IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] medvék 2 medvéknek 1 medvesüveges 1 meg 851 még 612 meg-megemelték 1 meg-megfenyegette 1 | Frequency [« »] 1140 volt 1075 azt 987 és 851 meg 707 de 663 én 626 csak | Jókai Mór Névtelen vár Concordances meg |
Rész, Fejezet
1 1, I| medaillons” * öt emlékpénzén meg van örökítve. Mikor a szél 2 1, I| elő, aki reszketve húzza meg magát a kapumélyedésben. 3 1, I| mindent elkövet, hogy azt meg ne engedje történni.~ ~Amint 4 1, I| mint ez a cotillon * , meg ez a csúnya nagykendő.~ ~ 5 1, I| parancsolta, hogy engem meg vigyen el a gyermekbálba 6 1, I| piskóta is el fog kelni, meg egy szeletke pástétom.~ ~ 7 1, I| szoktak. S hogy nem tették meg a kívánságát, elkezdett 8 1, I| rendőrség a világ folyásába, ott meg olyan veszélyeztetett állapotok 9 1, I| lesz!~ ~A tervvel nagyon meg voltak elégedve. A térképet 10 1, I| saját vagyonát tartogassa meg nehezebb időkre. Az jó helyre 11 1, I| tovább; de én már nagyon meg vagyok jegyezve. Ön még 12 1, I| fiatalembereknek való. Gondolja meg ön, hogy mi sors vár önre!~ ~– 13 1, I| szabad.~ ~– Megvénülök; de meg nem halok addig.~ ~– Az, 14 1, I| ragaszkodik önhöz: akkor meg fogja önt szeretni; lehetetlen, 15 1, I| azt is óvni akarná, hogy meg ne nyikkanjon.~ ~A két férfi 16 1, I| Minthogy szemei nem győzték meg felőle a félsötétben, a 17 1, I| lélegzetvételével nyugtatá meg afelől, hogy alszik.~ ~Akkor 18 1, I| oly óvakodva, hogy lépése meg ne halljék, hanem a parkett 19 1, I| halk nyikorgással reccsenve meg a ránehezülő lábhegy alatt.~ ~ 20 1, I| befüggönyzötto ablakig, meg vissza. Utoljára odalép 21 1, II| kőember háromágú villával, meg egy halfarkú kőkisasszony. 22 1, II| boucanier * csizmája van, nekem meg csak facipőm? Olyan polgár 23 1, II| hirtelen bevitték a házba, hogy meg se nyikkant.~ ~A markos 24 1, II| Vendőme-szoboré * ) – nem jelent-e meg ott álmában egy halavány 25 1, II| tündérkastélyt felszentelte? Aztán meg a játszó-gyermektársak kacagása? – 26 1, II| sietés végett, nem csendült-e meg érkezésére az a kis lélekharang, 27 1, III| reggel tíz óra felé látogatta meg vendégét. Az ezúttal már 28 1, III| szeretem a hideg puncsot. Meg nem engedem, hogy ön fárassza 29 1, III| olyankor olyan rút. Máskor meg nagyon szép. Oh, igen szép! 30 1, III| milyen makrancos voltam. Meg hogy azt kérdeztem, hogy 31 1, III| Jöjjön ide, hadd csókoljam meg. No, ezt a másik csókot 32 1, III| No, ezt a másik csókot meg vegye át a barátja számára. 33 1, III| számára. Őt nem csókolnám meg, mert nagyon szép ember. 34 1, III| nagyon szép ember. De ön meg olyan jó. Azt szeretném, 35 1, III| van egy.~ ~Az öregurat még meg is nevettette a kis bohó 36 1, III| öltönyét elhozni.~ ~– Én meg addig elmesélem Philine-nek 37 1, III| nyugtalanító gondolatra meg odaragadta a névtelen grófnőhöz, 38 1, III| akinek már ezóta mégis meg kellett tudni, hogy a leánya 39 1, III| ennél a kapunál álljunk meg – parancsolá a kocsisnak – 40 1, III| visszatérni.~ ~Cambray úrnak meg kellett engedni, hogy a 41 1, III| gyermeki gyöngédség: nem rémíti meg az anyát szokatlan lármaintéssel; 42 1, III| és azután meglepetve állt meg.~ ~Egy pompás nagy termet 43 1, III| mellől, s bámulva szólítá meg az idegent: – Uram!~ ~E 44 1, III| úgy hallgatta. Mindenki meg volt illetődve. Többen sírtak. 45 1, III| amíg élek. Amélie, csókold meg ezt a kezet! Nézd meg jól 46 1, III| csókold meg ezt a kezet! Nézd meg jól ezt az arcot. Szívedbe 47 1, III| legnagyobb veszélytől szabadított meg.~ ~Cambray úr pedig hallgatott 48 1, III| Egyszer aztán az lepte meg, hogy a hintó egy kapubejárat 49 1, III| egy-egy a sziluettjét örökíté meg a falon, többen pedig azoknak 50 1, III| Minden el van árulva. Valljon meg ön mindent őszintén. Ez 51 1, III| Fervlans. – Tehát egyezzünk meg abban, hogy nem vesszük 52 1, III| impertinens ravaszsággal, azután meg brutális erőszakkal nemcsak 53 1, III| mellyel keblének terhe meg akart szabadulni. Nem árulta 54 1, III| nem tudta az anyja nevét, meg a szállását, aki azt állította, 55 1, III| önnek az életét. Ha egyszer meg talál ön betegülni, meglássa, 56 1, III| csak ön által tudhatjuk meg.