Rész, Fejezet

 1  1,    II|          falhoz húzta magát, hogy utat engedjen a szemközt jövőnek.
 2  1,    IV|       félévre, s azzal szerencsés utat kívánt neki, s visszatért
 3  2,   III|  fegyveres kézzel nyitott magának utat: ámbátor, amíglen a puskát
 4  3,    IV|           sárosan, ahogy az erdei utat megúszta, felment a kastélyba,
 5  4,    IV|           nélkül járta meg ezt az utat: a lámpavilág az obszervatóriumban
 6  4,    IV|   megromolva. Hagyja ön el ezt az utat, amely…~ ~– Tudom: az akasztófához
 7  5,   III|       végig a könyv nélkül tudott utat. Olyan jól ismerték már
 8  5,   III|       egész odáig megtette már az utat, ahol rendesen meg szokott
 9  6,     I|        tudatlanul, nem találva az utat, merre menjen. Nekem kalauz
10  7,    II|  vágtatott előre a nehézlovasság, utat törni az eleven utcán át,
11  8,     I|           másikig törtek maguknak utat; amik diadalaikat a pyramidok
12  8,    II|        míveli, úrnak nem szolgál, utat nem csinál, forspontba nem
13 10,   III|            Hanem átkozott egyenes utat választottál, ha Schönbrunnból
14 10,   III|           éjszaka nem mernek nagy utat tenni. Ha elhagyták is Fertőszeget,
15 10,    IV| messzeségbe.~ ~A posvány, mely az utat elállta, nem lehetett szélesebb
16 10,    IV|           futhatunk versenyt. Más utat kell választanunk. Azért
17 10,    IV|      kapnak fel a partra, mely az utat ismét megnyitja előttük.~ ~
18 10,    IV|     Fervlans rövidíteni akarta az utat. Egy olyan ötven-hatvan
19 10,    IV|       Pomogyon alul. Itt a rendes utat meg kellett tartania, mert
20 10,    IV|         az oda vezető legkönnyebb utat kellett kicirkalmazni, aminél
21 11,    II| folyamocska szakítja félbe ezt az utat: a Marcal. Csak akkora folyam,
22 11,    II|        azzal tisztára söpörték az utat.~ ~Az ellenség azonban helyreállította
23 11,    II|          érhette el a nagyszőlősi utat, s ezzel meg lett szabadítva
24 11,    IV|         semmi hegyet, erdőt, mély utat megszállva. Egypár kompánia
25 11,    IV|         és Újfalu közt elállva az utat az ellenség előtt, s addig
26 11,    IV|         maguknak fegyveres kézzel utat! Egyenkint minden ezred,
27 11,     V|    Rohantak vak rémülettel, merre utat láttak, felverve a közbeeső
28 11,   VII|        ellenségtől, kivéve a vízi utat, a Dunát. Ezen át kellett
29 11,   VII|           érintkezésbe jött. Amaz utat tört, emez feltartóztatott.~ ~
30 11,   VII|       felcsizmázva, folytatták az utat; a kiszabadult foglyok kísérték
31 11,   VII|           előtt nyitva tartják az utat.~ ~Erre a szóra mindenki
32 11,   VII|          hát az első nap tesz egy utat észak felé, a második nap
33 11,   VII|          másodszor is megtenni az utat a Balatontól a Dunáig: ezúttal
34 12,    II|           tökéletesen elzárták az utat.~ ~Ekkor egész közel ért