Rész, Fejezet

 1  1,     I|          A kis vendégnek csak itt jutott eszébe megijedni.~ ~– De
 2  1,   III|     szeretetreméltó. Ez nekem nem jutott eszembe. Féltem, hogy a
 3  1,   III|          hálálkodásai alatt is az jutott eszébe, hogy mennyi sopánkodás
 4  1,   III|        nesszel, hogy annak eszébe jutott az anyja lakása, s most
 5  2,    II|     tekintetes úrnak pedig eszébe jutott a tekintetes asszony odahaza,
 6  2,   III|           és a tekintetes asszony jutott egyszerre eszébe. A haragra
 7  3,   III|          egyszer aztán megint más jutott eszébe a Fertőnek: újra
 8  3,    IV|           Mondtam ugye, hogy most jutott eszébe valakinek elvitetni
 9  4,   III|    holdbeli emberek?” Lajosnak az jutott eszébe: „egyet itt látsz
10  4,     V|     örültem a sötétségnek. És nem jutott eszembe, hogy a sötétben
11  5,     I|       valaha valamit? De csak nem jutott eszébe. Megnyugodott felőle,
12  5,    II|  félbeszakítá a nevetését. Eszébe jutott a távcső! Hátha onnan a
13  5,   III|        fellobbant; Barthelmy Ange jutott az eszembe. – Én tartozom
14  5,     V|      megállt. E pillanat alatt az jutott eszébe, hogy most őrá senki
15  5,    VI|         pártfogónőhöz, bizony nem jutott eszébe, hogy a sáros csizmáját
16  6,     I|           el Marie.~ ~Majd eszébe jutott neki, hogy olvasta ő valahol,
17  6,     I|        gondolkozott; végre eszébe jutott egy, azt lassan dúdolva
18  6,     I| tenyerével.~ ~– Hogy ez nekem nem jutott eszembe! – Várj, öreg, rögtön
19  6,     I|      ahhoz a feladathoz, ami neki jutott.~ ~Marie és Lajos bementek
20  6,    II|      Lajos arra a következtetésre jutott fiatal tudósa levelei nyomán,
21  8,   III|           lesz, mintha véletlenül jutott volna a kezem közé.”~ ~Vavel
22  9,    II|          szent. Jól járt! Az égbe jutott. Ha sírok, nem őtet siratom,
23 10,    II|          jött rá válasz.~ ~Eszébe jutott valami.~ ~Ha az egész várlakot
24 10,     V|         Thémire levelét.~ ~Eszébe jutott, hogy ha őt élve elfogják:
25 10,    VI|           embernek adni.~ ~Eszébe jutott Katalinnak az a monda, hogy
26 11,    II|    ezerhatszáz ellen. Egy emberre jutott száz. A szoros töltés két
27 11,   III|   Andrássy inszurgens dandárjának jutott a feladat az oldalban támadó
28 11,    IV| ágyúgolyót.~ ~A zalai lovasságnak jutott a szerencse a legválságosabb
29 11,    IV|         nevezetes, szomorú szerep jutott az inszurekció történetében,
30 11,    IV|          elvágott kézzel fogságba jutott, s maga a hősök hőse, Hunkár
31 12,     I|           Lajosnak semmi rész nem jutott.~ ~Ő csak Veszprémig jött
32 13,     I|     közelebb ért a házhoz, eszébe jutott, hogy a paripa-robaj megriaszthatná