~ ~– Azt én magam sem tudom.~ ~– 57 1, III| Mellőzött tehetség. Mondja meg ön, mi a nagyravágyása? 58 1, III| mi módon tudhatnóko azt meg öntől?~ ~Az agg férfi kihúzta 59 1, IV| paphosi kert” * titkaiba, meg Madame Tallien * és Madame 60 1, IV| alak a hálóba! Az aztán meg nem menekül.~ ~Egy ilyen 61 1, IV| egy legyező, egy kereplő meg egy teáskanna segélyével 62 1, IV| elhozzák számára azt, ami meg van számára írva a fátumok 63 1, IV| mesterségbe, Madame. Valljuk meg az igazat. Hisz annak nem 64 1, IV| önnek egy eszes kisleányt, meg félmilliónyi adósságot. 65 1, IV| hogy a Sainte Pélagieeles-t meg nem látogatják: mert az 66 1, IV| Hogy ne szilárdulhasson meg soha a béke és hatalom idebenn? 67 1, IV| érdemel!~ ~A szép hölgy meg volt vesztegetve már e csábító 68 1, IV| arany hajáért ennyit adna meg a perruquier * , ha el akarná 69 1, IV| tyúk főjön a fazekában”: őt meg arról emlegessék meg, hogy 70 1, IV| őt meg arról emlegessék meg, hogy alatta a parasztnak 71 1, IV| gondolta hozzá), engemet bízott meg a háziasszonyi tiszttel. – 72 2, I| pirosra hízott arca sem cáfol meg, s a keményen kifent hatalmas 73 2, I| megfagyott; de úgy szekér még meg nem rázta bennem a lelket, 74 2, I| Százezer schein forintért vette meg a jószágot a baronesse, 75 2, I| statutióra senkit se hívatott meg a szomszédságban lakó földesurak 76 2, I| vármegyét összeinvitálják, itt meg csak magunk vagyunk, akiknek 77 2, I| tiszttartó – a cselédek meg ne hallják.~ ~– Hiszen semmi 78 2, I| felőle; csak azt hallotta meg, hogy lutherana, s minthogy 79 2, I| enyelgett a főbíró. – Magától meg a menyasszonyai szoktak 80 2, I| erdőn keresztül, s nem tette meg a tisztelgők kedvéért, hogy 81 2, I| Lcgfeljebb a dohányfüstöt engedem meg. Én rászedtem önöket; de 82 2, I| nyomairól, azzal vigasztalta meg, hogy „ah, Euer Majestät 83 2, I| hírét. Kérem, ismertessen meg a többi urakkal.~ ~Az alispán 84 2, I| A tiszttartóját úgyis meg fogja ismerni méltóságod: 85 2, I| hogy ugyan kitől tudhatta meg ezt a baronesse. Csak nem 86 2, II| senkit, csak a gyereket, meg a cigányt. Akivel bizalmasan 87 2, II| tegezik a szülőiket?~ ~– Az meg éppen botrány volna.~ ~– 88 2, II| esztendeig lakik, ne tudják meg a nevét?~ ~– Igen egyszerűen. 89 2, II| Hátha hamispénzverő?~ ~– A meg a tárnokmesterre * tartozik.~ ~– 90 2, II| Arra itt vagyok magam, meg a pandúrjaim, s ha rakoncátlankodnak: 91 2, II| erre tiszttartó úr jobban meg tudna felelni; mert ő folytonosan 92 2, II| látható. A névtelen úr meg a dáma együtt szoktak kocsikázni 93 2, II| hajtja. A cselédektől csak meg lehet tudni, hogy gazdájuk 94 2, II| bejár hozzájuk, a Schmidt meg a Schmidtné. Ezek soha a 95 2, II| szívességért, hogy nem látta őt meg. Haute Sauterne-i borok * 96 2, II| tanúskodnak. A konyhájukról azt is meg lehet tudni, hogy igaz keresztyének. 97 2, II| minő viseletben jelennek meg, mikor kikocsiznak?~ ~– 98 2, II| olyan kegyes a bárónő, s meg akarja hallani, én megmondhatom, 99 2, II| maguk alakjában jelennek meg, ugyan ki fog rájuk ismerni 100 2, II| hölgyeim – kezdé – engedjék meg, hogy én szót emeljek e 101 2, II| vonítanak a faluban, majd meg az, hogy a gyermekek kiszedik 102 2, II| fészkekből a madarakat, majd meg az, hogy a bakter nagyon 103 2, II| tette, akit nem nevezett meg, csak azt írta: „félnek 104 2, II| szilajon járja a táncot; meg hogy ezt meg ezt a menyecskét 105 2, II| járja a táncot; meg hogy ezt meg ezt a menyecskét megdorgáljam, 106 2, II| a rektor pedig fenyítse meg a fiúkat, hogy ne bántsák 107 2, II| megnő, a jóltevőjét eszi meg.