Rész, Fejezet

  1  1,     I|                   Ilyenkor minden hazafi és becsületes honpolgár, aki
  2  1,     I|          igazolta, hogy nem bolt-feltörő és nem összeesküvő.~ ~Az egyik
  3  1,     I|          gödröcske. Szemöldei igen sűrűk és egyenesek; arcába kétfelől
  4  1,     I|                 tudja, hogy anyja grófné és palotája van; de hogy kinek
  5  1,     I|                testhez simuló szoknyákat és ingeket viseltek, mint a
  6  1,     I|              aranyfüggőmet, karperecemet és nyakláncomat is feltegye.
  7  1,     I|           lehúzta a kisleánynak a cipőit és átázott harisnyáit, megdörzsölgeté
  8  1,     I|                  minek viszik át a puncs és csemege egy részét a másik
  9  1,     I|                 kincsünket, ahol jó rend és biztosított társadalmi élet
 10  1,     I|              Európában, ahol jó rend van és nincs semmi rendőrség, ahol
 11  1,     I|                  sem háborgat a hatóság; és ami legfőbb, egy olyan hely,
 12  1,     I|              hajadon lesz, elragadó szép és tele szívjósággal: mi történik
 13  1,     I|          lehetetlen, hogy ezt kikerülje. És önnek nem lesz szabad e
 14  1,     I|                van.~ ~– Jerünk be hozzá, és értesítsük.~ ~Az egyik férfi
 15  1,     I|               átviszi a másik szobába.~ ~És azután, visszahoz ugyanonnan
 16  1,     I|               innen.~ ~A kapuajtó nyílik és csukódik; bármily óvatosan,
 17  1,     I|                 újra tüzet szít benne.~ ~És azután sajátszerű foglalatosságot
 18  1,    II|                  rég elment már az égbe! És milyen úton ment el!~ ~Azonban
 19  1,    II|                   Részegnek tette magát, és dülöngélt.~ ~Az ifjú úr
 20  1,    II|            feladata, hogy őrá vigyázzon, és belécsimpajkozzék, mint
 21  1,    II|             francia tiszteli a gyermeket és a szerencsétlenséget. Igaz-e?
 22  1,    II|                 önnek ideje velünk jönni és segíteni a házkeresésben –
 23  1,    II|                  polgár, legyen nyugodt, és ne féljen semmitől – biztatá
 24  1,    II|                  köpenyét, nyakravalóját és minden egyéb jogos tulajdonát;
 25  1,    II|            helyzetéhez méltó nyugalommal és hidegvérrel. Hogy jól tudjon
 26  1,    II|                 annak csak az orra hegye és szemei látszottak elő.~ ~–
 27  1,    II|           nyakába csatolt. Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek a hintóba,
 28  1,    II|                Saint-Leu-ben,ahol kocsit és négyes fogatot váltottak
 29  1,   III|               ébredt fel, mikor az ablak és ágy függönyei szétvonattak,
 30  1,   III|                  csipke trompeuse * -zel és rövid ujjakkal.~ ~– Nem
 31  1,   III|               egyedül lakott benne: maga és hozzátartozói.~ ~A forradalom
 32  1,   III|                  antichambre * , boudoir és vestibule. A palota a divaturacsok
 33  1,   III|            melyben egy asztalon hímzések és képes albumok voltak kiterítve.
 34  1,   III|                  el neki, hogy elhozott, és nincs bajom. Vigyázzon,
 35  1,   III|              csendesen benyitá az ajtót, és azután meglepetve állt meg.~ ~
 36  1,   III|                  A hölgyek mind fiatalok és szépek; azon kor erényes
 37  1,   III|                  öltönyökön drága hímzet és brüsszeli csipke, a hajfürtökben
 38  1,   III|        csengő-bengő hiábavalóságokkal.~ ~És az egész társaság közt aki
 39  1,   III|                   szemöldei vonaglottak, és álla remegett.~ ~– Köszönet!
 40  1,   III|              tekintetű márki. – Ez a jog és kötelesség engemet illet.
 41  1,   III|               egyedül maradt a grófnővel és kisleányával.~ ~… Cambray
 42  1,   III|                  s azokból minden gyanús és életveszélyes tárgyat elkoboztak,
 43  1,   III|          porkoláb, aki valami levesfélét és kenyeret hozott a számára.~ ~–
 44  1,   III|            letette az asztalára a levest és a nyolc lat kenyeret.~ ~–
 45  1,   III|                 tűröm, Cambray úr! Tanúk és adatok vannak rá, hogy ön
 46  1,   III|          mulasztjuk el bocsánatot kérni) és semmi terhelő iratot vagy
 47  1,   III|                rongyait összeillesztette és elolvasta.~ ~– Ki ez a tanú?~ ~–
 48  1,   III|              Mondja ön inkább: bámulatos és lesújtó tudat minden ellenségére
 49  1,   III|                  hölgyek, delio ifjakból és ártatlan gyermekekből; akiknek
 50  1,   III|                 folytassunk a nevelésügy és az államérdekek teóriái
 51  1,   III|                aminek főfonalai éppen ma és tegnap tépettek szét Enghien
 52  1,   III|                  Cadoudal * , Pichegru * és mások életfonalával együtt.~ ~–
 53  1,   III|             lerontassa? – Vagy ha rögtön és egyszerre akar kielégíttetni,
 54  1,   III|                   hízelgőn suttogva.~ ~– És mi módon tudhatnóko azt
 55  1,    IV|              mielőtt a hatalmas kőpartok és diadalmas nevű hidak * építésére
 56  1,    IV|            éjszakán is az incroyables-ek és merveilleuses * -ök.~ ~Cythere
 57  1,    IV|           háziasszony mindenféle, a Véry és Legacque gyönyörházakból
 58  1,    IV|           titkaiba, meg Madame Tallien * és Madame Récamier * toalettversenyére,
 59  1,    IV|               amerikai ember találta fel és hozta ide; valami Fultont * .~ ~
 60  1,    IV|             liliputi merveilleuse-öcskék és incroyable-ocskák jöttek
 61  1,    IV|             tanultak egymásnak udvarolni és calembourg * -okat mondani,
 62  1,    IV|                 divathölgyek toalettjeit és Talma * játékát; véleményt
 63  1,    IV|              mondtak aziránt, hogy Barry és Desfontaines * legújabb
 64  1,    IV|         persziflált egyéniségek modorát, és aközben azzal a legyezővel,
 65  1,    IV|             csodagyermek volt.~ ~– Uraim és hölgyeim – monda a gyermek,
 66  1,    IV|          Minthogy pedig „vapeur” a gőzön és a túlfinom úrhölgyek idegbántalmain
 67  1,    IV|                grófnő vállait vonogatta, és fejét rázta szeszélyesen.~ ~–
 68  1,    IV|            szökni?~ ~– Rendőrségünk van, és elég ügyes; hanem az üldözöttek
 69  1,    IV|                 igazolta, hogy hol járt, és kit vitt magával. A hamis
 70  1,    IV|      szökevényeket önnek kell fölkeresni és visszahozni.~ ~– Fölkeresni?
 71  1,    IV|             visszahozni.~ ~– Fölkeresni? És visszahozni? – rezzent fel
 72  1,    IV|             letelepedni, ahol „rend van, és rendőrség még sincs”. A
 73  1,    IV|          szilárdulhasson meg soha a béke és hatalom idebenn? Hogy mindaz
 74  1,    IV|               fényes sikerrel folytat ön és a leánykája: éppen a legjobb
 75  1,    IV|           Fervlans, átvéve a levélkét. – És most küldje el ön Jocrisse-t,
 76  1,    IV|              lesz. Most a titkos lépcsőn és a kertkapun át észrevétlen
 77  1,    IV|              holott ön miniszter lehetne és akadémiai tag az ilyen tudományokban.
 78  1,    IV|      orvosságokat inni, jeges rebarbarát és keserű mandulafejetet, mely
 79  1,    IV|     háziasszonynak.~ ~– Megengedik uraim és hölgyeim! – szólt a kis
 80  1,    IV|                levelet. Megrázta a fejét és a vállait; összecsücsörítette
 81  1,    IV|              nagy kék szemein.~ ~– Uraim és hölgyeim! – monda. – Egy
 82  1,    IV|              elbánni.~ ~– Nos hát, uraim és hölgyeim, folytassuk a médisance * -
 83  2,     I|                 mellékszemélyzet, megyei és tiszttartói hajdú, sáfár
 84  2,     I|                 tiszttartói hajdú, sáfár és írnok; az alispán patvaristájának
 85  2,     I|             jelenlevő uraknak feleségeik és leányasszonyaik is vannak („
 86  2,     I|               szabású * , de körülprémes és sújtásos. Nyakán feszesre
 87  2,     I|                tudománytól összegörnyedt és megaszalt alázatos férfiú,
 88  2,     I|               térképét rejté. Igen tudós és a maga szakmáját értő férfiú
 89  2,     I|              baronesse, minden regaléval és úrbériséggel együtt – mondá
 90  2,     I|          szobákat mind kitapecéroztatta, és lusztereket akasztatott
 91  2,     I|            lutherana, s minthogy Bécsben és Bajorországban a mixta matrimonia *
 92  2,     I|                négylovas hintó, jágerrel és postillonnal a bakon. Az
 93  2,     I|                 Csak a levetett wiklerek és schlüpferek * bizonyítják,
 94  2,     I|            általános megjegyzés, nyíltan és elhallgatottan.~ ~– Ez a
 95  2,     I|              Tökéletes bécsi nő. Jókedvű és nyílt szívű. Minden szemközt
 96  2,     I|              kívül, mely lehető sok ágba és mentül keményebbre fonottan
 97  2,     I|             beszaladgálni, s a szakácsot és szakácsnékat bámulatra ragadni
 98  2,     I|               akarok színi falun: tömjén és lőporfüst nélkül. Lcgfeljebb
 99  2,     I|                 maga is fertőszegi lakos és compossessor, orvos, sebész,
100  2,     I|             compossessor, orvos, sebész, és nemcsak e vármegyében, de
101  2,     I|       vármegyében, de Győr, Komárom, Vas és Sopron vármegyékben is elismert
102  2,     I|              elismert legnagyobb pletyka és hírharang.~ ~– Ah! Hisz
103  2,     I|               lesz panaszuk ellenem.~ ~– És most magamat kell bemutatnom,
104  2,     I|                 azt igyekezett a sinusok és cosinusok segélyével kikalkulálni,
105  2,    II|                  mind a kettőt. Víg volt és kedélyes. Hanem hiszen a
106  2,    II|              volt hivatalos. A baronesse és társalkodónője egyedül képviselték
107  2,    II|             Hozzá tehetjük, hogy „húgom” és „bácsi”.~ ~– Hát a feleségét
108  2,    II|                  hogy „lelkem maga!”~ ~– És a gyermekek sem tegezik
109  2,    II|            talált a bárónő az alispánban és a doktorban.~ ~– Tehát a
110  2,    II|          senkinek se legyen szabad rajta és a hozzátartozókon kívül
111  2,    II|                  akarja azt mondani?~ ~– És ha fel akarnám azt mondani?~ ~–
112  2,    II|            városig: ott visszafordulnak, és hazatérnek; de a dáma oly
113  2,    II|               lehet tudni, hogy gazdájuk és asszonyuk között micsoda
114  2,    II|                 jár ki a faluba is néha, és németül beszél. Rajta kívül
115  2,    II|                  mert sohase látták.~ ~– És a komornyik?~ ~– Azt úgy
116  2,    II|               fehér glaszé kesztyűt hord és ezüstzsinóros bérruhát.
117  2,    II|                 belső szobákba zárkózik, és onnan ki nem jön. Ha valaki
118  2,    II|            isznak.~ ~– Valóban, valóban. És kitűnő konyhát tartanak.
