belőle, aminek kikiáltották:
11  4,    II|              borzalom volt látni, ez már csakugyan a gyanútlanság teljes értékű
12  4,   III|             amint a szegleten kibukkant, csakugyan az történt, amit ő előre
13  4,    IV|                 a fegyverszekrényéhez, s csakugyan úgy tapasztalá, hogy a fegyverei
14  4,    IV| keresztülsajtolhatta magát.~ ~Sátán Laci csakugyan remekelt ma; megmutatta
15  5,    II|                 Ehhez fogható torzalakot csakugyan nem mutogattak még pénzért
16  5,   III|              nyúlni…~ ~– Akkor meghal!~ ~Csakugyan nem kiáltotta a szót; csak
17  6,     I|              magát a kardvívásban. Henry csakugyan vívómester volt valaha. –
18  6,     I|               szakácsnőé mellett. Lizett csakugyan felesége volt neki.~ ~A
19  6,     I|                  az ebédet készítette.~ ~Csakugyan oly szertelenül elhízott
20  6,    II|                 a gondoskodást. Rá nézve csakugyan legalkalmasabb cseléd lehetett
21  7,    IV|                  mint önök ketten, akkor csakugyan háládatos keresetmód lenne
22  7,  VIII|                   A Phryxus és Helle már csakugyan nem tudják maguk megkeresni
23  7,  VIII|                neki elhinni. És íme, lám csakugyan a pávák kiabálnak úgy. Ezután
24  8,    II|                azt látta, hogy a zászlót csakugyan nem dobja el Lajos a kezéből,
25  9,   III|                egyikén látott égvillogás csakugyan földi zivatart jelentett.
26 10,    II|                 visszatért hozzá.~ ~– Ha csakugyan nem hagyja ön kiverni a
27 10,   III|                  a vitnyédi Rába révében csakugyan vesztegelni kell a szekérnek,
28 10,    IV|                  lett volna meglőnöd. Az csakugyan az én elveszett szörnyetegem.
29 10,    IV|                 őket.~ ~– No, ez a dolog csakugyan hasonlít ahhoz, amit fiaskónak
30 10,    VI|                meghalnod!~ ~S Sátán Laci csakugyan jó szófogadó ember volt.
31 10,    VI|                  csodái, akkor a démonok csakugyan ott lepték volna a menekülőt.~ ~
32 11,   III|           kardját, visszament gyalog, és csakugyan kicsinálta. Akkor azután
33 11,   III|                megelégedett.~ ~De az már csakugyan a magyar inszurgens humorátul
34 11,    IV|                   hogy Nugent tábornokot csakugyan feltalálták.~ ~– De mármost
35 11,   VII|                maguk mögött. Most azután csakugyan nem lehetett a legjobb akarat