~ ~– Ah, ah, ne szóljon 108 2, II| Ugyan, az Isten áldja meg, mondja ki hát! – unszolá 109 2, II| bevétellel foglalkozó száj nyílt meg, hogy ily vakmerő és minden 110 2, II| tarisznyám küirült, ahhoz meg nem szoktam, hogy mint armer 111 2, II| ki az ablakot, s mutatta meg a szépségeit, amiket addig 112 2, II| magát a székében. – Tanulja meg, hogy fiatalembernek csak 113 2, II| az embert, hanem azt is meg lehet hallani, hogy mit 114 2, III| aktákat őrizte a hajdú. A meg ahhoz értett.~ ~Tehát Drávaszentkeresztúri 115 2, III| látogatóba.~ ~Hanem hát meg kellett benne nyugodni, 116 2, III| pipáim. Aztán forduljon meg a konyhában, s tudja meg, 117 2, III| meg a konyhában, s tudja meg, hogy mit főznek.~ ~A patvarista 118 2, III| posztócipőkben az ember meg se hallja, ha valaki közelít.~ ~ 119 2, III| Magyarul? Hogy tanulhatta azt meg nagyságod?~ ~– Grammatikából.~ ~– 120 2, III| Grammatikából! (Ez meg már éppen tengeri csoda 121 2, III| ezt grammatikából tanulják meg, mint a „hic-haec-hoc” * - 122 2, III| stratagema: most mindjárt meg kell mondani, hogy micsoda 123 2, III| kérdéssel ő csak nem sérthetett meg senkit. Utoljára is, a gróf 124 2, III| gróf pisztolyait töltögeti. Meg akar lőni valakit. Azt mondja, 125 2, III| Megütheti a ménkű! Még meg akar duellálni. Hát hiszen 126 2, III| Hát hiszen én nem ijedek meg az ő pisztolyától. Nekem 127 2, III| pisztolyától. Nekem is van puskám, meg kardom is. – De ez mégis 128 2, III| De a pisztolyok elől csak meg nem szaladok. – A magyar 129 2, III| aztán lássa, hogyan marad meg benne. Audiát, inhibeálja * 130 2, III| Egy esztendei jurátusság; meg egy arany a diplomáért.~ ~– 131 2, III| Magyarországon történhetett meg egy megye főnökével (aki 132 3, I| mopsz, egy magányos veréb; meg egy leány.~ ~A leány, alakjáról 133 3, I| edénykék állnak; azután meg egy kocsiszín egy ruganyos 134 3, I| A kis úrnő nem elégedve meg azzal, hogy védencei saját 135 3, I| morogni mindvalamennyinek meg van tiltva, s az ez ellen 136 3, I| Miért nem? Azt nem mondják meg neki. Talán azért, mert 137 3, I| leányka kezébe; a história meg még korai volna.~ ~A férfi 138 3, I| ételt, s a leányt kínálta meg elébb, azután vett maga. 139 3, I| s a mopszok nem ugatják meg a háziurat, aki nekik cukordarabkákat 140 3, I| leragadtak, amint lefeküdt. Aztán meg azt kísérté meg, hogy jókor 141 3, I| lefeküdt. Aztán meg azt kísérté meg, hogy jókor fölébredjen, 142 3, I| fegyverei.~ ~Ezt onnan tudja meg a leány, hogy a bőrpamlag 143 3, II| megfogni a kis egeret? Nem meg volt magának mondva, hogy 144 3, II| bocsánatot kért Miurától a meg nem érdemlett dorgálásért: 145 3, II| szabad!”~ ~A belépő férfi meg volt lepetve.~ ~– Még nem 146 3, II| Már most szépen köszönts meg. Hadd hallom.~ ~A gróf alig 147 3, II| Azért, hogyha valaki meg találna betegedni a háznál, 148 3, II| betegedni a háznál, azt meg tudjam gyógyítani magam, 149 3, II| tartozik, hol van?~ ~Felelj meg erre!~ ~Lajos gróf talált 150 3, II| kérdé az elbámulva.~ ~– Meg akartam tudni, hogy milyen 151 3, II| a leány. – Mégsem öltél meg. Pedig igen nagyon megharagítottalak.~ ~– 152 3, II| Tavaly még szabad volt, meg azelőtt, meg minden évben.~ ~– 153 3, II| szabad volt, meg azelőtt, meg minden évben.~ ~– Ma már 154 3, II| ami szabad volt tavaly, meg azelőtt, meg mindig, az 155 3, II| volt tavaly, meg azelőtt, meg mindig, az idén már nem 156 3, II| ez mindig megtörtént.~ ~– Meg. Pedig a gyermekek tudnak 157 3, II| kérni. Hanem a felnőtteknek meg van annyi eszük, hogy a 158 3, II| kívánságomat. De mindig meg is csaltál mellette. Így 159 3, II| bolonddá nem tehetsz.~ ~– Akkor meg is teszem.~ ~– Kezet reá.~ ~– 160 3, II| nemrég arra kértelek: rendelj meg számomra egy Melusine-köntöst 161 3, II| Melusine-köntöst Párizsból.