119  2,    II|           megmondhatom, hogy ki ez az úr és ez az asszonyság. Én háromféle
120  2,    II|                 levő tárgyhoz.~ ~– Uraim és hölgyeim – kezdé – engedjék
121  2,    II|                  Csupán levelezés által. És az is egész sajátszerűen
122  2,    II|                  a futár, a Névtelen Vár és parókia között a véleménycserét
123  2,    II|                 világon történtek iránt, és szereti tudni az apró emberek
124  2,    II|                 tervezett üdvlövöldözést és rakétázást hagyjanak el.
125  2,    II|         karácsony estéjén minden kisfiút és leányt felhívat a Névtelen
126  2,    II|              nyílt meg, hogy ily vakmerő és minden okoskodást szerteszét
127  2,    II|              ember, akinek nincs neve.~ ~És amellett ez az ember egész
128  2,    II|                fehérebb volt a liliomnál és piros mint a rózsa; homloka
129  2,    II|                  a rózsa; homloka tiszta és magas, s bizony semmi bélyeg
130  2,    II|             bélyeg rajta; a szája vékony és finom és mosolygós. Az egész
131  2,    II|                  a szája vékony és finom és mosolygós. Az egész alak
132  2,    II|             fehér, egy fekete, egy veres és egy cirmos; s amik egyszerre
133  2,    II|              bizonyítá a tiszttartó.~ ~– És ami legkülönösebb – mondá
134  2,    II|           megtudom, hogy ki ez a dominus és az ő dominája.~ ~Ez az „
135  2,    II|             asztalkáihoz, s ott a bárónő és az alispán egymás mellé
136  2,   III|            hosszú szárú selmeci pipákkal és a kurta szárú tajtékpipával
137  2,   III|                kurta szárú tajtékpipával és dohányzacskóval; a posztószél
138  2,   III|                  hurkolt ezüstös fringia és a borotválkozó eszköz. Erre
139  2,   III|           komornyik, aki egyúttal kocsis és mindenes: egy öles termetű,
140  2,   III|                   lábain fehér harisnyák és sarkatlan cipők.~ ~– Itthon
141  2,   III|       vendégszobába.~ ~– Audiát, menjen, és nézzen utána, hogy bejöjjenek
142  2,   III|            minden bútor fehér mázos volt és aranyozott. A rokokó rámákba
143  2,   III|            melyet a mesterkéletlen üstök és hajcsigák szabadon hagytak:
144  2,   III|       tengerszürke szemei, rövid bajuszt és à la IV. Henrik állszakállto *
145  2,   III|              előde által kötött bérletet és servitust hivatalosan felmondani,
146  2,   III|            feléért ajánlja a várkastélyt és parkot a gróf úrnak átengedni.~ ~
147  2,   III|       megelégedve a kivívott sikerrel. – És azután ha szabad kérnem
148  2,   III|             mitől annak a királyi biztos és a tekintetes asszony jutott
149  2,   III|           faképeinél.~ ~Bernát úr bámult és ámult: nem tudta mire vélni
150  2,   III|                  ajtajában; a patvarista és hajdú hangjait ismerte fel.~ ~–
151  3,     I|          ismernek.~ ~Öltönye hímzetekkel és csipkefodrokkal gazdag:
152  3,     I|                  hanem azért elhanyagolt és szeszélyes, mint akinek
153  3,     I|                 miknek gombjai smaragdok és rubinok; de a haj maga zilált
154  3,     I|            rubinok; de a haj maga zilált és összekócolt. A drága brüsszeli
155  3,     I|                     apró papucskái arany és ezüst gyöngyökkel vannak
156  3,     I|               amik táncolnak, gitároznak és a fejeiketo negédesen hajtogatják.
157  3,     I|            mozaik-asztalkán kártya hever és három rakás pénz, az egyik
158  3,     I|                 látszik, hosszú sor érc- és fasípokkal. Az ablakhoz
159  3,     I|           festőasztal; azon papírdarabok és sorba rakott üvegek porfestékekkelo .
160  3,     I|        szögletekben mindenféle ágyacskák és almocskák vannak megvetve,
161  3,     I|              neve van: ,Hic, Mitz, Panni és Miura”. Mindannyian bemutattatnak
162  3,     I|                   akiknek neve: „Phryxus és Helle” * , két mopsz. A
163  3,     I|               mosdótálacskát, s orcáikat és talpacskáikat finom szivaccsal
164  3,     I|                 hintó előgördül: Phryxus és Helle már ismerik a kötelességüket,
165  3,     I|              rangfokozat szerint az első és hátsó üléseket a phaëtonban * ;
166  3,     I|                  léptei néha oly könnyűk és ruganyosak, mintha tündér
167  3,     I|                papírból vágtak ki virág- és gyümölcsmintákat, s a szobafestés
168  3,     I|                játszhatott l'hombre * -t és tarokkot, s gyönyörködhetett
169  3,     I|                  az úr Haute Sauterne-it és burgundit ivott. Mikor ivadjao *
170  3,     I|            megérinté az ajkaival a kezét és a homlokát a leánynak.~ ~
171  3,     I|                 mindig oly későn jön be, és oly korán távozik, hogy
172  3,     I|              álomnyöszörgésére felébred. És aztán, mint a katona a táborban,
173  3,    II|           Elkészíté a reggelijét magának és a társaságának. Mind a nyolcan
174  3,    II|                 s odafutott a belépőhöz, és pajzánul a nyakába kapaszkodott.~ ~–
175  3,    II|                amit a fejemben kifőztem. És aztán nem feleded el, hogy
176  3,    II|                 meghajtotta a fél térdét és a fejét, s nem szólt hozzá
177  3,    II|                    Az emberfaj egyeteme, és annak a lakhelye, a kerek
178  3,    II|             egyik tündéralakja: ártatlan és csábító; gyermek és szirén.~ ~
179  3,    II|             ártatlan és csábító; gyermek és szirén.~ ~Lajos meglepetve
180  3,    II|                  oly szívből eredő volt. És Lajos maga is ismerte azt
181  3,    II|              regélt Máriának Cleliáról * és társnőiről, kik a Tiberen
182  3,    II|                  az nekem is az – monda, és kezét nyújtá a leánynak.~ ~–
183  3,    II|             számodra a tóparton, s padot és mellvédet ütnöm össze, ahonnan
184  3,    II|               szeretni, mert nagyon szép és nagyon jámbor.~ ~– Honnan
185  3,    II|                Minden járása a szegények és betegek házainak látogatásából
186  3,    II|         kísértettek azután susztertallér és két garasos név alatt. Még
187  3,    II|                   Még akkor újak voltak, és ragyogott rajta a 30-as
188  3,   III|              maradványai voltak. (Livius és Justin * szerint a mai Narbonne-ból
189  3,   III|                  hely, ahol most kastély és park van, mind tófenék volt,
190  3,   III|         árnyképeket engedett a csónakból és az úszó főből kivenni, ott
191  3,   III|          összetette kezeit a víz fölött, és úgy imádkozott, csak a lábai
192  3,   III|              állt az egész boldogsága.~ ~És ezt is maga találta ki magának.~ ~
193  3,   III|               kajmánok, nagy teknősbékák és tengeri kígyók?~ ~Lajos
194  3,   III|         iszonyatra.~ ~Lajos körülbámult, és nem látott semmit.~ ~De
195  3,   III|                  lát többé, csak a halé. És aztán nem látta őt Lajos
196  3,   III|                  megzsibbasztá a rémület és a düh. Mi volt ez? Ki küldte
197  3,   III|                egyébre, mint az ármányra és incselkedésre.~ ~A méreg
198  3,   III|            menjen el az öltöző kunyhóba, és öltözzék fel.~ ~Türelmetlen
199  3,   III|                   Aztán a karjára vette, és sietve haladt vele a kastélyba
200  3,   III|                ragyognak, mint a parázs. És félrebeszél. Sohase láttam
201  3,   III|           világon következik. Én megyek, és ön kísérni fog.~ ~– Szent
202  3,   III|             megöl, ha azt megteszem.~ ~– És ha nem teszi, ön öli meg
203  3,   III|             addig én beburkolom magamat, és sárcipőt húzok. – No menjen,
204  3,   III|                 fog, én ott leszek majd, és kiengesztelem. Csak a jó
205  3,   III|                 oly messze. Menjen csak, és hozza a lámpát!~ ~S néhány
206  3,    IV|               hézagot támasztott az ajtó és küszöb között, amekkora
207  3,    IV|               volna a szőnyegen.~ ~Marie és Henry azután egyenesen Lajos
208  3,    IV|                 az asztalra az érvágóját és csodatevő cseppjeit, s azzal
209  3,    IV|                 elkezdett izzadni a kór, és azzal lassankint eszméletéhez
210  3,    IV|               vesse le nedves öltönyeit, és feküdjék le. Aztán ígérje
211  3,    IV|              átlopózott Lajos szobájáig, és besuttogott az ajtón:~ ~–
212  3,    IV|                       Megérdemeltem azt, és nem fájto .~ ~A leány megszorítá
213  3,    IV|                 keskeny tóöböl már közte és a Névtelen Vár közt volt.
214  3,    IV|           bejelenteni, az csak kocogtat, és belép.~ ~Nemsokára visszajött
215  3,    IV|         beszéljen. Menjen csak be Georg, és mondja meg a bárónőnek,
216  3,    IV|               Várból, beszéltem az úrral és asszonysággal, rendkívüli
217  3,    IV|            felhangzott a Névtelen Várig. És Lajos értette Marie arcán
218  3,    IV|             hírhedett művészek feltűnnek és letűnnek, ő nem gyönyörködött
219  3,    IV|              akiket szépsége elkábított, és akit pompás toalettjével
220  3,    IV|               lehajtá arcát a hullámhoz, és megcsókolta azt. – Az volt
221  3,    IV|                  úszni többé. – Félek.~ ~És ezzel vége volt a régi gyönyörnek.~ ~
222  3,    IV|                hagyta el kedvenc elemét, és sírt belé. Hogyne? Mikor
223  3,    IV|                  mást, mint honn maradni és társalogni Dantéval, Shakespeare-rel,
224  3,    IV|          élvezetét találta a bölcsészeti és természettudományi iratokban.
225  3,    IV|                  folyt a levelezés közte és a tudós lelkipásztor között.
226  3,    IV|        halászoknak, hogy álljanak lesbe, és fogják el; ami egy mesterséges
227  4,     I|                  az emberek civakodásain és mulatságain. Beült közéjük
228  4,     I|               Maga volt az „oroszlánfej” és a tízek tanácsa egy személyben * .
