Rész, Fejezet

 1  2,     I|          hogy bemutathassák, hogy nekik napernyőik is vannak, ami
 2  2,    II|     zsalugáteren keresztül kiadja nekik valaki a rendeletet, kilenc
 3  2,    II|           valaki, s megint kiadja nekik a rendeletet. Ez a két ember
 4  2,    II|   külföldről.~ ~– S mi okuk lehet nekik e rejtélyes bújósdi-játszásra?~ ~–
 5  2,    II|         cic!” hanem azt kiáltotta nekik, hogy: „pusz, pusz!”~ ~–
 6  3,     I|       ugatják meg a háziurat, aki nekik cukordarabkákat osztogat.~ ~
 7  3,    II|          vedd át. Melyikből adjak nekik? A kicsinyekből, vagy a
 8  3,    II|        nagy pirosakbúlo válogatsz nekik, hát azt sem bánom.~ ~Tudniillik,
 9  4,   III|           pénzt is odaadtam volna nekik, de az a tiszttartómnál
10  4,   III|           voltam velük, hogy adok nekik utalványt a tiszttartóhoz,
11  4,    IV|         azt hiszik, hogy nem kell nekik mindent megtudni.~ ~Marie
12  4,    IV|         alatt, mindennapra kijárt nekik két kenyér. Egy nap a falu
13  5,     I|       közöttüko , majd megmutatná nekik, milyen az igazi úrlovar!
14  5,   III|           sebesebben. Nem kellett nekik ostor.~ ~A hintó egész odáig
15  8,     I|      küldött golyó mind jó eszköz nekik. – Most már kezdem érteni
16  8,    II|            még csak azt sem adtak nekik. A franciának megvolt a
17 10,    IV|        volt. Az nem szolgálhatott nekik egyébbel, mint savanyú almaborral,
18 10,     V|      csapatját, s utasításul adta nekik, hogy ne sokat lövöldözzenek,
19 10,     V|          Hanem a nádas azt mondta nekik: „piano!”~ ~Egyszerre oly
20 10,    VI|           gondolt, hogy nem fogja nekik prédára ott hagyni a kedvesét.~ ~
21 11,   III|       nemesurak közé?, hanem volt nekik egy Regimentspáterük, a
22 11,    IV|          ült, s annyira kedvezett nekik a szerencse, hogy Nugent
23 11,    IV|           haubic özönlött reájuk. Nekik is volt négy hatfontosuk,
24 11,    IV|           pillanatban azt mondták nekik, hogy amott a síkon villog
25 11,    IV|         egyszer aztán meg kellett nekik állni. Közöttük és a francia
26 11,     V|          volna otthon? s az húzta nekik keservesen a „Sárga csizmás
27 12,    II|       miféle ravaszságban járnak. Nekik a magyarokat még jobban
28 13,     I| gyönyörűségtől, hogy maga adhassa nekik hírül, hogy meg vannak szabadítva.
29 13,    II|           felek között, s odaadni nekik mindenét, amije legdrágább,