~ ~– Az meg is érkezett. Magam hoztam 162 3, II| e mai napon, hogy taníts meg engem úszni. A tó itt van 163 3, II| emelte föl kezét.~ ~– Nos? Meg akarsz verni? – szólt a 164 3, II| magamban. S ezt a kívánságomat meg kell tenned. Erre nem mondhatod, 165 3, II| velem senki: ahol nem láthat meg senki, felnézve a ragyogó 166 3, II| boldogság lenne! Nem szerzed-e meg azt nekem?~ ~A gyermek vágya 167 3, II| a Tiberen átúszva menték meg a római leányok erényének 168 3, II| meglesnem?~ ~– Félek, hogy meg fogod szeretni, mert nagyon 169 3, II| Hát akkor miért nem férünk meg mindannyian ugyanegy templomban?~ ~ 170 3, II| különbség van arany, ezüst meg réz között?~ ~ 171 3, III| vidrával is találkozik, s az meg fogja ijeszteni.~ ~Hanem 172 3, III| nem volt Lajosnak a rabja: meg volt neki engedve, hogy 173 3, III| magukat megközelíteni, majd meg emberlárma támad, mintha 174 3, III| is reszketett.~ ~– Igazán meg akarja ön azt az állatot 175 3, III| kérdé rebegve útközben.~ ~– Meg.~ ~– De hátha ember?~ ~– 176 3, III| De hátha ember?~ ~– Akkor meg éppen meg.~ ~– Én sohase 177 3, III| ember?~ ~– Akkor meg éppen meg.~ ~– Én sohase megyek többet 178 3, III| sötétségen keresztül. Majd meg Lajost látta maga előtt, 179 3, III| elébb porfelleget, aztán meg sűrű esőt hozott magával: 180 3, III| azonban csak félig nyílt meg, s a megszólaló hang nem 181 3, III| Ön azt mondja, hogy talán meg is halhat? jóságos Isten! 182 3, III| És ha nem teszi, ön öli meg a grófot.~ ~– Az megint 183 3, III| fátyolomat, nem mutatom meg az arcomat senkinek.~ ~– 184 3, IV| Menjen ki Zsuzsa, mondja meg neki, ha maga a Herkópáter 185 3, IV| elébb.~ ~Zsuzsa asszony meg volt sértve.~ ~– De ha én 186 3, IV| igazat pedig nem mondhatta meg: hogy a komornyiknak őt 187 3, IV| lámpást tartva; s így indult meg a társaság: elöl a dupla 188 3, IV| világított. Ekkor aztán jobban meg lehetett a beteg arcát tekinteni.~ ~ 189 3, IV| eszméletéhez tért.~ ~– Ugye, meg fog ön gyógyulni? – rebegé 190 3, IV| feküdjék le. Aztán ígérje meg, hogy többet nem tesz ily 191 3, IV| Mindent megteszek, hogy önt meg ne haragítsam.~ ~– Elhagyni 192 3, IV| Csendesen alszik! – vigasztalá meg Marie-t.~ ~– Ugye nem bántotta 193 3, IV| megcsókolá a szép kezet: – Meg vagyok érte jutalmazva.~ ~ 194 3, IV| tovamenekült doktor sohase tudott meg semmit.~ ~Ő csak akkor mert 195 3, IV| bárónőnek.~ ~– Hát hisz akkor meg éppen eggyel több oka van 196 3, IV| csak be Georg, és mondja meg a bárónőnek, hogy most jövök 197 3, IV| ma már nem hallgathatja meg az érdekes közlendőket, 198 3, IV| érett szamócávalo lepi meg gyermekeit.~ ~A tópart hemzsegett 199 3, IV| monda neki –, kísértse meg. Én ott leszek az ön közelében. 200 3, IV| Őrködni fogok, hogy semmi meg ne ijessze. Aztán nem megyünk 201 3, IV| csak nyers halat evett, meg sáshajtást, tukorcát), már 202 3, IV| eredetéhez újra visszavezesse. Meg van tiltva őt ütni-verni. 203 3, IV| vigyorgó fintorgás mozdul meg. Már kezdi elérni a majom 204 4, I| visszautasítással köszönte meg azokat, hogy nem újították 205 4, I| azokat, hogy nem újították meg többet.~ ~Távcsövével sokszor 206 4, I| fát vágni. Az Isten áldja meg, aki ezt tette velem.~ ~ 207 4, I| A hasonlatosságban volt meg az ellentét.~ ~Az is úgy 208 4, I| világgal, amelyben helyöket meg kell találniok.~ ~Ez pedig 209 4, I| ülve, társalkodónőjével meg egypár szobaleánnyal, amint 210 4, I| és kiraboltat. Én pedig meg vagyok felőle győződve, 211 4, I| fogja viselni magát. Erről meg vagyok győződve. – Mármost, 212 4, I| azt a mendemondát tudta meg, amit már a doktortól hallottunk. 213 4, I| Lehetetlen, hogy téged meg ne szeressen, akihez most 214 4, I| fogom magamat tartani!”~ ~Meg is tartotta ígéretét – a 215 4, I| meghívott vendégül jelent meg: az ábrándozás volt otthon.