229  4,     I|              megmondta, hogy a nő fiatal és igen szép. Azt is hírül
230  4,     I|          Magyarországon, operaszínházzal és karusszellel; e vidéken
231  4,     I|             arcát, kipirulva a hevélytől és a csípős hidegtől.~ ~Ami
232  4,     I|              épületet már ajándékba adta és felszerelte; de egyúttal
233  4,     I|           segítsenek. Azoknak az élelmen és hajlékon kívül tanító és
234  4,     I|                 és hajlékon kívül tanító és felügyelő is kell, s ezt
235  4,     I|                 bennük, csak udvariasság és meleg érzelem.~ ~Hanem a
236  4,     I|                 nem győzve, s munícióból és tartalékokból soha ki nem
237  4,     I|                nézetpontjait. Teoretikus és empirikus adatokat: elismert
238  4,     I|                 éjszaka bebocsátja őket, és kiraboltat. Én pedig meg
239  4,     I|              hogy az az asszony ártatlan és becsületes. Valamennyi emberem
240  4,     I|           maguktól, ily ifjú korukban.~ ~És Vavel grófnak kötelessége
241  4,     I|                  év a másik után múlik – és az az ígért partja az új
242  4,     I|             sírbao , akinek ő a mindene, és kinek nem szabad arra gondolni,
243  4,     I|            gyermekbül hajadon lesz: szép és tele szívjósággal. Lehetetlen,
244  4,    II|              szomszédnő elzárkózottan él és férfigyűlölő. Hanem azért
245  4,    II|              mert egy pár istennői lábat és bokát elárulni egy leskelődő
246  4,    II|             legközönségesebb udvariasság és a társadalmi élet rendes
247  4,    II|            földje, ami önhöz tartozik.~ ~És aztán körülhordozta a leányt
248  4,    II|               kezéből kihullott a térkép és a históriás könyv.~ ~A leány
249  4,    II|                 a macskáival játszani.~ ~És attól fogva nem akart többé
250  4,    II|            előjött Schmidtné, a mindenes és kijáró posta, s háttal az
251  4,    II| szivárványnimbusszal dicsőíti meg az arc és alak körvonalait. Mostan
252  4,    II|            felugrott helyéről, a bámulat és meglepetés zavarával, s
253  4,    II|             pajkos, dacoló nevetéssel.~ ~És aztán lassankint elmúlt,
254  4,    II|                 többet is akart látni.~ ~És azután lassankint megint
255  4,    II|               annak a kezét ragadta meg, és megszorítá, hálasóhajra
256  4,    II|                hívsz: tudod, csak úgy. – És aztán holnap megint hozzá-fogunk
257  4,    II|           jelenetet. Egy úrhölgy, fiatal és szép, hogy vesződik azzal
258  4,    II|               makrancos, mint egy ördög, és csúf, mint egy majom.~ ~
259  4,   III|              tettek. Ez legalább érdekes és ártatlan olvasmány. „Vajon
260  4,   III|              fenn csillagot vizsgálni: ő és a gróf. Ő nézte a holdat,
261  4,   III|                    Erre a hölgy fölkelt, és visszavonult az erkélyről
262  4,   III|               megszűnt; hanem az angaria és a szolgalom csak megmaradt.~ ~
263  4,   III|                  elő; az körültekintett, és jelt adott a háta mögé,
264  4,   III|             csavarszegekkel a közepeiken és a végeiken egymáshoz vannak
265  4,   III|                  Manteaux utcai tréfára, és nevess ezen a mostanin.~ ~
266  4,   III|                 kből kihányt ékszerekkel és ezüstneművel. A padlaton
267  4,   III|               jön egy rablóbanda ellen – és győz!~ ~– Én Vavel gróf
268  4,   III|             arcába fecskendett hideg víz és a repülő só rögtön életre
269  4,   III|                  nyugodtan fekve maradni és betakarózni. Ha csak láz
270  4,   III|                 jaj Istenem!”~ ~A bárónő és a gróf visszatértek az alkovenes
271  4,   III|                 cselédjeit felfegyverzi, és a közelben hálatja.~ ~–
272  4,   III|                  Ahelyett, hogy bámulnám és megköszönném önnek a nemes,
273  4,   III|                mondhatom önnek, hogy az. És én nem fogom őt elbocsátani
274  4,   III|              hanem itt tartom tovább is, és itt fog hálni a hálószobám
275  4,   III|              hálni a hálószobám mellett, és rá lesznek bízva a szekrényeim
276  4,    IV|                  nem szereti őt senki.~ ~És aztán csak nem tudott megválni
277  4,    IV|                megy a csúf Marinka, ni!” és nem kellene fátyolt viselnem
278  4,    IV|           fátyolt viselnem az arcomon.~ ~És aztán csinált nagy erőltetve
279  4,    IV|          kastélyából nem vitt el semmit, és neki semmi oka sincs őt
280  4,    IV|                 vitatkozás támadt a gróf és a tiszteletes között: a
281  4,    IV|                  egész ütege a puskáknak és pisztolyoknak volt sorba
282  4,    IV|        saskeselyűnek a combjai: csupa ín és csont. A gróf fiatal erőben
283  4,    IV|                  Lacit fognák elöl-hátul és körös-körül, ő azok közül
284  4,    IV|               Amélie kihallgatja Cambray és Vavel beszélgetését (Kép
285  4,    IV|               csak belülről lehet nyitni és zárni, kívülről pedig nincs
286  4,    IV|                 hogy az ember okos ember és nem fecsegő.~ ~– Ez pedig
287  4,    IV|            minden embernek pokolgépekről és fortificatiokrul fog beszélni.~ ~–
288  4,    IV|                ha még olyan erős zárakat és lakatokat csináltat is a
289  4,    IV|                 védelmezi azt meg igazán és bizonyosan, ha éjszakára
290  4,    IV|              gróf úr, hogy nem én voltam és nem az én cimboráim, akik
291  4,    IV|                 egy szalmába font üveget és egy kis poharat, s ezt teletöltötte. –
292  4,    IV|                   Tudom: az akasztófához és a pokolba vezet.~ ~– Kezdjen
293  4,    IV|                   Köszönöm a jó tanácsot és a jó alamáziát. (A pálinka
294  4,    IV|                azt jól, hogy a zsiványok és becsületes emberek között
295  4,    IV|              lehetett járni, zárva volt, és a keresztvasrúd is fel volt
296  4,    IV|                az ablakok is mind betéve és a redőnyök lecsukva. – Csak
297  4,    IV|            kívülről felcsavarva az ablak és redőny reteszeit. Az ablakot
298  4,    IV|            tagjai azonban Istendicséreto és a pogányok leküzdése helyett
299  4,    IV|                 elmondja azt, hogy nem ő és nem az ő cimborái követték
300  4,     V|       kiméregette a tudni való hosszakat és széleket, s miután jól megértett
301  4,     V|               Henry kezdett már bámulni, és nem nevetett.~ ~– Megnyugszom
302  4,     V|              világosságot eleget kapjon, és maga mégis hozzájárulhatlan
303  4,     V|              maga mégis hozzájárulhatlan és láthatatlan legyen.~ ~Mátyás
304  4,     V|               zsebkendőjével, hogy veres és kék lett az arca az elfojtott
305  4,     V|         mindenekelőtt (ha már plajbászra és papirosra került a dolog)
306  4,     V|            tegezés maradt meg.~ ~Ebédnél és ebéd után hosszabb időt
307  4,     V|               kapcsolva, hogy világosság és szabad lég átszűrődhetett
308  4,     V|                 elé, s körtáncot járnak, és dalolnak, s virágokat hajigálnak
309  4,     V|               Úgy örültem a sötétségnek. És nem jutott eszembe, hogy
310  4,     V|                takarómat, hogy ne lássak és ne halljak semmit, s ha
311  4,     V|              Valamit érzek, ami végtelen és elszédítő:~ ~Lajos kezébe
312  4,     V|         kétségben.~ ~– Jöjj át szobádba, és lásdo meg.~ ~A leány odatette
313  4,     V|                  vagyok zárva?~ ~– Igen. És kívülről senki az ércredőnyt
314  4,     V|                leány elbámult rajta.~ ~– És aztán még egy fortélya van
315  4,     V|                én felszedem a könyveimet és írásaimat, átköltözöm ide
316  4,     V|         kalamárist, a hóna alatt könyvet és papírt, a szájában pedig
317  4,     V|           metszésű orr, ez achillesi ajk és áll mind bronzból volnának
318  4,     V|              emberi indulatokkal harcol. És győz.~ ~És a leány e naptól
319  4,     V|          indulatokkal harcol. És győz.~ ~És a leány e naptól fogva megtalálta,
320  4,     V|                   Fél tízre is eljött. – És aztán a leány (ilyenek az
321  5,     I|              voltak a highwaymanek * , – és rablólovagok, minők voltak
322  5,     I|                  az erdőkben tenyésznek, és azoknak ártalmatlanná tételére
323  5,     I|                sohase vitte, mint Olasz– és Göröghonbano . – Ami azonban
324  5,     I|                katonák ütöttek tanyát.~ ~És ezzel egyúttal más egyéb
325  5,     I|             napestig otthon fog maradni, és bevárja a viszontlátogatást,
326  5,     I|       viszontlátogatást, amit szomszédok és utasok között huszonnégy
327  5,     I|                 s amellett vidám cimbora és bőkezű úr. Az ezrede zenekarát
328  5,     I|              szolgál, sok mindenféle kis és nagy városban feküdto s
329  5,     I|           húszast számítva egy forintra, és így feljebb. Ahol tehát
330  5,     I|          aggódnunk. Ő nagyon elővigyázó, és igen szilárd elvei vannak.
331  5,     I|                  volt a bárónő idegen.~ ~És ez is megérthető.~ ~A környékbeli
332  5,     I|                emberek. A gazda lovairól és agarairól beszél; a tudós
333  5,     I|          valamennyien félrehúzódnak inni és pipázni, a cigánnyal csak
334  5,     I|              francia négyest, a mazurkát és a radovacsk át (akkoriban
335  5,     I|                   bűvészek, kik Boscót * és Philapdelphiát * produkálják,
336  5,     I|                  nevetéstől megrengenek. És ezt mind csak távolból nézni,
337  5,     I|              gyűlnek össze a dragonyosok és parasztlegények, meg a leányok.
338  5,     I|              ütközet folyik a korcsmában és annak az udvarán, katonák
339  5,     I|                annak az udvarán, katonák és parasztok felváltva foglalják
340  5,     I|          barátságban vannak: dragonyosok és legények. Kivéve a barátságtalan
341  5,     I|                  a barátságtalan káplárt és kisbírót, akik a tegnapi
342  5,     I|                  bombardonok, klarinétok és piccolák zenéjét, s eltöprengett
343  5,     I|            mellette, s ha arca oly rideg és komoly volt is, de nem találta
344  5,    II|        csónakregatta színes lampionokkal és pompás tűzijáték a Fertő
345  5,    II|                programja változatos volt és érdekes. Barthelmy Léonnak
346  5,    II|                   Már megtanult táncolni és bort inni. De még többet
347  5,    II|                  tud. Figyeljenek, uraim és hölgyeim!~ ~Azzal ismét
348  5,    II|       dohányzacskóból a tűzkövet, taplót és acélt, s formaszerűen kicsiholt;
349  5,    II|                  már ki is tud csiholni, és pipára gyújt! – monda Barthelmy.~ ~
350  5,    II|              gyújt! – monda Barthelmy.~ ~És abban a percben megmozdultak
351  5,    II|                     Elkezdett röhögni.~ ~És az valami rettenetes volt.
352  5,    II|             összehúzta a felduzzadt pofa és a lezárolt szemöldök közé,
353  5,    II|                Az egész társaság tombolt és tapsolt elragadtatásában.
