Rész, Fejezet

 1  1,    IV|            franciául ne értsen. De minő bohóság! Én adok önnek ilyen
 2  2,    II|            nem jár hozzájuk.~ ~– S minő viseletben jelennek meg,
 3  2,    II|           ismeretlen emberrel.~ ~– Minő összeköttetésben?~ ~– Csupán
 4  3,    II|            najádok eszményképét. – Minő gondolat ez?~ ~– Ugye? Régóta
 5  3,    II|          Te láttad őt a távcsővel? Minő haja van?~ ~– Szőke.~ ~–
 6  4,    II|        dolgot; az ambícióhoz szól: minő szégyen lesz az, ha nem
 7  6,    II|          feldühített hazaszeretet. Minő jelenetei a népháborúnak!
 8  6,    II|             és ne vadállatok!”~ ~S minő sértő gúnnyal köpdösték
 9  7,    II|   elkezdett reszketni e látványra. Minő télikert ez! Hát ilyen virágokat
10  7,    II|       olyan hatalmas férfiúnak is, minő egy magyarországi alispán,
11  7,    IV|            gondoskodásból.~ ~– Hát minő öltözetben fogadod? Így
12  7,     V|           tekintete elárulta, hogy minő mélyen elgondolkozott afölött;
13  7,   VII|       halva feküdt.~ ~– Önnek lám, minő érzékeny szíve van.~ ~–
14  7,  VIII|          nem csalható a parkból. S minő naplement az! Egy hosszú
15  8,     I|            S szegény jó Katalinom, minő áldozatot hozott ő akkor
16  9,     I|        tükrére vetni a tekintetét, minő előtte elterül, hogy a kór
17  9,    II|       engem ápolása alá vett, hogy minő bajban szenvedek? Pedig
18 10,     I|          vissza lehetett szerezni. Minő szomjjal rohanhattak a megnyílt
19 10,    II|        végigjárni az üres várat.~ ~Minő változáson ment az keresztül!~ ~
20 10,    II|      tagján. Nem jó hely ez itt.~ ~Minő iszonytató lehet az a halál,
21 10,   III|       azokat a divatokat! Barátom! Minő felséges őrjöngés! Az ősvilágrész
22 10,    IV|            Valóságos istencsodája. Minő a bibliai legenda az üldöző;
23 10,    VI|    széttekintett, borzadt össze.~ ~Minő Istentől elátkozott hely
24 10,    VI|          körös-körül mindenütt; de minő víz? Növényrohadéktól zöldülő,
25 11,   VII|         csap le az ellenfélre.~ ~S minő lecsapás volt!~ ~Egyhuzamban,
26 11,   VII| Keszthelytől, az meg fogja érteni, minő utazás volt ez három nap
27 13,     I|          hogy a tábornoknő asszony minő hivatásban jön Magyarországra,
28 13,     I|           a mellékajtón belépni.~ ~Minő ismerős szobácska ez!~ ~
29 13,     I|          és vétkét jóvá tenni. Óh, minő rettenetes napok voltak
30 13,    II|          hangzott valami dübörgés, minő a távozó paripák robogása
31 13,    II|            és még halkabb dobogás, minő egy sír betemetése; azután