~ ~ 216 4, II| tanulmány-adatai közül: csak azt tudta meg felőle, amiről távcsöve 217 4, II| jogáról lemond, a másik meg a férfiasság jogait foglalja 218 4, II| karjába. Arca nem mondhatta meg, hogy mire gondol, mert 219 4, II| Itt senki sem látja azt meg. Mindennap egy órára eltávolítom 220 4, II| szivárványnimbusszal dicsőíti meg az arc és alak körvonalait. 221 4, II| szemlélő fülét e szó üti meg: „Kedves Lajos!”~ ~Összerezzen. 222 4, II| mozdulattal, annak a kezét ragadta meg, és megszorítá, hálasóhajra 223 4, III| gróf elkövet, nem teheti-e meg Landsknechtsschild bárónő 224 4, III| aztán megígérte neki, hogy meg fogja szerezni számára azokat 225 4, III| neki a Mare imbrium * , meg az Aristarchus hegy * csodadolgairól; 226 4, III| álmodik.~ ~– Én nem várom meg a holdfogyatkozás végét – 227 4, III| valamikor, ez alkalommal meg lehet tudni, hogy van-e 228 4, III| tehát Lajos tökéletesen meg lehetett nyugodva. – Hanem 229 4, III| Hanem azért, hogy olyan jól meg volt is nyugtatva, csak 230 4, III| Ő nézte a holdat, a gróf meg őtet.~ ~A bárónő, úgy látszott, 231 4, III| egészen más valami jelent meg.~ ~A kastély háta mögött 232 4, III| elő, majd egy harmadik, meg egy negyedik.~ ~A homályban 233 4, III| súlyos vasszorító volt; meg a felöltönyét az urának; 234 4, III| úrnő hálószobáját világítá meg, melynek asztala tele volt 235 4, III| valószínűleg akkor lepték meg, mikor lefekvéshez készült 236 4, III| a száját, szabadítsa azt meg.~ ~Vavel átment a hálószobából 237 4, III| hanem azért a nő nem mozdult meg. Úgy tetszett, hogy el van 238 4, III| szemekkel tekintve Lajosra.~ ~– Meg nem halt… – szólt Vavel 239 4, III| valakit. Nem tehetem-e én meg?~ ~– Ah! Ön akarna segédkezni? 240 4, III| órában.~ ~– De hisz ez is meg fog látni, ha felocsúdik.~ ~– 241 4, III| felocsúdott, hanem akkor meg a segédkező úrhölgy arca 242 4, III| térdeiről.~ ~Azt a cselédet meg az életretérés után úgy 243 4, III| nem lopják el. Úgyhogy én meg nem foghatom, honnan kerültek 244 4, III| ön ezt távcsővel látta meg?~ ~– Jövőre jobban fogok 245 4, III| éji őrt állít fel; aztán meg a cselédjeit felfegyverzi, 246 4, III| az éjjel rablók támadtak meg, minden ember azt mondaná 247 4, IV| lények közé disputálja.~ ~Azt meg tudta tenni, hogy őt ne 248 4, IV| önnek, Lajos? – szólítá meg egy délben, hallgatag együttülés 249 4, IV| aztán a leány maga felelt meg a kérdésre.~ ~– Most bizonyosan 250 4, IV| szemem közé nézne. Most meg összekulcsolja a kezeit, 251 4, IV| anélkül, hogy azt Marie meg ne tudta volna. Annyit mégis 252 4, IV| kastélybólo . A bárónő nagyon meg volt miatta illetődve; de 253 4, IV| Rendesen szövétnek nélkül járta meg ezt az utat: a lámpavilág 254 4, IV| világítótornyot látta volna meg mindenki nagy messzeségre. 255 4, IV| remeket * . Hanem ezúttal meg sem mozdítá a karjait az 256 4, IV| én adósságom, s ezért én meg akarok fizetni. – Hát ugyan 257 4, IV| Zsiványtudománnyal. – Meg akartam a gróf úrnak mutatni, 258 4, IV| mások, akik azt mindenáron meg akarják kapni. S lássa a 259 4, IV| Hogy a rabló magyarázza meg a lakatosnak: milyen legyen 260 4, IV| megnyerni. Ebbe bolondult meg. – Ezt akár leitatják, akár 261 4, IV| vallatják, egyebet nem tudnak meg tőle, mint Napóleon elpusztítására 262 4, IV| egyesegyedül az védelmezi azt meg igazán és bizonyosan, ha 263 4, IV| hát senki sem szenvedett meg ezzel a csúf pofámmal maga 264 4, IV| kancsal szemem rontotta meg az emséjét. Onnan is elkergettek. 265 4, IV| hátulsó lábukon járni, én meg velük karonfogva a középen, 266 4, IV| hivatalomból, a zselléreket meg a putriból. Az öregasszony 267 4, IV| volt helyben maradása, s meg csak utánam jött az erdőre 268 4, IV| gróf addig nem nyugodott meg, amíg ki nem nyomozta annak 269 4, IV| ráemlékezett, hogy jelent meg egypár év előtt (1804-ben) 270 4, V| találmány, ahogy azt a csizmadia meg nem tudná önteni. Szakálla 271 4, V| elveszett – nyugtatá őt meg a gróf –, hanem nálam volna 272 4, V| töltötte volna a puskát, egy meg lőtt volna folyvást. A svalizsér * 273 4, V| szomorú.