354  5,    II|                   s ez itt majd kazlakat és házakat fog felpörkölni.~ ~–
355  5,    II|                 elfogdosni a lehulló kék és piros csillagokat; a ruháit
356  5,    II|              nekiindult, hogy elfogja.~ ~És aztán nem is jött vissza
357  5,    II|             ügyelni, idegen bőrt viselni és szót fogadni, s visszafoglalta
358  5,    II|                  egyedüli király a halak és vidrák között.~ ~A bárónő
359  5,   III|           konyhaszükségletet, hírlapokat és leveleket; a kosarat felhúzták,
360  5,   III|                nőlátogató be nem lépett? És aztán mi fontos beszéde
361  5,   III|               Senki sem.~ ~Marie ablakai és a konyhaablakok a másik
362  5,   III|             fenyeget valami baj?~ ~– Önt és még valaki mást. Jerünk
363  5,   III|                  jutva, megállt a hölgy, és elkezdé:~ ~– Ön tud valamit
364  5,   III|           császárság alatt mellőzték. Ez és még egy másik eset kényszeríté,
365  5,   III|                   szólt Lajos elbámulva, és elkezdett nevetni.~ ~– Igen,
366  5,   III|             egymás után kereste.~ ~– No, és ha megtalált volna?~ ~–
367  5,   III|           viselni?~ ~– Ami a lovagiasság és bátorság rovatait illeti,
368  5,   III|               lehetett valamikor jó lövő és vívó; de amióta a Névtélen
369  5,   III|               gyakorolja magát, játékból és komolyan. Mikor a rangját
370  5,   III|                gyakorlom magamat a kard- és tőrvívásban.~ ~– Ah, ugyan
371  5,   III|           társaságát. Ők igen mulatságos és finom vendégek. S ez a helyzet
372  5,   III|                   amelynek a kapujáig ön és még valaki mindennap el
373  5,   III|                 fog önre ott lesni. Maga és több barátja eléje fognak
374  5,   III|                  válaszolni, hogy lovagi és nemesi szavamra mondom önnek:
375  5,   III|          ellenfél azt mondá: megölöm őt. És mind a kettő bátor volt,
376  5,   III|                  kettő bátor volt, vitéz és gyakorlott: meg is tudta
377  5,   III|               mögött a halál: megfordul, és előrelép. – Hanem önnek
378  5,   III|           hátrált tőle, s a fejét rázta, és a kezeivel tiltakozott.~ ~–
379  5,   III|               megtámadóim négyen vannak, és jól fölfegyverezve. Azt
380  5,   III|               durva, erőszakoskodó lesz, és szemeivel akar látni, mi
381  5,   III|                   mi történik akkor?~ ~– És ön gondolt-e arrao , hogy
382  5,   III|                  irányában csupa etikett és formalitás volt, míg ugyanazalatt
383  5,   III|                egy súlyos veszélytől önt és még valakit, akiről nem
384  5,   III|                 asszony szabadítson meg. És micsoda áron! A legdrágább
385  5,   III|              Mire ön a két nehéz lovával és batárjával odaér, nem fog
386  5,   III|            teszem azt, amit én akarok. – És akkor azután rám nézve annál
387  5,   III|           maguktól meglassíták a lépést, és aztán megint ügettek sebesebben.
388  5,   III|           előkandikáló kék harangvirágok és nefelejcsek. Ez is szeretne
389  5,   III|          barátomat: Kriegeisen kapitányt és Zagodics főhadnagyot a Sándor
390  5,   III|              Engem a feleségem megcsalt, és megszökött tőlem valakivel,
391  5,   III|                  muskétással * . Harcban és asszonyok dolgában nincsen
392  5,   III|                önt minden lovagias forma és szabály szerint megkövettem.~ ~
393  5,   III|                  színdarabot játszottak, és puncsot ittak. – Barthelmy
394  5,   III|            önfeledten áldozza fel magát, és annak a pokoli keserűségnek,
395  5,   III|         szenvedélytől rekedt hangon:~ ~– És én követelem öntől, hogy
396  5,   III|             kövesse meg ezt a hölgyet! – és kérjen őtőle bocsánatát!~ ~– „
397  5,   III|          lovagias készséggel megkövetést és bocsánatkérést teljesítettem.
398  5,   III|               válnak el.~ ~Mikor Katalin és Lajos ismét fenn ültek a
399  5,   III|                  asszony szerethetett. – És amit Vavel tett, kötelessége
400  5,   III|              kell, míg észre nem veszik. És most arra kérem, ne kísértse
401  5,   III|               elköltözöm erről a tájról. És még egyet. Ne mondja ön
402  5,   III|               sokáig ott állt a kapuban, és bámult a semmibe – és még
403  5,   III|           kapuban, és bámult a semmibe – és még mindig ott látta őt.~ ~
404  5,    IV|                  azt titokban tartani?~ ~És aki legjobban tudta azt
405  5,    IV|                Vavel gróffal kikocsizni, és hazatérni a Névtelen Várba,
406  5,    IV|                  belső szobából kijönni? És meg azután, kinek volt valaha
407  5,    IV|                Várban tölté. Az odamenés és visszatérés igen könnyen
408  5,    IV|                   csak kirukkoltak vele, és jól elmulattatták – a saját
409  5,     V|               Azonkívül egész nap tanult és írt.~ ~Ha kiment a kertbe,
410  5,     V|           kertben sétál, ő a park útjain és pázsitjain gereblyézze össze
411  5,     V|              földre. Azt a gróf felkapta és a zsebébe dugá, s azzal
412  5,     V|                  dugá, s azzal szótlanul és hevesen elhurcolta magával
413  5,     V|                Arca sápadt volt a dühtől és ijedtségtől, hogy félelem
414  5,     V|                nem vagyok rá nézve senki és semmi.~ ~Marie.”~ ~Amint
415  5,     V|                  a két öklével a fejéhez és a szívéhez csapott Lajos,
416  5,     V|                tekintettel nézett le rá, és nagyot sóhajtott.~ ~– Hogy
417  5,     V|                      Hogy ő nekem senkim és semmim! – fuldoklá a férfi.~ ~–
418  5,     V|              fuldoklá a férfi.~ ~– Senki és semmi – suttogá utána a
419  5,     V|               erővel, lélekkel gazdagon; és soha egy mosolyt, soha egy
420  5,     V|                  megölve, megsemmisítve. És aztán tudnom kell, hogy
421  5,     V|                Őneki kell önt szeretnie. És önnek is kell őt szeretni!
422  5,     V|                   hogyha ő most tettetne és tagadna, a legméltatlanabb
423  5,     V|                  utolsó gondolatját.~ ~– És ha lehető volna az, hogy
424  5,     V|            magára váratni?~ ~– Hiszem, – és tudom, – hogy nem sokáig!
425  5,     V|     Feltámadásunk közelít. Addig tűrjünk és várjunk.~ ~A leány magához
426  5,     V|                utánasóhajtá:~ ~– Tűrjünk és várjunk. – De most hát adja
427  5,     V|             bűnös ördögöket.~ ~– Amen. – És aztán adasson ön egy pohár
428  5,    VI|                abba meghozatta Erfurtból és Harlemből a legdrágább divatvirágokat,
429  5,    VI|               veszi el az Isten csapása, és mégsem szállnak perbe az
430  5,    VI|             puhatolni, az egész Fertő tó és Hanság vidékét újból fel
431  5,    VI|                 évvel készített e tórulo és környékéről, az már nem
432  5,    VI|                   éppolyan atrobilosus * és rusticus ember társaságban)
433  5,    VI|                 elkészíté az egész Fertő és Hanság térképét. Valódi
434  6,     I|         reggelenkint, mikor öltözködtem; és ma nem gondoltam rá, nem
435  6,     I|                az, aki népeket tapos el! És nem siratja meg lábának
436  6,     I|                 fölvette a holt madarat, és megcsókolgatá.~ ~– Jó lesz
437  6,     I|             azzal ismét helyreállt az úr és szolga közötti viszony.~ ~
438  6,     I|               feküdt az ágyán, s a szája és a fél szeme erősen félre
439  6,     I|              vele: amióta önt szolgálom, és még valakit.~ ~– Mi az?~ ~–
440  6,     I|                  fejem fölé szaporodott. És én már tizenhat esztendő
441  6,     I|        Lehetetlent kérsz!~ ~– Az Istenre és minden szenteire könyörgök
442  6,     I|                  tüzet látom magam előtt és annak vigyorgó ördögeit.
443  6,     I|                mondtam magamat; hanem ez és ez: – én nem vagyok csendes,
444  6,     I|               egy napon, mikor az uramat és családját elfogták a forradalmiak,
445  6,     I|               úgy vadásztak a királyokra és az ő ünőikre, s a királyleányból
446  6,     I|             ismernéd őt kegyelmességének és szeretetének kimondhatlan
447  6,     I|                  ő, aki forgatja a napok és világok százezreit egymás
448  6,     I|           embernek a sorsát, aki a napok és férgek között áll: nem rettegnél
449  6,     I|                  a másvilágon emberi szó és emberi gondolat, s ha van
450  6,     I|               gyertyától, mikor lobog, – és öntől, mikor hallgat…~ ~……
451  6,     I|               éhséget elverni van kenyér és gyümölcs.~ ~A szakácsnőnek
452  6,     I|                 ami neki jutott.~ ~Marie és Lajos bementek a beteghez.~ ~
453  6,    II|             jótétemény lehetett, favágás és koldulás helyett jó fizetésből,
454  6,    II|                jóindulatú, okos fiú volt és nagyon hallgatag.~ ~Vavel
455  6,    II|     körülhomályló ködből. Csak Fertőszeg és vidéke számára volt ő érthetlen
456  6,    II|            egyetlen leányát, királynőjét és védszentjét, őnála ez egyetlen
457  6,    II|              rögtön megfőzette keményre, és aztán feltörögeté. S az
458  6,    II|          nevezetes tagokat, tábornokokat és közlegényeket. Tudomása
459  6,    II|              Várban hallgatott, figyelt, és várt a maga jelszavára.~ ~
460  6,    II|              elkiáltani: „Itt vagyok!”~ ~És amellett azt is tanulmányoznia
461  6,    II|                  ősapánk is magyar volt, és csupán e nyelven beszélt;
462  6,    II|                böjti napokon is (szerdán és pénteken), mint eddig, s
463  6,    II|             század óriását csak hősökkel és hazafiakkal lehet leküzdeni:
464  6,    II|                   megmenti a sebesültet. És azok, akik elvérzenek: franciák,
465  6,    II|            egyedül, perlekedve a sorssal és az istenekkel, akik azt
466  6,    II|                    Legyetek hát emberek, és ne vadállatok!”~ ~S minő
467  6,    II|                 a nemzetet, akit ő imád. És mindezt „egy” ember nagyravágyása
468  6,    II|                leghatalmasabbikát.~ ~ ~ ~És eközben ama másik foglya
469  7,     I|                Törvénycikkelye I. §-ának és az azt követő §-oknak személyes
470  7,     I|                  saját becses személyeik és illetőleg lovaik helyett
471  7,     I|                  fatális labodafőzeléket és a békacombokat sem.~ ~Szokás
472  7,     I|                felkelőknek bármely arany és ezüst ékszert viselni öltönyeiken.
473  7,     I|                nem szabad arany gombokat és mentekötőt felraknom a dolmányomra
474  7,     I|                  felraknom a dolmányomra és kacagányomra?~ ~–Egyéb okot
475  7,     I|               lustratióra, mert tréfának és gyermek játéknak tartom
476  7,     I|               minden ember. Törvényhozók és hadvezérek. – A lustratiót,
477  7,     I|               bemutatni, hogy van kardja és puskája, vagy hogy tud lovon
478  7,     I|                  szó, akkor higgye uram, és tartsa meg adott szavamat,
479  7,     I|                 kvaterkázunk, adomázunk, és fumigáljuk a világot.~ ~–
480  7,     I|                 arra rendeltetett helyen és nem a szokott öltözetemben.~ ~–
481  7,     I|               iszik, titokban dohányzik, és titokban szerelmeskedik.
482  7,     I|                 Hát még mikor a boraival és a konyhájával megismerkedett
483  7,     I|                   Szó sem volt hüllőkről és nyáladék kagylókról: becsületes,
484  7,     I|                 pátosszal monda, szemeit és fenyegető ujjait az ég,
485  7,     I|                  különbséget az anglusok és az irlandusok között – idehaza.
