Rész, Fejezet

 1  1,    II|            alatt keresztülkötik, az embernek nem kell messze menni, hogy
 2  2,     I| Lantz-k-nek-htsz-sild! – Ez sok egy embernek.~ ~– Pedig magyar nemes
 3  3,   III|        őslakói.) Még akkor a magyar embernek kisebb gondja is nagyobb
 4  4,    II|             azután?~ ~Az eltemetett embernek nem szabad elhagynia kriptáját.
 5  4,    IV|   felnyithatatlan ajtókat, s minden embernek pokolgépekről és fortificatiokrul
 6  4,     V|            egymással egy olyan okos embernek, mint az ő ura, s egy olyan
 7  4,     V|             ura, s egy olyan bolond embernek, mint a látogatója?~ ~Elhozta
 8  5,   III|             az. arcát nem szabad az embernek meglátni.~ ~Lajos nem nevetett
 9  5,   III|            övé e hölgy, mint az élő embernek a saját lelke. S egy óra
10  5,   III|            lesz az övé, mint a holt embernek az eltűnt lelke. Érzi, hogy
11  5,     V|      létezésem annak az egyetlenegy embernek a fején, aki tudja, hogy
12  6,     I|          utolsó vigasz egy haldokló embernek. – Bűnös voltomat hová tagadnám
13  6,     I|            ezt szabad neked halandó embernek fülébe megsúgnod?~ ~– Ki
14  6,     I|        feltámadjon, s aki intézi az embernek a sorsát, aki a napok és
15  6,     I|             a halállal vége van, az embernek pedig azzal kezdődik a megdicsőülése.~ ~–
16  6,    II|           nem elég a szegény jámbor embernek az, hogy meghal: a nagyobbik
17  7,     I|           Egészséges idő egészséges embernek.~ ~– A gróf úr az utóbbi
18  7,     I|       magasztalásokkal, amennyi egy embernek sok is: hát a főbírámat
19  7,     I|         könnyen megeshetik, hogy az embernek pisztollyal „állnak eléje!”~ ~–
20  7,    II|     őserénye az istenkézből eredett embernek megtestesülve. Nem ez-e
21  7,     V|              Hát Lajost ilyen rossz embernek tartották!~ ~(Még Lajos
22  7,   VII|            burnótot színi, s az más embernek nem kellemetes. Mikor alszom,
23  7,  VIII|         előtte, mint a bűvészet. Az embernek a tíz ujját ide meg oda
24  8,   III|    oltárképét odahurcolják annak az embernek a vőlegényi nyoszolyájába,
25 10,   III|       hívott össze, nem lehetett az embernek egymást megérteni az ugatásuktól.
26 10,    IV|        kiabálni. A virágzó tóban se embernek, se állatnak nem lehet úszni.~ ~
27 10,    IV|         nyugtalanította ennek a két embernek az elfutása, de főnöke megnyugtatá:
28 10,    VI|          Azt enyhítőül nem lehetett embernek adni.~ ~Eszébe jutott Katalinnak
29 11,    IV|          olyankor bizony jólesik az embernek, ha kedvére kipihenheti
30 13,     I|        ember kigondol, – s ha „egy” embernek el nem mondhatta, – sohase
31 13,     I|     gondolat volt, amiket, ha „egy” embernek el nem mondhatunk, sohase