Rész, Fejezet

 1  6,     I|  Lizetté, a szakácsnőé mellett. Lizett csakugyan felesége volt
 2  6,     I|         konyhában már kinn volt Lizett, s az ebédet készítette.~ ~
 3  6,     I| kérdezett többet, hanem sietett Lizett szobáján keresztül Henryébe.~ ~
 4  6,     I|         nem volt rábírható a jó Lizett, hogy Henry szobájába menjen.~ ~–
 5  6,     I|         érzéketlen volt a kövér Lizett s ez jó tulajdonság volt
 6  7,     V|       háztartáshoz.~ ~– Ki az a Lizett?~ ~Marie nem tudta ezt neki
 7  7,    VI|     cselédemet fogom átküldeni. Lizett pedig megérdemelt nyugdíjba
 8  7,   VII|                 VII. ~ ~A kövér Lizett már akkorra minden dolgát
 9  7,   VII|       terhére esett.~ ~– Kedves Lizett – szólt hozzá Katalin nyájasan –
10  7,   VII|       kérem, hogy feleljen.~ ~– Lizett! – könyörge neki Marie.~ ~–
11  7,   VII|             Mert már meghalt.~ ~Lizett, anélkül, hogy felállna,
12  7,   VII|    Marie odament, s megcsókolta Lizett kövér arcát mindkét felől,
13  7,   VII|        Katalin arca elsápadt.~ ~Lizett pedig folytatá:~ ~– És ön
14  7,  VIII|        csak a fehér hasát, amit Lizett leszelt a számára.~ ~Teljes
15  9,     I|      régi jó barátném, a komoly Lizett meg egy kis mogorva gyermek
16  9,    II|      most csend van és üresség. Lizett ápolni fogja őt. Az ilyen
17  9,    II|      gondját fogja viselni.~ ~– Lizett! Aki pedig saját férjét
18 10,    II|       Névtelen Várban: a komoly Lizett és egy mogorva gyermek,
19 10,    II|       engem, lidérc?~ ~– Kérem, Lizett – szabódott a fiú –, az
20 10,    II|    éppen becsapta a konyhaajtót Lizett, s csak az ajtó közepén
21 10,    II|        pedig itt fogok maradni, Lizett. Hol van Cambray?~ ~– Mit
22 10,    II|      hiába keresi.~ ~– Jól van, Lizett – szólt Marie, s aztán a
23 10,    II|          keressük őt.~ ~Az önző Lizett egy darabig nézett utána,
24 10,    II|     Marie-nak.~ ~– Köszönöm, jó Lizett – szólt a lány mosolyogva. –
25 10,    II|         dörmögé magában a kövér Lizett, s aztán, hogy Marie eltűnt
26 10,    II|     alunni. – Kétségtelen, hogy Lizett ebbe az egyetlen lakályos
27 10,    II|       mindennap maga húzott fel Lizett. Ez az élő gép számlálta
28 10,    II|     volt a bátrabb; ő ment elöl Lizett ajtajáig.~ ~Csak egy felriadt
29 10,    II|       az egész földszinten.~ ~– Lizett! Kedves Lizett! – ébresztgeté
30 10,    II| földszinten.~ ~– Lizett! Kedves Lizett! – ébresztgeté őt eleinte