~ ~– Hát ha azt meg tudom csinálni, hogy mikor 274 4, V| semmi golyóbis nem árthat, ő meg mind lepuskázhatja az ellenséget. 275 4, V| mérgesen nézegetett rá.~ ~– Meg vagyok felőle győződve, 276 4, V| Akkor aztán éjszaka támadjuk meg a… franciát, hogy mire Napóleon 277 4, V| monda a gróf –, de jól értse meg: ennek az én fortélyos művemnek 278 4, V| fenekére, a gumilásztikum meg az árokból éppen olyan magasra 279 4, V| papirosra került a dolog) meg kellett ismerkednie a grófnak 280 4, V| volt.~ ~Lajos pedig egészen meg volt elégedve Mátyás mesterrel. 281 4, V| Névtelen Várban, az nem történt meg. Az ő társaságában csak 282 4, V| grófnak csak akkor mutatta azt meg, mikor már készen volt. 283 4, V| mikor már készen volt. Vavel meg volt vele elégedve.~ ~Hanem 284 4, V| kiváltsága van a tegezésre, meg a gyermekóhajtások teljesítésére. 285 4, V| teljesítésére. Csak a tegezés maradt meg.~ ~Ebédnél és ebéd után 286 4, V| felgördült.~ ~Csakhogy ez meg fogja majd rémíteni a leányt. 287 4, V| ajtónál háltam. – Amióta meg zárt ajtónál alszom, néha 288 4, V| Jöjj át szobádba, és lásdo meg.~ ~A leány odatette kis 289 4, V| maga kívül maradt.~ ~– Húzd meg azt a zsinórt ágyad fölött.~ ~ 290 4, V| Most már nem csókolta meg a leány ez ünnepi ajándékért. 291 4, V| suttogá melegen.~ ~– Ugye meg vagy vele elégedve?~ ~– 292 4, V| másikban a pisztolyokat meg a kalamárist, a hóna alatt 293 4, V| fölé hajol, s egy vonás meg nem mozdul rajta. Mintha 294 5, I| I.~ ~Marie tehát jól meg volt védve minden regényes 295 5, I| ellen. Őfelőle teljesen meg lehetett nyugtatva Vavel 296 5, I| Mármost azután egészen meg lehetett nyugodva Vavel 297 5, I| akarta megérteni az ezredes. Meg akarta mutatni; hogy ő milyen 298 5, I| közeledő jó barát, nem gátolta meg abban, hogy a kapust felzavarja. 299 5, I| Azt még az ellenségnek is meg kellett engednie, hogy ellenállhatlan 300 5, I| vitatta. Nem a bárónőt csalták meg, hanem ő csalja a világot; 301 5, I| adja elő magát, máskor meg Kotzebue * -féle darabokat 302 5, I| kompromittálják.~ ~Máskor meg a bárónő rendezett birtokain 303 5, I| puskával a kezében.~ ~Aztán meg a tiszt urak rögtönöztek 304 5, I| Ha ezek az úrnővel, azok meg a parasztmenyecskékkel. 305 5, I| dragonyosok és parasztlegények, meg a leányok. Eleinte kedélyesen 306 5, I| az őrjárat, a pandúrok, meg a kisbírák meg nem jelennek 307 5, I| pandúrok, meg a kisbírák meg nem jelennek a hadjárat 308 5, I| előre, hogy ha a katona veri meg őtet, akkor ma van megverve, 309 5, I| megverve, ha pedig ő veri meg a katonát, akkor holnap 310 5, I| volt is, de nem találta meg rajta többé azt az elmélázást, – 311 5, II| az arcát a legyezőjével; meg ne lássa valaki az ablakon 312 5, II| szörnyetegre:~ ~– No most mutasd meg, hogy mit csinál az inszurgens, 313 5, II| elhúzódott a két füléig, azok meg felszaladtak még magasabbra; 314 5, II| öltögette utána, mintha meg akarná kóstolni.~ ~Utoljára 315 5, II| megrakta a hátát. Ezt is meg kell tenni az idomárnak. 316 5, III| hüvelyéből, mikor megfenik, hogy meg ne lepje a rozsda.~ ~Egy 317 5, III| kívánná, hogy látogassa őt meg a kastélyában a gróf, ez 318 5, III| órakor, eljön; ha nem érti meg, otthon marad.~ ~Amíg az 319 5, III| kapun csöngetnek, ne hallja meg; majd kinyitja azt ő maga.~ ~ 320 5, III| idejöttömrülo tudni. – Nem lát meg bennünket valaki?~ ~– Senki 321 5, III| mélyebben a parkba; valaki meg ne hallja, amit beszélek.~ ~ 322 5, III| hát az nem történhetett-e meg, hogy egy hangnemadó fegyverrel, 323 5, III| bérletszerződését velem meg nem újította, – annálfogva – 324 5, III| alatt többé nem kísérté meg önnel találkozni.