Rész, Fejezet

 1  1,    II|      bérkocsisra. Ez igen ügyes fiú. Ugye, Peroquin? Sok éjjeli járást
 2  1,   III|        hallom a nevelőnőt zsémbelni. Ugye ön nem szokott zsémbelni?
 3  1,   III|              szép! Majd meglátja ön. Ugye, eljön velem a mamához?
 4  2,     I|        uraknak a főszolgabíró. – Hát ugye nem „klepsidra”, Doboka
 5  3,    II|       átalakítod majd virágoskertté. Ugye jó lesz?~ ~– A jó te vagy,
 6  3,    II|            ez nekünk itthonunk lesz, ugye? Hogy hívják az itthont?~ ~–
 7  3,    II|                Minő gondolat ez?~ ~– Ugye? Régóta főzöm ezt magamban.
 8  3,    II|     kikeresnem a kis öbölben.~ ~– De ugye, ha egyszer jól tudok úszni,
 9  3,    IV|            nyomatékosan.~ ~– Mondtam ugye, hogy most jutott eszébe
10  3,    IV|    lassankint eszméletéhez tért.~ ~– Ugye, meg fog ön gyógyulni? –
11  3,    IV|          vigasztalá meg Marie-t.~ ~– Ugye nem bántotta önt nagyon?~ ~–
12  4,    II|           hogy engem most idehozott. Ugye Lajos, máskor is feljöhetek
13  4,    II|            hozzá-fogunk az úszáshoz. Ugye, kísérni fogsz a csónakon?~ ~
14  4,    IV|         elferdíti vele az arcát.~ ~– Ugye? – monda a leány – s aztán
15  4,     V|                 suttogá melegen.~ ~– Ugye meg vagy vele elégedve?~ ~–
16  5,   III|         együtt nevetett vele.~ ~– No ugye, hogy minden helyzetnek
17  6,     I|              leány. Még lábra áll!…. Ugye, meg fog élni?~ ~A kis énekes
18  6,     I|               Az jut önnek az eszébe ugye, hogy ez már boldog: elhagyhatja
19  7,     V|          felelni.~ ~– Én kitaláltam, ugye, – szólt aztán Marie, Lajos
20  7,   VII|      csendben, nyugalomban fog élni. Ugye, eljön velünk?~ ~– Köszönöm,
21  7,   VII|       negyedórára sem hagytam őt el. Ugye kis úrnőm? Emlékezik ön
22  7,  VIII|              eltűröd a dohányfüstöt, ugye?~ ~Katalin biztosítá őt
23  8,     I|              ki a szót, gróf úr.~ ~– Ugye, hogy jobb kezekre nem bízhattam
24  9,    II|              szeretni, egyedül én. – Ugye ő nem kérdezte, mikor engem
25 10,    II|            Nem jó a cifra palotában, ugye? Tudtam! A kártya megmondta
26 10,    II|           kísérte azt. Azon nevetett ugye, hogy milyen ravaszul ki
27 12,    II| nyomorultabbakat: az ellenséget.~ ~– Ugye szép tabló, asszonyom? –
28 13,     I|          suttogá. – Ez csak tréfa. – Ugye ti nagyon fogjátok szeretni
29 13,     I|              suttogott hozzájuk:~ ~– Ugye? El fogjátok felejteni a