486  7,     I|            csigalevesét, murokfőzelékét, és téjhab tésztáit. S még csak
487  7,    II|            számított. – Ha golyózáporral és szuronyerdővel ellenálló
488  7,    II|              mely nem harcol, csak ordít és átkoz? Lesz-e bátorsága
489  7,    II|                  jajgat, sír, Istent hív és poklokat kiált, megfogja
490  7,    II|              alól, hideg márványarcával, és. látja az égő város valamennyi
491  7,    II|              látta maga előtt mindezt.~ ~És aztán, mint a lesben álló
492  7,    II|             földhöz, a maga jelszavát.~ ~És aztán hallott ahelyett a
493  7,    II|                 ez adatokból a lélektani és logikai következtetések
494  7,    II|            megtagadták, melyet szegénnyé és butává akartak tenni; melynek
495  7,    II|                 lószerszámmal, kardokkal és lőfegyverekkel egész a boltívig.~ ~–
496  7,    II|               áll. Van-e hozzávaló ember és ló?~ ~– Azt felelhetném
497  7,    II|      legitimáljam magamat, kitől kaptam, és mi célra adták. Azt csak
498  7,    II|               világnak semmi dicsőségét, és nem engedi meg Isten, hogy
499  7,    II|               mindent, amit nálam látott és hallott. Titkomat küldöm
500  7,    II|             küldöm neki jegyajándékul. – És akkor kérjen tőle választ
501  7,    II|               Nem most próbálom először: és soha nem kaptam kosarat.
502  7,    II|                be kedves, szép világ!”~ ~És Vavel Lajosnak, aki ott
503  7,   III|           vasládája. Kardja is van annak és puskája, több mint az egész
504  7,   III|                 Emlékezem. – Hanem e szó és a felelet között áll egy „
505  7,    IV|                Helvéciában, Hollandiában és Franciaországban. Ah, hogy
506  7,    IV|                 imádkozott. Amiről ébren és álmodva örök terveket épített.
507  7,    IV|           álmodva örök terveket épített. És mégis fél; mégis reszket
508  7,    IV|              nekem, jer oda az ablakhoz, és nézd meg magad.~ ~S azzal
509  7,    IV|                 előresiettek: a vőlegény és menyasszony. Övék volt az
510  7,    IV|      egyesüléséből támad, a szemérmesség és a bátorság, a félelem és
511  7,    IV|                 és a bátorság, a félelem és az odaadás, a szerelem és
512  7,    IV|                és az odaadás, a szerelem és a hősiesség egy csodálatos
513  7,    IV|            ajkaihoz emelte a szép kezet, és megcsókolá azt.~ ~Hanem
514  7,    IV|               hegy te parancsolni fogsz, és én engedelmeskedem. Ha valamit
515  7,    IV|              készítve, cselédeim bátrak, és igen jól fölfegyverezve;
516  7,    IV|                 voltak, hanem Sátán Laci és társai számára, akik nem
517  7,    IV|                mellett lássa.~ ~Ah, csók és csók nagy különbség!~ ~Az
518  7,     V|                 változtattam.~ ~– Mikor? És miért?~ ~A szép hölgy habozott.~ ~–
519  7,     V|                   látott ön maga előtt – és – azért! rebegé, s a nyakára
520  7,     V|                Itt elhallgatott.~ ~– No! És azóta már elmúlt egy ősz,
521  7,     V|                 egy ősz, megint egy tél. És ti mégsem lettetek egymáséi.
522  7,     V|        kristálykelyhét az áldomásra.~ ~– És most még egy vivát az én
523  7,     V|             emelve poharát. – Éljen soká és dicsőségesen, s vesszen
524  7,    VI|                  hogy ő Lajosnak senkije és semmije? De komolyan szólva,
525  7,    VI|          járszalag nélkül! Az egész park és kert az övé lesz!~ ~– Óh,
526  7,    VI|               megvallom, hogy mily sokat és mily régen foglalkoztam
527  7,    VI|                 Csak eredj te a kardjaid és mordályaid közé: azok várnak
528  7,    VI|                  neki kutyáit, macskáit. És aztán az ágyfülkéjét elzáró
529  7,    VI|               acélgörgöny leereszkedett, és zárba csappant.~ ~– Most
530  7,    VI|                ég… Légy álmaidban boldog és szabad… Jó éjszakát!~ ~Azzal
531  7,   VII|                  volna. Igen vastag volt és nehéz: még a homlokán is
532  7,   VII|                  a kezében, azt keverte, és kirakta maga elé a két térde
533  7,   VII|                 lehetett az. A négy szín és alakjai is olyanok, aminőkről
534  7,   VII|               nem coeur, carreau, trefle és pique, hanem peroquet, lièvre,
535  7,   VII|                peroquet, lièvre, oeillet és ancolie; papagáj, nyúl,
536  7,   VII|              beleülök, az is megnyikkan, és nyekereg, és nem győz rám
537  7,   VII|                 megnyikkan, és nyekereg, és nem győz rám panaszkodni.
538  7,   VII|                  ön csinálni itt, ha ura és úrnője elhagyják a házat?~ ~–
539  7,   VII|               kijönni. Aztán eszére tér, és kijön. Hát mi kellene még
540  7,   VII|                  Katalin közbeszólt.~ ~– És Henryja szobáját mégsem
541  7,   VII|                  tudom. Nem is kérdezem. És akkor el fogja hinni, hogy
542  7,   VII|               Lizett pedig folytatá:~ ~– És ön megtalálná azt az árt,
543  7,  VIII|                mondta, hogy a hintajáról és lováról rendelkezik; aztán
544  7,  VIII|                  karjára vette a leányt, és vitte magával. Az meg hagyta
545  7,  VIII|               már? Hát a Hic, Mic, Panni és Miura hová lesznek? No,
546  7,  VIII|                 szegény mopsz? A Phryxus és Helle már csakugyan nem
547  7,  VIII|                hogy azok tyúkok, kakasok és pulykák. – Hát ilyen szépek
548  7,  VIII|                 nem akarta neki elhinni. És íme, lám csakugyan a pávák
549  7,  VIII|               ami az Istené: csak húsuk, és az a mienk!)~ ~– Azt pedig
550  7,  VIII|                 hajdúkását kívánna enni, és semmi mást.~ ~Katalinnak
551  7,  VIII|            Wieland regényei, ott meg Pál és Virginia, Atalanta, Kisfaludy
552  7,  VIII|                 ő ezekbe holnap beleülni és élni bennük, mint a hal,
553  7,  VIII|                 ujját ide meg oda rakni. És a két szemével egyik kezére
554  7,  VIII|           megölelte Fräulein Lottit.~ ~– És mennyi idő kell arra, hogy
555  7,  VIII|                az ablakon kihajolva.~ ~– És mit csinálnak?~ ~– Pipáznak
556  7,  VIII|          odaereszté Marie-t a távcsőhöz. És a leány világosan látta
557  7,  VIII|                 jól eshetik az neki!~ ~– És ő hat esztendeig sohase
558  7,  VIII|              szólt Marie megnyugtatva.~ ~És aztán amint belépett a hálószobájába,
559  7,  VIII|               rendben. A Hic, Mic, Panni és Miura ott ültek sorban a
560  7,  VIII|                  a pamlagon, s a Phryxus és Helle farkcsóválva tötyögtek
561  7,  VIII|              Istenem!” – rebegé a leány, és elkezdtek a könnyei hullani.~ ~–
562  7,  VIII|                   Találd magadat itthon, és aludjál édesen! – súgá neki
563  7,  VIII|             édesen! – súgá neki Katalin, és megcsókolva a homlokát,
564  7,    IX|            lefeküdt. Ellenmondó érzelmek és gondolatok küzdöttek lelkében.
565  7,    IX|               Tedd a fejedet a fejemhez, és ölelj meg.”~ ~S helyet adott
566  7,    IX|                 maga mellett a vánkoson, és betakargatá.~ ~– Szeretsz
567  7,    IX|              Isten őrizzen meg tégedet – és engemet – és mindkettőnket
568  7,    IX|               meg tégedet – és engemet – és mindkettőnket együtt – és
569  7,    IX|                és mindkettőnket együtt – és azokat, akik minket szeretnek, –
570  8,     I|            szabadhegyi halmokon, a major és kápolna romjai körül az
571  8,     I|     Hofkriegspraesidium, az Obercommando és az Artillerie-Direction.
572  8,     I|                      Harmincezer lovasra és negyvenezer gyalogra. Ez
573  8,     I|       egyenruházás, vezényszó, betanítás és élelmezés kérdése. Azt csak
574  8,     I|                világoskék dolmány legyen és veres nadrág.~ ~– Az elég
575  8,     I|               majd kiszabatja a posztót, és úgy küldi szerte az inszurgenseknek,
576  8,     I|             verekedni, csak ember legyen és alatta ló, és fegyver a
577  8,     I|               ember legyen és alatta ló, és fegyver a kézben.~ ~– Kettő
578  8,     I|             hozzák.~ ~– Hát hiszen ember és ló van elég: az igaz, hogy
579  8,     I|               elég: az igaz, hogy nyereg és kantár nincs; hatvan év
580  8,     I|               kell egyéb, mint ember, ló és kard!~ ~Vavel Lajos nem
581  8,     I|                már zászlóaljakká alakul, és tiszteket választ. Ekkor
582  8,     I|           orációt.~ ~– Hát a gyalogságot és a lovasságot is az invalidusok
583  8,     I|            szemközt a korzikai gárdáival és hadvezéreivel. Most már
584  8,     I|                  kardot, tizenhat ágyút, és ideadta az egész magyar
585  8,     I|                föllelkesíté a főurainkat és birtokos nemességünket is.
586  8,     I|             szóló törvények alul, diákok és városi polgárok önkényt
587  8,     I|          megerősített Laibachot Moiselle és Lefèbre tábornokok egy puskalövés
588  8,     I|                 hozott ő akkor énértem – és Marie-ért. Ami egy nőnek
589  8,    II|             számára nyomtatásban kiadott és szétosztott históriai ereklyét,
590  8,    II|           kastély ablakai alatt, porosan és délcegen.~ ~Ah, milyen szép
591  8,    II|          választották az egyenruhájukat) és piros csákója; a csákó elején
592  8,    II|             melyet távcsöve, egy lelkész és egy fiatal tudós levelei
593  8,    II|              alispán, még nádorispán is! És viszont a parasztból is
594  8,    II|               törvényszék, királyi tábla és a hétszemélyes; a parasztét
595  8,    II|                  a parasztét az urbarium és az úriszékek. A nemesember
596  8,    II|            özvegyének választói joga van és szavazata, mint egy férfinak.
