Rész, Fejezet

 1  1,    II|      mamánál leszünk!~ ~Erre a szóra a beburkolt elkezdett sírni.~ ~–
 2  1,   III|      barátja?~ ~Az öregember e szóra felállt helyéről büszkén;
 3  1,   III|  szemeibe.~ ~– Tudom…~ ~Erre a szóra csupa finom nyájasság lett
 4  2,     I|  hippocraticájára * nyúlt el e szóra. Csak a kezében levő bádog
 5  2,     I|      háború.~ ~A szittya hős e szóra komolyan megrettent. Az
 6  2,   III| családi nevét?~ ~De már erre a szóra elővette a gróf a háta megül
 7  3,    II| találja a kisleányát!~ ~Erre a szóra csak úgy potyogtak a könnyei
 8  3,    IV|    kiáltá:~ ~– Louis!~ ~Erre a szóra elereszté kezeiből azt a
 9  4,    II|      sem. Egyedül vagyunk.~ ~E szóra a leány lerántotta fejéről
10  4,    IV|      az idegen halkhangon.~ ~E szóra a gróf egyszerre odaszökött
11  4,    IV|        asztal mellé.~ ~Még egy szóra. Most én akarok önnek valami
12  5,   III|      csupa tűzláng lett erre a szóra.~ ~– Annak szeretném ismerni
13  5,   III|  Valaki mélyen elpirult erre a szóra – kettejük közül. Az Vavel
14  6,     I|     szemeibe könnyek gyűltek e szóra.~ ~– Óh, édes, jó uram.
15  6,    II|     hallgatott a szép, biztató szóra, azt körülölelgették, jó
16  7,    II|      egy általam rég kimondott szóra.~ ~– Csak bízza ön ezt rám.
17  7,   III|       az élén.~ ~De már erre a szóra megszúrta az a gonosz hímzőtű
18  7,   III|             Nem emlékezik ön e szóra?~ ~– Emlékezem. – Hanem
19  7,   III|   szemei milyet villámlottak e szóra! – Azután odasimult Bernát
20  7,    IV|       Ez volt a felelet arra a szóra, amit Lajos mondott az erdőben: „
21  7,    IV|       nem várathat magára.~ ~E szóra a két gyönyörű alak egymásba
22  7,    IV|      attól piros.~ ~Lajosnak e szóra nem lehetett megtagadni
23 10,    II|     itt a kastélyból.~ ~Erre a szóra meg éppen becsapta a konyhaajtót
24 10,    II|    vissza. – Jöjjön vissza egy szóra!~ ~Marie visszatért hozzá.~ ~–
25 10,    VI|   gyerek nevelőanyja.~ ~Erre a szóra a sebesült szája valami
26 10,    VI|   Botta Zsófia! Hova lett?~ ~E szóra a sebesült egyszerre felkapta
27 11,   III|         hogy meg ne álljon egy szóra.~ ~Öreg apósa, felesége,
28 11,   VII|      tartják az utat.~ ~Erre a szóra mindenki elfeledte a fáradságát,
29 11,   VII|         hogy jöjjön vissza egy szóra, valami fennakadás van!~ ~