Rész, Fejezet

 1  1,     I|                    Ők mindennap várnak rám, helyüket el nem hagyva. –
 2  1,   III|           fogja mondani, hogyan talált rám? De azt ne mondja el, hogy
 3  1,    IV|           többek között a pénztárát is rám hagyta. – S rögtön hozzátevé
 4  1,    IV|               De vajon a hitelezőit is rám hagyta-e?~ ~De Fervlans
 5  4,    IV|                 amit a testamentumában rám hagyott. – Még mikor élt
 6  4,    IV|            Akinek a disznaja elvetélt, rám fogta, hogy az én kancsal
 7  4,    IV|               úton; tél volt. A leánya rám maradt. Ketten voltunk.
 8  4,     V|                 azt hiszem, be akarnak rám törni, rossz emberek, –
 9  5,   III|              szóló legenda.~ ~– Ah! Ez rám nézve nagyon hízelgő. Valószínűleg
10  5,   III|              akarok. – És akkor azután rám nézve annál rosszabb; mert
11  6,     I|               jel a homlokomra, amiről rám ismerjenek a másvilági őrtállók.
12  7,     I| megtizedeltetni?~ ~– Azt csak bízza ön rám – szólt széttekintve, ha
13  7,    II|           szóra.~ ~– Csak bízza ön ezt rám. Én értem a násznagyi hivatalt.
14  7,    IV| obszervatóriumomban voltam, s úgy várt rám itt a dolgozószobámban.~ ~
15  7,     V|                elveszett napok tárháza rám nézve.~ ~– No hát ha önnek
16  7,   VII|               és nyekereg, és nem győz rám panaszkodni. Magamnak való
17  7,   VII|              akkor alunni akarok; s ha rám jön az éneklés, akkor azt
18  7,   VII|              idő, amikor szüksége volt rám. Akkor bezzeg egy negyedórára
19  9,     I|              az Amélie-t, amelyiket ön rám bízott, én híven megőriztem,
20  9,   III|               Ha előőrsre akadtam, aki rám kiáltott: „Qui vive?” elkezdtem
21  9,   III|                 Milyen nagyon gondol ő rám!”~ ~Az öszvér csengettyűje
22 10,    II|            acélszekrény elragadását is rám bízta.~ ~– Azt már elvitte
23 10,    II|              megvigasztaljon. Nincs is rám ez úton semmi szükség. Győrig
24 10,   III|           leányát. Ha valami baj érte, rám haragszik meg miatta.~ ~–
25 10,    VI|          szépen Katalin. – Nézzen csak rám, nem ismer meg? Én vagyok
26 10,    VI|           bízva. Hová tette ön? Nézzen rám! Emelje fel a fejét.~ ~A
27 11,    IV|                együtt. „Ne gondoljatok rám!”– kiálta a dalia. „Előre!
28 12,     I|                Én itt elválok tőletek. Rám semmi szükség a további
29 12,   III|            tábornoknak aziránt, hogy a rám bízott hölgyeknek egy hajaszála
30 13,     I|                 Nem Cambray-tól ragadt rám. Meghűtöttem magam, mikor
31 13,     I|          hajnalcsillag feltűnt, eljött rám a láz. – Ma elmaradt. –