597  8,    II|                  a nemesség: diktátor!~ ~És ennyi felséges előjogért
598  8,    II|            parancsolja, fegyvert fogjon, és legyen készen meghalni a
599  8,    II|                   két keze közé szorítá, és megcsókolta azt. Ez volt
600  8,    II|              áldás.~ ~Azután megfordult, és Katalin keblére borult zokogva,
601  8,    II|                  siet, mint a vőlegények és a menyasszonyok a lakodalmuk
602  8,    II|              lóval. Az ország határa dél és nyugat felé nyitva az ellenségnek.~ ~
603  8,    II|          maguknak a hollandiaktól. Gentz és Schlegel hazafias felhívásai
604  8,    II|        Braunschweig-Öls Vilmos fejedelem és fekete légiója hasztalan
605  8,    II|              indítják útnak. A veszprémi és pesti ezredek mennek a Marcal
606  8,    II|             seregét felszedni, a nyitrai és a primási ezredek vonulnak
607  8,    II|      főhadsereghez, s ami csak hadcsapat és bandérium van a Dunántúl,
608  8,    II|             kardja, pisztolya, karabélya és – harcban edzett vezetője
609  8,    II|            kellett hagyni szép hölgyeket és jó ebédet.~ ~Azon a napon,
610  8,    II|                neki, hogy mikor vőlegény és menyasszony búcsúznak, ott
611  8,    II|                 az én kincsemet. Magadat és az én palladiumomat. Vedd
612  8,    II|             Azután itt van Marie arcképe és azé a másik leányé, ki sorsát
613  8,    II|          rajtakapták, felugrott mellőle, és elfutott; de úgy intézte
614  8,    II|                 ezért a meglepetésért.~ ~És így mégis ő kapta az utolsó
615  8,    II|              váltá föl egymást rá nézve, és ő arra gondolt, mikor hosszú
616  8,    II|                  mondhassa rá: „Szabad!” és aztán az étkezőasztalnál
617  8,    II|                 hármat: arcképet, rajzot és szívet?)~ ~
618  8,   III|                 egy-egy kompánia mosonyi és pesti gyaloginszurgens vett
619  8,   III|               volt felépítve nádkévékből és két élő fa közé szorított
620  8,   III|              bebútorozva szénakötegekkel és juhászbundákkal.~ ~Két régi
621  8,   III|                 visszavonulását. Szurony és puskaagy harcolt; a magyar
622  8,   III|                  feje felett égő várost, és nem adta meg magát.~ ~–
623  8,   III|              kénytelenek voltak öt ágyút és három haubicot martalékul
624  8,   III|              Katona István, Blaskó János és Dorogházi János, egy káplár
625  8,   III|            másnak írt leveleket feltörje és elolvassa.~ ~Ez a levél
626  8,   III|            odújából. De az nagyon ravasz és furfangos egy róka. Nem
627  8,   III|                spadassin ellen! Megölöm. És akkor a rejtélyes leány
628  8,   III|                 Tehát „Katalin” özvegy – és leánya van!)~ ~„E hatalomnál
629  8,   III|                ahol rá várok, a leánnyal és az okiratokkal együtt, akkor
630  8,   III|                   vérszínű homályban!~ ~„És most rátérek arra, ami az
631  8,   III|                  igénytelen, oly lemondó és oly semmiről sem tudó, amilyen
632  8,   III|           tábornok, hogy miután önt neje és leánya kísérik, legyen szíves
633  8,   III|                  legyen szíves Madame-ot és Mademoiselle-t felkérni,
634  8,   III|               Tehát a tábornokné asszony és úrleánya legyenek e kíséretre
635  8,   III|            feltámadni.~ ~– Kelj fel már, és készülj!~ ~Sátán Laci talpra
636  8,   III|                  el ezt a helyet rögtön, és kövessen engem, ahová vezetem.~ ~–
637  8,   III|                engem, ahová vezetem.~ ~– És hová vezessem?~ ~– Készen
638  8,   III|                 pokolban, de felkeressz, és elmondod, hogy mit végeztél.
639  9,     I|                 hogy hol fog várni őrá – és Marie-ra, rejtett csapatjával.
640  9,     I|               rejtegetett fejedelmi sarj és minden okiratai kezében
641  9,     I|               ember volna, tele hibákkal és ügyetlenségekkel; de ha
642  9,     I|                  összetörni: ha szereti? És ha ellenség? ha áruló? ha
643  9,     I|                 hogy jobban tud szeretni és lemondani, mint más. Lehet-e
644  9,     I|                  neki, hogy önt keresem, és lássa, nem fogtak el az
645  9,     I|          nyerhetnék egy serpenyő parázst és valami kevés kámfort?~ ~–
646  9,     I|              saját arcom felé ne köpjek, és medúzapofákat ne fintorgassak
647  9,     I|                eszedbe.”~ ~Öreg barátnéd és kicsi leánykád ci devant
648  9,     I|                  halmozta el csókjaival, és sírt.~ ~– Ilyen volt ő,
649  9,     I|                 elrekedt hangon a hölgy, és szemei megkövülten meredtek
650  9,     I|               hagyogatott el, leskelődni és kémkedni üldözött emberek
651  9,     I|           egésszé ne váljanak többé.~ ~– És most mehet ön, Madame, felvenni
652  9,     I|           utoljára a kínzója szánta meg, és megfogta a kezét.~ ~– Madame.
653  9,     I|                ön velem. Itt van a leány és a kincsei. Sértetlenül.
654  9,     I|                  akárhol a táborban.~ ~– És Marie?~ ~– Őt nem viheti
655  9,     I|               viheti magával. A leánynak és a szekrénynek együtt nem
656  9,     I|                hogy ön ilyen jó hozzám – és őhozzá. Hanem egy súlyos
657  9,    II|              hölgy a másik arcképet.~ ~– És ilyen most, mikor visszakértem.~ ~–
658  9,    II|                   kormozd be az arcodat, és a kezeidet szennyezd be.
659  9,    II|                 mennek, elő ne jöjj.~ ~– És te? Mit akarsz tenni te?~ ~–
660  9,    II|              megtudja, hogy özvegy vagy, és leányod van?~ ~– Azért,
661  9,    II|               hogy nyissa fel az ajkait, és mondja azt, hogy nem én
662  9,    II|           hazudik. Állítsd velem szembe! És én az arcába fogom neki
663  9,    II|                hogy újra megszabadítson, és megoltalmazzon téged.~ ~–
664  9,    II|                 siratom, csak magamat. – És Cambray, a te védelmeződ
665  9,    II|           bosszúállóm, nemcsak a levelét és az arcképét hozta el magával,
666  9,    II|                Várba. Ott most csend van és üresség. Lizett ápolni fogja
667  9,    II|                 mely kigyógyítsa belőle. És ő évekig ápolt, rejtegetett
668  9,    II|               ítéletének napja ez. Lajos és az ő hívei kihúzták a kardot,
669  9,    II|             senki sem tudja, honnan jön, és hová megy, – elvisz magához
670  9,    II|                 a leány odalépett hozzá, és kezét nyújtá neki, és aztán
671  9,    II|             hozzá, és kezét nyújtá neki, és aztán nemes szelíden szólt:~ ~–
672  9,    II|                nemes szelíden szólt:~ ~– És ha ő így szólna tefelőled,
673  9,    II|                  küldtél neki, felvette, és viseli; abban gyászol. Helyetted
674  9,   III|               összeszedte a drágaságait, és lopva, hogy senki észre
675  9,   III|              sárkánnyal, négy ravasszal; és a hölgynek most éppen olyan
676  9,   III|                 köszönteni. A két arckép és a levél oda volt rejtve
677  9,   III|                kétharmadnak segítségére. És aztán láttam a félistent
678  9,   III|           innenső partra. Halavány volt, és reszketett.~ ~– S hogyan
679  9,   III|                 ön elrejteni a levelemet és a választ?~ ~– Nagyon könnyen.
680  9,   III|                 volt a tűzben, a nyitrai és a primatialis lovasság,
681  9,   III|                  rohantak meg – fokossal és nyereg nélkül. Ez reményt
682  9,   III|              ingecske – dörmögé Vavel –, és az okiratok, – a bizonyítványok, –
683  9,   III|         bizonyítványok, – az arcképek, – és egy csomó hitvány pénz.
684 10       |                    Tizedik rész~ A sátán és a démon~ ~
685 10,     I|               korhelyéből, útonállójából és naplopójából alakíták. Ebbe
686 10,     I|               Démon-légió” nevet. Gyöngy és rongy, drágakő és szemét
687 10,     I|                 Gyöngy és rongy, drágakő és szemét egy rakáson. A mellükön
688 10,     I|               arra kérte, hogy feleségét és kisleányát, akiket a védett
689 10,     I|           gyilkos felkereste az asszonyt és a gyermeket, s az egész
690 10,     I|             egész hadjárat alatt védőjük és gondviselőjük lett. A VI.
691 10,     I|               legmonstruózusabb bűnöknek és a leghihetlenebb erényeknek.~ ~
692 10,    II|                  Várban: a komoly Lizett és egy mogorva gyermek, Sátán
693 10,    II|                 a rettenetes betegszobai és sekrestyebeli illat, ami
694 10,    II|             illat, ami a kámfor, tömjén- és fenyőmag-füstölésből keveredett
695 10,    II|                ember volt. – Nemes ember és okos ember. Előre látta
696 10,    II|             beszélt vele, ismét az arcát és a kezeit jól; ez hatalmas
697 10,    II|                   hozz magaddal gyertyát és gyújtószert; azt tedd ide
698 10,    II|               azt „hitte”, hogy aluszik, és azt „képzelte”, hogy álmodik.
699 10,    II|                      Úgy? „Az” vitte el? És „őhozzá”. Akkor jól van.
700 10,    II|                       Igen. Puskaropogás és kardcsattogás.~ ~– Szóljon
701 10,    II|         bukkantak elő; kardja, pisztolya és kétcsövű fegyvere volt mindegyiknek.
702 10,   III|                hanem csak összehajtotta, és lepecsételte.~ ~De Fervlans
703 10,   III|                zsebéből a cukordarabokat és sonkaszeletkéket, mikor
704 10,   III|             ruháján keresztül.~ ~– Haha! És hol harapta meg?~ ~– Azt
705 10,   III|            féltékenykedik; mindjárt sír, és gyakran elájul. Meg hogy
706 10,   III|                  valamennyi drága tollat és brilliantot megszégyenített
707 10,   III|                ezt Thémire nem láthatta. És hogy nem láthatta a saját
708 10,   III|                  Szép lett?~ ~– Gyönyörű és elmés. Mikor Hortense bal
709 10,   III|                piros festéket a márkinők és márki urak orcáiról. Most
710 10,   III|            postánál hintót rendelsz meg, és lejössz utánunk Boldogasszonyig,
711 10,   III|                feladatát, s zsákmányával és a démon légióval visszatérő
712 10,    IV|                nádasi mellékutakon Valla és Bánfalva közt meg lehetett
713 10,    IV|                 szulák, az iszalagbérzse és a vadkomló, s együtt mindannyian
714 10,    IV|                 környéke csupa nefelejcs és piros csengettyűvirágú nadálytő.~ ~
715 10,    IV|              téli gubancait, ez még fakó és száraz; a nádasokban sok
716 10,    IV|                rakni. Az éjszaka nyirkos és hideg e vidéken. Attól,
717 10,    IV|         rákiáltottam, felállt két lábra, és ugatott, vagy mi. A másodszori
718 10,    IV|           gyulladt ki a bozót.~ ~– Ördög és pokol! – kiálta De Fervlans –
719 10,    IV|                  ránk gyújtja a bozótot. És én magam tanítottam rá a
720 10,    IV|            csípőjére tette, úgy röhögött és sikongatott a pompás tűzijátéknak,
721 10,    IV|                 volt a menekülő leánynak és az elősiető Vavel Lajosnak.~ ~
722 10,    IV|                  átkoznak minden látható és láthatatlant e bújósdi játszás
723 10,    IV|            szarvas, hiúz, vadkan, farkas és róka; egy konda vaddisznó
724 10,    IV|                 a virágnak napvilág kell és szabad lég. Két hétig az
725 10,    IV|                 nyugodalmas nép a vízben és a szárazon, olyan dühös,
726 10,    IV|                mert a partjai cölöpökkel és rőzsekötegekkel vannak burkolva,
727 10,    IV|                óra hosszat voltak útban, és még milyen útban!~ ~Mikor
728 10,    IV|         Friedbergen fogja várni a márkit és drága zsákmányát; tehát
729 10,    IV|           semmiféle számba. Egyéb magyar és osztrák haderő pedig nem
730 10,     V|                  is felült az öszvérére, és csatlakozni készül hozzá,
731 10,     V|                  Nem maradok el tőled.~ ~És nevetett.~ ~Nevető asszonyt
732 10,     V|                 kampója lyukat üt rajta, és csúffá teszi.~ ~– Ezek Vavel
733 10,     V|                   őt most onnan kicsalni és kelepcébe keríteni.~ ~Szétnézett
734 10,     V|             merész sasorr, fekete bajusz és körszakáll: igazi romagnai
735 10,     V|             oltalma alatt előrelopóztok, és lesben maradtok, amíg én
736 10,     V|                 én visszavonulok előlük, és becsalom őket magam után
737 10,     V|             gyalogságot használni puska- és szuronytámadáshoz.~ ~A berekben
738 10,     V|                    Az is megbecsülte őt, és felé tartott.~ ~A démonok
739 10,     V|              mert szédülten eloldalgott, és összeesett; hanem a kardját
740 10,     V|        vadrózsabokrok voltak: tele piros és testszín virágok csillagaival.