~ ~– Amiért 325 5, III| magam kedvéért akadályoztam meg minden összeütközést önök 326 5, III| köt le semmi tekintet. Én meg fogom tudni, hogy az én 327 5, III| még a bokrok se hallják meg, amit mondok.~ ~S avégett, 328 5, III| még a bokrok se hallják meg, amit mondani fog, oly közel 329 5, III| keresztvillámlással.~ ~– Hallgassa meg ön az ádáz tervet, amit 330 5, III| hogy ő Barthelmy Léon, s meg akarja tudni, hogy az a 331 5, III| lovagok az adott becsületszót meg szokták egymás között tisztelni.~ ~– 332 5, III| nem lesz megelégedve, s meg akar győződni?~ ~– Micsoda?~ ~– 333 5, III| volt, vitéz és gyakorlott: meg is tudta tenni azt, amit 334 5, III| városban tanyáz? Valljam meg magamnak is, másnak is, 335 5, III| kikocsizni? Nem gondolta-e ön meg, hogy mi veszélybe kerülhet 336 5, III| eshetett volna, hogy nem teszik meg. Én is azt mondom. Nem tétovázok 337 5, III| közé ütöttem volna.~ ~– Én meg a szeme közé fogok nevetni.~ ~– 338 5, III| Adjon rá kezet. Csináljuk meg együtt ezt a „jux”-ot. Ha 339 5, III| Nevezzük nagy áldozatnak. Én meg akarom azt tenni. Én önnek 340 5, III| le akarom azt fizetni. Én meg akarom szabadítani egy súlyos 341 5, III| egy asszony szabadítson meg. És micsoda áron! A legdrágább 342 5, III| kifejezésével arcán ragadá meg Lajos kezét.~ ~– Nem! Azt 343 5, III| ön egy pillanatig. Tudja meg hát az utolsó gondolatomat 344 5, III| már az utat, ahol rendesen meg szokott fordulni a szomszéd 345 5, III| Ez azonban nem történt meg akadály nélkül.~ ~Amint 346 5, III| voltam odahaza, egyszer meg még nem keltem föl, mikor 347 5, III| lefátyolozott arccal jelenik meg a világ előtt, nem Barthelmy 348 5, III| asszonyt vagy férjet csalnak meg, ott a becsület minden szabályai 349 5, III| Itt van, uram: lássa meg hát, ki vagyok?~ ~Barthelmy 350 5, III| kicirkalmazott bókkal hajtva meg magát a gróf előtt, mondá:~ ~– 351 5, III| követelem öntől, hogy kövesse meg ezt a hölgyet! – és kérjen 352 5, III| tiszteletemet, s ne tagadja meg bocsánatát azon sértésért, 353 5, III| bocsánatkérést teljesítettem. Meg van ön ezzel elégedve, Vavel 354 5, III| aztán sisakját feltéve.~ ~– Meg.~ ~– Akkor nyújtsunk egymásnak 355 5, III| indulásra. Nők nem bocsátanak meg oly könnyen.~ ~Ők elöl mentek 356 5, III| hátulsó kapujánál állítá meg a fogatát, s ott leemelve 357 5, III| arra kérem, ne kísértse meg hozzám közelíteni; mert 358 5, III| közelíteni; mert amint ön meg akar látogatni, én rögtön 359 5, IV| régen ott rejtőzött. Az meg éppen erős felmentő körülmény, 360 5, IV| akkor Barthelmy ezredesnek meg kell tudnia, hogy ő valami 361 5, IV| belső szobából kijönni? És meg azután, kinek volt valaha 362 5, IV| tiszteletes Mercatoris uram maradt meg védelmezőjéül a nagy úri 363 5, IV| a doktort, az inzsellért meg a papot meghívta magához 364 5, V| Sejtene tán valamit?~ ~Meg van-e adva az az erő a magába 365 5, V| Nem történhetett-e az meg, hogy a leány, attól a vágytól 366 5, V| volt, nem járt korcsmába.~ ~Meg volt neki parancsolva, hogy 367 5, V| amit az nem szegett volna meg egy világért.~ ~Marie, amint 368 5, V| szót váltania szigorúan meg volt tiltva.~ ~Marie tikkadt 369 5, V| kertészlegény karját ragadta meg, s olyat penderített rajta, 370 5, V| kezével a leány kezét fogta meg. A levél mind a kettőjök 371 5, V| fordítá a levelet Vavel, ott meg a pecséten a leány címerét 372 5, V| szófogadó leánya leszek: soha meg nem szomorítom, ellene nem 373 5, V| helyettem, nyugasztaljao meg Isten; s ha élve maradt, 374 5, V| cseréljünk igazán! Tudjam meg, hogy milyen az élet, vagy 375 5, V| milyen az élet, vagy tudjam meg, hogy milyen a halál!~ ~ 376 5, V| aminek az ajtaja nem nyílik meg elébb, mint a szabadító 377 5, VI| chrysanthemumok maradtak meg a virágjaikban.~ ~Hogy valami 378 5, VI| Némely híres nevet nem tűrt meg a virágházában. Annak a 379 5, VI| ma reggelre nyílt ki.