Rész, Fejezet

 1  1,     I|            felsóhajtással. – Az, aki annyi hiú reményt költött fel
 2  2,     I|              nevezni.)~ ~– Csak lesz annyi becsületérzés doktor úrban,
 3  2,    II|           részleteiről senki sem bír annyi ismerettel, mint én, aki
 4  3,    II|         Hanem a felnőtteknek meg van annyi eszük, hogy a gyermekeket
 5  3,    IV|               A doktor elhüledezett. Annyi arany gurigált az asztaláno ,
 6  3,    IV|           ezt a szót: „hám-hám”. Már annyi szófogadásra is megtanították.,
 7  4,    IV|         összes bölcsészeti tudománya annyi hatalommal, hogy őt a nem
 8  4,     V|   Gvozdanovics generálisnak nem volt annyi talentuma, hogy mikor Napóleon
 9  4,     V|               Itt ez alkovenben csak annyi világosság szűrődik a redőnyön
10  5,     I|               A parasztlegénynek van annyi logikája, hogy nem megy
11  5,   III|            felfedezni nem szabad. De annyi bizonyos, hogy van önnek
12  5,    VI|         reflektálna. – Tehát mármost annyi praeambulum * után „ad rem” * ! –
13  5,    VI|            hogy mit adott elő; hanem annyi bizonyos, hogy az általa
14  6,     I|             tudós, a nagy bölcs, aki annyi könyvet kitanult, hogy mondaná
15  6,    II|         átszállítani a halott embert annyi volna, mint minden jövő
16  6,    II|          huszár fejére vándorolt, az annyi volt már, hogy „felcsapott”,
17  7,   III|          nekem azt a hölgyet, akiről annyi monda kering vidékünkön.
18  7,    IV|         legboldogabb: az bizonyos. – Annyi év után először ölelhetett
19  7,    IX|      küzdöttek lelkében. A nőszívben annyi jó van, amennyi rossz. Győzhet
20  8,     I| Hofkriegsrath azt írta le arra, hogy annyi világoskék posztó nincs
21  8,     I|         akadályozó”, hogy neki nincs annyi szabója, hogy azt a sok
22  8,    II|               hogy alig bírt magának annyi pihenőt elszakítani, hogy
23  8,    II|              megkapta, mégis kellett annyi időt szakítania magának,
24  8,   III|              történt-e vele, ami már annyi nővel megesett, hogy egy
25  8,   III|     végigolvasta. Azt hitte, azalatt annyi idő múlt el, hogy ráért
26  9,   III|        lefeküdtem a sánc fenekére, s annyi földet hányattam magamra,
27  9,   III|             mégis maradt meg számára annyi vigasztalás, hogy Napóleon
28 10,     V|      elővezette tartalékcsapatját.~ ~Annyi katonai ismeretet ő is feltett
29 11,   III|           jobbra, ki balra.~ ~ ~ ~És annyi összecsapás közt az inszurgens
30 11,   III|         pedig, hanem lóháton, s volt annyi esze, hogy a legjobbik lovát
31 11,    IV|       zalaiaknál jellemző volt, hogy annyi egytestvér volt közöttük
32 12,     I|              de hát ki tudhatja ezt? Annyi bizonyos, hogy én egyet
33 13,     I|              azt a rossz leányt, aki annyi bajt okozott a világban;
34 13,     I|        okozott a világban; aki miatt annyi jó ember szenvedett, s akinek