741 10,     V|               Azt a levelet összegyűrte, és a pisztolyába tömte.~ ~Csak
742 10,     V|            tragédiája be volt fejezve.~ ~És a császári princesszek szalonjai
743 10,     V|               fogják őt többé elfogadni; és Joséphine ölebei nem fogják
744 10,     V|                  farkat csóválni előtte; és a grand père táncát el fogják
745 10,     V|              fogják végezni nála nélkül; és a szép, illatos öltönyű
746 10,     V|                  a mulattató élményeket, és a császár nem fogja őt „
747 10,     V|                 hercegem”-nek nevezni, – és Grassini nem fogja az ő
748 10,    VI|           elfelejt mindent, ami keserű – és gyönyörködik.~ ~Előbb kiöblíté
749 10,    VI|                  belőle. Édes volt a víz és üde.~ ~Azután fogta a sisakot,
750 10,    VI|                  Azután fogta a sisakot, és odavitte a vadrózsabokorhoz,
751 10,    VI|              Isten! Amivé engemet tettél és gyermekemet! Halj meg, azzal
752 10,    VI|               arcát a zöld mohába hajtá, és nem mozdult meg többet.~ ~
753 10,    VI|             lemosta annak arcáról a vért és iszapot. Ah, milyen rút
754 10,    VI|                  átokmondás fog őközötte és Vavel között állni, mert
755 10,    VI|                  Tudom, tudom! Derék fiú és becsületes asszony. De szóljon,
756 10,    VI|            emlékbe halottakat, foglyokat és prédalovakat.~ ~Azonban
757 10,    VI|                pedig szekerekre rakatta, és elküldte Komáromba. Ott
758 10,    VI|                az a szekér, mely Marie-t és kísérőit vitte, szerencsésen
759 10,    VI|                pedig elhordta a vízár.~ ~És így, ha a csodák közbe nem
760 10,    VI|               jönnek: ég, föld, víz, tűz és emberszív csodái, akkor
761 10,    VI|          hadvezérnek, kik Olaszországból és Tirolból vonulnak Magyarországra,
762 10,    VI|                felkelő tábor felszerelve és hadászatilag beosztva lesz,
763 10,    VI|               ami benne van, – az pernye és hamu. Óh, hányszor kért
764 11,     I|                                     I.~ ~És mármost hát egy darab ideig
765 11,     I|               hogy annak rejtelme pernye és hamu, kacagott fel nagy
766 11,     I|             egész világra nézve senkinek és semminek lenni. – Most már
767 11,     I|                  egyet közbe a légből.~ ~És aztán arra gondolt, hogy
768 11,    II|            inszurgens lovassága: a pesti és veszprémi, és egy zászlóalj
769 11,    II|         lovassága: a pesti és veszprémi, és egy zászlóalj inszurgens
770 11,    II|           gyalogsága, a pesti II. számú, és két gyalogsági ütege.~ ~
771 11,    II|             éjszakára. Gosztonyi ezredes és hadsegéde, Clementis mindenütt
772 11,    II|              franciák hét osztály lovast és két zászlóalj gyalogságot
773 11,    II|              veszprémi inszurgens lovast és két osztály huszárt küldött
774 11,    II|                Szőke György, a veszprémi és Fehér megyei lovasezrednek
775 11,    II|         őrmesteré, Csikász János kápláré és Kovács János közvitézé.~ ~
776 11,    II|                voltak nyolcfontos ágyúik és bombavetőik, s ami akkor
777 11,    II|          vezényszó, s a rendes huszárság és a veszprémi inszurgens ezred
778 11,    II|          eltakarva, két zászlóalj lövész és voltigeur. Az erdő szélén
779 11,    II|             ellenség. Két köznemes, Süke és Sebestyén, visszarohant
780 11,    II|                óráig tartó ágyú-, bomba- és röppentyű-tűzet kiállt nyugodt
781 11,    II|           Győrnél, se nem végződött ott: és ott is – majd meglátjuk,
782 11,   III|                 ekkor Pápát is elhagyta, és gyors menetben haladt az
783 11,   III|              Borsos–Győrtül Mátyusházáig és Kéttornyú-laktól Pápáig
784 11,   III|           kompánia Alvinczy-gyalogsággal és egy lovasüteggel. Az ellenség
785 11,   III|              kardját, visszament gyalog, és csakugyan kicsinálta. Akkor
786 11,   III|       megtartotta magának, meg a kardját és pisztolyait is, s kész ember
787 11,   III|                  verve, s azzal az ágyúk és az utóhad háborítatlanul
788 11,   III|            közüle ötvenhat férfi: halott és sebesült. Soknak a feje
789 11,   III|             elébb való, mint a gyermekek és a feleség! S a haza nincs
790 11,   III|               elébb való, mint a gyermek és a feleség! S a haza nincs
791 11,   III|      inszurgensek lövöldöztek a mentéjük és mellényük ólompitykéivel!~ ~
792 11,   III|                  lovasság szembefordult, és mozdulatlanul állt, mint
793 11,   III|                  jobbra, ki balra.~ ~ ~ ~És annyi összecsapás közt az
794 11,   III|               felkelő seregnél a tisztek és a közvitézek közötti familiáris
795 11,   III|        Takácsinál éppen így Harcsa Péter és társai a derék Olgyay Boldizsárt,
796 11,   III|                  zalai, a Veszprém, Zala és Komárom megyei inszurgens
797 11,   III|                gyalogság, a Bars, Sopron és Vas megyei lovas fölkelő
798 11,    IV|      sorgyalogságból, ötödfélezer stájer és osztrák honvédségből, kétezer-kétszáz
799 11,    IV|                 kétezer-kétszáz lovasból és a két inszurgens lovasezredből.
800 11,    IV|                 megfőzhette volna. Ember és ló el volt csigázva már,
801 11,    IV|                 ló el volt csigázva már, és testileg, lelkileg elcsüggedve.~ ~
802 11,    IV|                pótolta a nemes büszkeség és elszántság, s azt a hiányt,
803 11,    IV|               sarkantyúja „becsületérzés”és „hazaszeretet”, odavetve
804 11,    IV|              megállapítva, hogy a Csanak és Szemere közti erdős magaslatokat
805 11,    IV|      intézkedéseket tett, hogy a csanaki és Ménfő és Tenyő közti magaslatok
806 11,    IV|                  hogy a csanaki és Ménfő és Tenyő közti magaslatok elfoglaltassanak.
807 11,    IV|                 hédervári erdőben Zámoly és Újfalu közt elállva az utat
808 11,    IV|          sürgetőbbnek találta az ebédet; és tökéletes igaza volt, mert
809 11,    IV|               uralta.~ ~A francia előhad és az inszurgens csapatok voltak
810 11,    IV|             került bele a tűzbe, a barsi és zalai lovasság, akik még
811 11,    IV|               kardtusát, a puskasortüzet és az ágyúgolyót.~ ~A zalai
812 11,    IV|                 hadsorban: Berecz István és Ferenc. Nagyon szerették
813 11,    IV|                 estig tartott az ágyúzás és a lovassági harc.~ ~Ezalatt
814 11,    IV|              célpontnak rakta volna fel. És ő hidegvérrel nézte az ütközetet,
815 11,    IV|                 hadsereg pihent azalatt, és főzte a maga húsait, mint
816 11,    IV|                  a Hohenlohe dragonyosok és az Ott huszárok tettek egyszer –
817 11,    IV|                  megszabadítva fogságból és halálból, azt veti oda hetykén: „
818 11,    IV|              Ekkor itt lett volna az idő és alkalom szépen levonulni
819 11,    IV|                Tehát minden csapat állt, és feküdt ott, ahova a mennyei
820 11,    IV|             lényeges alkatrész, a kenyér és a hús.~ ~A veszprémi és
821 11,    IV|                  és a hús.~ ~A veszprémi és pesti ezredek már hat nap
822 11,    IV|                 hogy az inszurgens sereg és az olaszországi had úgyis
823 11,    IV|                  Mihály káplárt, Lampert és Csizmadia közlegényekkel.~ ~
824 11,    IV|               lettek elhelyezve az ágyúk és a gyalogság.~ ~Csak három
825 11,    IV|                  Zala, Veszprém. A pesti és komáromi a tartaléknál volt,
826 11,    IV|                     S félrehúzta magát – és meghalt. ~ ~A franciának
827 11,    IV|                     A szabadhegyi halmok és a majorépületek körül folyt
828 11,    IV|                  sorezred, az Eszterházy és Alvinczy. ~ ~A győzelem
829 11,    IV|                ahol az ellenség ágyútüze és puskagolyói ellen nem védte
830 11,    IV|                 megmentették az ezredest és a zászlót.~ ~Itt a tegnapi
831 11,    IV|                testvérrel. Hermány Antal és Péter együtt, egymás mellett
832 11,    IV|                László, Mesterházy Mihály és társaik utánarohantak az
833 11,    IV|               rohanta meg a csapatvezért és a zászlótartót. Zongor Mátyás
834 11,    IV|        terjedelmében; ott voltak a pesti és veszprémi ezredek.~ ~A pesti
835 11,    IV|       hanyatt-homlok lezuhant lovasokkal és paripákkal.~ ~Az ezrednek
836 11,    IV|           katolikus pap, Járossy Mihály, és egy protestáns lelkész,
837 11,    IV|             megint felüljön.~ ~Clementis és Gyurikovics Vince hadnagyok
838 11,    IV|              Gyurikovics Vince hadnagyok és Halász őrmester Gosztonyi
839 11,    IV|                 már elnyomtak, Horváthot és Sárközyt.~ ~Miskey Ferenc
840 11,    IV|                   Ezalatt Földváry Gábor és Antal, Szeles Józseffel,
841 11,    IV|                össze!~ ~…Ilyen zenészeti és szavalati akadémiát se rendeznek
842 11,    IV|                az időt nem a kalendárium és a klepsidra után, hanem
843 11,    IV|             inszurrekcionális lovas üteg és a félüteg haubic kétezer-száznegyvennégy
844 11,    IV|                  hogy vegyék azokat fel, és hozzák ki a dulakodásból.~ ~
845 11,    IV|             roskadt. Tizenegy kardvágást és tizenhárom pisztolygolyót
846 11,    IV|            huszonnégy sebbel még megélt, és kigyógyult! S Hunkárt is
847 11,    IV|            öldöklő hadsornak, elszántan… és egyszer aztán meg kellett
848 11,    IV|            kellett nekik állni. Közöttük és a francia gyalogság és ágyúütegek
849 11,    IV|          Közöttük és a francia gyalogság és ágyúütegek között nyúlt
850 11,    IV|             végig egy széles, mély árok. És a mi hadvezéreinknek nem
851 11,    IV|               inszurrekció két ágyújával és két haubicával Machold József
852 11,    IV|                az vezeti, aki a végét?~ ~És lehetett látni e visszavonulás
853 11,    IV|            mellyel együtt jár a becsület és a halál. Ez Mohos János
854 11,    IV|   összeverekedtek a francia gyalogsággal és lovassággal. Egy oldalról
855 11,    IV|                  elsorolni a zalai hősök és vértanúk neveit, egy litánia
856 11,    IV|         hátrafelé .~ ~De hisz az osztrák és magyar hadseregnek a háta
857 11,    IV|                 háta mögött volt a Duna; és azon semmi híd, oda nem
858 11,    IV|                  Egyenkint minden ezred, és külön-külön magára hagyva,
859 11,    IV|       hadseregnek hétszáz halottja esett és ezerhétszáz sebesültje,
860 11,    IV|          seregnek száznyolcvan halottja, és ötszáznyolcvan nehéz sebesültje:
861 11,    IV|              sebesülteikkel minden város és falu.~ ~Hanem azért a győri
862 11,    IV|               azért a győri ütközet gúny és nevetség tárgya a mai napig.~ ~
863 11,    IV|                     Kend az Alvinczy?”~ ~És Alvinczy se semmiféle vezére
864 11,    IV|                     Már akkor az osztrák és magyar hadseregnek csak
865 11,    IV|           halottjai voltak a harcmezőn – és a győztes ellenség.~ ~És
866 11,    IV|                 és a győztes ellenség.~ ~És ők a maguk két kis csapatjával
867 11,    IV|                társzekeret tele puskával és eleséggel: el is vitték
868 11,    IV|                 a vakmerő Lendvay György és a herkulesi termetű Péterffy
869 11,    IV|            Európa ilyen harcmodort rég – és sohasem fog többé látni.~ ~
870 11,     V|                 De hát ha csupa hősökből és vitézekből állt az inszurrekció,
871 11,     V|          szállást ad. Ott letelepedének, és hozzáfogtak a falatozáshoz.~ ~
872 11,     V|               lapjukon az egész Miatyánk és a Boldogságos szűz képe
873 11,     V|                hústömeg, lőportól fekete és vértől iszonyú.~ ~– A franciák
874 11,     V|               jön a francia! Öl, gyilkol és éget!~ ~Aztán a falukból
875 11,     V|                volt a legfájdalmasabb.~ ~És e három nap alatt az inszurrekció
876 11,     V|                lovagcsoport. Tábornagyok és hadvezérek, lobogó tollas
877 11,     V|               azért „kitör a koporsóból, és eget kér”.~ ~Ez van meghagyva
878 11,     V|           meghagyva belőle:~ ~„A császár és király a felvonulás gyorsaságán,
879 11,     V|               szerint harcoltak.”~ ~Öröm és diadal napja volt ez. A
880 11,    VI|             rendben vonult át a szigeten és a két hídon a hadsereg,
881 11,    VI|               hadsereg, minden ágyújával és poggyász-szekerével.~ ~Csak
882 11,    VI|                  de a József-huszárságot és két elfogott ágyút kiszabadította
883 11,   VII|                 hadak begyakoroltassanak és szerveztessenek. Arra senki
884 11,   VII|                lovasezred két osztagával és Vavel gróf halálfejes volónjaival.
885 11,   VII|                  minden másodiknak volt; és az igen célszerűen volt,
886 11,   VII|          azonkívül Meskónak három ágyúja és két haubica.~ ~Mikor a győri
887 11,   VII|                 vágva a hadsereg zömétől és Győr városától is, hol Pécsy
888 11,   VII|              Zirchich mérnökkari főtiszt és Vavel Lajos gróf.~ ~Ez a
889 11,   VII|                került a tekintetes Karok és Rendek élére, hanem annál
890 11,   VII|                 dandár, lovas gránátosok és gyalogokból, kikkel eddig
891 11,   VII|           fellázadt tiroliakat a bajorok és franciák bosszújának.~ ~
892 11,   VII|            számítani, mint a lovasságára és az ágyúira.~ ~Úgy is volt
893 11,   VII|            legjobban megmutatta Napóleon és a franciák.~ ~De most az
894 11,   VII|                Elöl az úttörők, az ágyúk és a pozsonyi lovasság; hátul
895 11,   VII|                   Azokat Garnika ezredes és Szucsics őrnagy a bácskaiakkal,
896 11,   VII|                Horatius Cocles sokat ér. És minden bácskai vitéz „az”
897 11,   VII|               nemesség csak hazát ismert és nem népfajt.~ ~A mocsári
898 11,   VII|                erdei mély útból: lovasok és gyalogok.~ ~Ez volt az a
899 11,   VII|              Eszterházy János gróffal.~ ~És ez a roham volt az inszurrekciót
900 11,   VII|              erdőben, s menekül a bokrok és vetések közé. – Még ez sem
901 11,   VII|  társzekérvonatot, mely puskát, kenyeret és ami legbecsesebb: csizmát
902 11,   VII|               dandárnak elég! Van kenyér és bor! Van megszaporodott
903 11,   VII|          kiszabadult vitéz bajtársakból! És ami több: van becsület!
904 11,   VII|               volt ez három nap alatt.~ ~És itt – véletlenül rábukkantak
905 11,   VII|                 az út az egyesült magyar és osztrák hadsereg előtt Komáromig.~ ~
906 11,   VII|           végigmenni. Chasteler hadteste és Meskó dandára most már tekintélyes
907 11,   VII|             küldte, hogy a leggyorsabban és a legegyenesebb úton siessen
908 11,   VII|          tiroliakat otthagyta a franciák és bajorok kényére, Magyarországba
909 11,   VII|           előszeretettel igyekezett maga és a franciák közé odatolni,
910 11,   VII|               Pozsonyt védelmezte, János és József főhercegekkel és
911 11,   VII|                  és József főhercegekkel és azonkívül a horvátországi
912 11,   VII|               Dunáig: ezúttal a Bakonyon és a Vértesen keresztül.~ ~
913 11,   VII|                   s aztán a lelkészeknek és a népnek szívére kötötték,
914 11,   VII|                veterán ezreddel; a pesti és a veszprémivel. Most már
915 11,   VII|                  felbokrétázott süveggel és diadalragyogással az arcon.
916 11,   VII|             örömnap – olyan későn jött – és olyan rövid volt!~ ~
917 12,     I|                                     I.~ ~És kár, hogy a komáromi örömnapból
918 12,     I|                  mellyel befertőztették; és őt a hosszú idő alatt csak
919 12,     I|                 halljon, ha az érckutyák és a tűzkakasok kezdtek el
920 12,     I|            ostromágyúk dörögni, s bombák és tűzgolyók hullottak a házak
921 12,     I|             franciák a várost, s Katalin és Marie a kezeikbe jutottak?~ ~
922 12,     I|           wagrami csatában ő is elesett. És vele együtt mindazok, akik
923 12,     I|        ostromolták a várost?~ ~– A várat és a várost bizony nagyon ostromolták,
924 12,     I|                  ostromolták, s a báróné és a hercegasszony bizony bennrekedtek.~ ~–
925 12,     I|                  polgárt a feleségeikkel és a kisasszonyaikkal együtt
926 12,     I|                barátainkat.~ ~– Jegyesem és védencem az ellenség kezébe
927 12,     I|               titkom. Kell hozzá erőszak és furfang. Vitézség és csalfaság.
928 12,     I|             erőszak és furfang. Vitézség és csalfaság. Határos az a
929 12,     I|           Határos az a lehetetlenséggel, és mégis bizonyos. Én kiszabadítom
930 12,     I|                 nem csoda. No hát eredj, és vidd magaddal a volónjaidat.~ ~–
931 12,    II|               ott útjokat állta a Marcal és a Rába, amik itt már csaknem
932 12,    II|                  Guillaume tábornok neje és leánya.~ ~Most jönnek Marie-t
933 12,    II|              egyenes országút vezet oda. És vigye meg szíves izenetemet
934 12,    II|          Guillaume tábornok úr feleségét és leányát. Guillaume tábornok
935 12,    II|                   Dealba Thémire grófnét és fogadott leányomat, kinek
936 12,    II|                visszaesnek bele.~ ~– Ah! És hogy vadkanagyaraik vannak?~ ~–
937 12,    II|                 ahol érőben levő meggyel és cseresznyével rakott fák
938 12,    II|         édesanyja volna az ágya fejénél. És a lelkész keresgélt a számukra
939 12,    II|                ezt az országot lakják! – És bizony mondom önnek, hogy
940 12,    II|                  ezen az egész országon, és nem fogja önöket egy bántó
941 12,    II|        megfürödni képes: – az én vagyok! És bizony mondom önnek, hogy
942 12,    II|               sebesülteket ápolni segít, és azalatt imádkozik a védszenteshez,
943 12,   III|               maga nevezetes távlovagló, és valószínűleg nagyon szerelmes.
944 12,   III|              mondá a kapitány sietségtől és örömtől elfulladt hangon. –
945 12,   III|           hozzájuk tartozó komorna, inas és lovász; kiknek minden francia
946 12,   III|          részéről szabad utazás, oltalom és védelem biztosíttatik.~ ~
947 12,   III|                lépve. – Legyen olyan jó, és tartsa fenn ezt a hálálkodási
948 12,   III|                 szívét, hogy a feleségét és leányát kiváltsa a fogságból
949 12,   III|              mondták neki, hogy Clarisse és Margot Vavel gróf kezébe
950 12,   III|                 elájul. Ő nagyon ideges. És aztán hogy játssza a catzique
951 13,     I|                  a legénység napidíjáról és élelmezéséről, megköszönte
952 13,     I|              akkor tudni fognak mindent, és ön meg lesz fosztva attól
953 13,     I|                az őrszem rájuk kiáltott, és megállította őket. Mátyás
954 13,     I|             jegyzi föl, amik között maga és háza népe megmenekült, s
955 13,     I|                  zsákra!~ ~Vavel grófnak és trombitásának a megjelenése
956 13,     I|            Kicsikarta kezéből furfanggal és erőhatalommal férfiak és
957 13,     I|                 és erőhatalommal férfiak és asszonyok dolgával. Ha a
958 13,     I|             inkább megállította a lovát, és leszállt róla. Gyalog ment
959 13,     I|              alispánt, Tromfszky doktort és Doboka mérnök urat.~ ~Mind
960 13,     I|                 mosdik az ablakpárkányon és a pamlagon, s a két kutya
961 13,     I|                  az ágyon fekszik Marie, és az ágy fejénél ül Katalin.~ ~–
962 13,     I|             enyim; csak rettegés volt az és kétségbeesés. – Ez elmúlt,
963 13,     I|           Katalin követte őt.~ ~Vőlegény és menyasszony.~ ~Ott álltak
964 13,     I|               álltak egymással szemközt, és aztán sokáig néztek egymás
965 13,     I|                 mint megtérni, vezekleni és vétkét jóvá tenni. Óh, minő
966 13,     I|                  hogy haljon meg inkább! És látni azt a martirszenvedést
967 13,     I|       vigasztalja kétségbeesései között, és érte imádkozik, mikor az
968 13,     I|                  közé fogta az asszonyt, és ajkait ajkára nyomta, hosszan,
969 13,     I|            inszurrekció népdala.~ ~Lajos és Katalin odasiettek.~ ~Marie
970 13,     I|             azzal rejté el, hogy Lajosra és Katalinra mosolygott.~ ~–
971 13,     I|                 férfiak, – a kardcsörgés és ágyúzengés – mind nem voltak,
972 13,     I|                holnap is, holnapután is, és örökké, míg az emlékezet
973 13,     I|               meggyógyuljon, meggyógyul, és itt marad köztetek.~ ~Vavel
974 13,     I|                  összetörte. Kézszorítás és szívszorítás ki lett állva,
975 13,    II|               Aki nem tud: csak szeretni és lemondani, nemzetét még
976 13,    II|                  elementumok, diplomaták és ellenségek halmoznak egy
977 13,    II|                 ül két asszony: egy úrnő és egy pórnő.~ ~A hat férfi
978 13,    II|              alakja, feláll a dombtetőre és beszél.~ ~Szavát túlzengi
979 13,    II|             Nektek marad a tépett zászló és a kapott sebek… Térjetek
980 13,    II|             Isten nekünk feledékenységet és elfeledtetést.~ ~Ez volt
981 13,    II|                sírgödröt; annak a hangja és villanása is elvegyült a
982 13,    II|                  távozó paripák robogása és még halkabb dobogás, minő
983 13,    II|                 csak a zápor zuhogása.~ ~És mikor elvonult a zivatar,
984 13,    II|              atyja helyett atyja volt.~ ~És hogy ne tegyenek sírjához
985 13,    II|                  találja fészkét. Nyihog és üvölt.~ ~Majd meg visszamegy
986 13,    II|             Isten nekünk feledékenységet és elfeledtetést: ez bőven
987 13,    II|                kérdezősködni.~ ~Vavelről és Katalinról sohasem hallott