~ ~Meg is lepte, Vavel Lajos kilökte 380 5, VI| távolságokat, amik lánccal meg nem mérhetők, kivehesse. 381 5, VI| hogy a sáros csizmáját meg kellene előbb törölni a 382 5, VI| brilliántos melltűvel ajándékozta meg e tökéletes munkájáért. – 383 6, I| más, csak harisnya; a haja meg szétbomolva hullott a vállára, 384 6, I| tapostam rá. Én magam öltem őt meg. Szegény kedves kis Dávidomat.~ ~ 385 6, I| tapos el! És nem siratja meg lábának nyomait, amik után 386 6, I| Még lábra áll!…. Ugye, meg fog élni?~ ~A kis énekes 387 6, I| odamenekültre.~ ~A kis énekes meg volt halva.~ ~Most már nem 388 6, I| fényes ruhás hölgy jelent meg előttem, s az azt kérdezte 389 6, I| hogy mi ért. Guta ütött meg. Nem hiszek semmi orvosban. 390 6, I| semmi orvosban. Tudom, hogy meg kell halnom.~ ~Vavel Lajos 391 6, I| segítség. Hogy alázná ön meg így magát! – Nekem nem kell 392 6, I| Henry?~ ~– Tudom, hogy meg fog ön érte haragudni, de 393 6, I| esztendő óta nem gyóntam meg. Most a végső számadásnál 394 6, I| csatában elesik, ki gyóntatja meg, ki oldja fel bűnei alól? 395 6, I| arcnak szemközt néz; felelj meg neki biztos hittel: „igaz: 396 6, I| haldoklót mind nem nyugtatá ez meg. Arcát a pokol félelmei 397 6, I| De hát minek tanulta azt meg?~ ~– Hát az ember nem tudhatja, 398 6, I| Vavel Lajos sem tagadhatta meg magától, hogy egyik térdét 399 6, I| magától, hogy egyik térdét meg ne hajtsa arra a székre, 400 6, I| büszke szkeptikus homlokát meg ne alázza, amíg imádkoznak.~ ~„ 401 6, II| keresztül (annak nem árt meg a jégverés) szállíttatta 402 6, II| valaki abban a kastélyban. Meg kell neki ott gárgyulni. 403 6, II| kérte fel, hogy köszönje meg nevében a bárónőnek ezt 404 6, II| temetőkertekkel jelölve meg minden lépte nyomát, a titánalak, 405 6, II| értesülést azokról, amiket meg kellett tudnia. E levelezés 406 6, II| levelezőjének az irataiból ismerte meg. (Ha nem akarjuk az ismeretség 407 6, II| nemzeti öntudat alkotott meg; melyben egy lánglelkű nép 408 6, II| leküzdeni: zsoldos had azzal meg nem mérkőzhetik.~ ~Megmutatja 409 7, I| a „birsagium”-ot küldték meg: az ötven nehéz márkát.~ ~ 410 7, I| másodikra, maga szólítá meg a házigazdát: „Mit tetszett 411 7, I| tekintetes úrnak. Sokan jelentek meg azon a lustratión?~ ~– Az 412 7, I| akkor higgye uram, és tartsa meg adott szavamat, hogy az 413 7, I| Ahán! Hogy azt más valaki meg ne érezze.~ ~– Természetesen.~ ~– 414 7, I| úrhölgyet ismerem, az ugyan meg nem ijed a dohányfüsttől: 415 7, I| ahol az ember nem imerte meg, hogy ki ül átellenében, 416 7, I| intézni, amióta a gróf úr meg akart duellálni az első 417 7, I| Vavel Lajos nem haragudott meg; nevetett.~ ~– Spectabilis 418 7, I| Én magam!”~ ~Bernát úr meg volt hódítva. Ez a gróf 419 7, I| derék ember. Ezzel régen meg kellett volna már ismerkedni. 420 7, I| ha megtizedeltetik is, meg ne haljon. Nem ismeri ön 421 7, I| egyszer a hajóslegényeit meg kellett tizedeltetni, mert 422 7, I| Harminc matróz közül tizenötöt meg kellett neki lövetni; aztán 423 7, I| regina tenebat”. Hadd mutatom meg ezt sorba rakott palackokkal. 424 7, I| másnemű érzések között válva meg a Névtelen Vártul ezúttal, 425 7, I| téjhab tésztáit. S még csak meg sem látszott rajta, hogy 426 7, I| sorba járván a refractarius meg nem jelenőket, s mindenütt 427 7, II| keresztülgázolt volna; – de íme ezerei meg ezerei a saját jó vitézeinek 428 7, II| Lajos egész frissiben kapta meg a proklamációt. Most azután 429 7, II| még csak azt sem engedték meg, hogy saját fővárosában 430 7, II| arculatán, minden tagja meg akarta előzni a másikat 431 7, II| várta.~ ~– Itt van ő! Lássa meg. – Most már megláthatja 432 7, II| amilyen nagy volt, úgy meg volt töltve nyereggel, lószerszámmal, 433 7, II| neki szörnyű kincseit.~ ~– Meg van ön elégedve a lustratióval?~ ~– 434 7, II| törődöm én az aerariummal, meg az ő pénzével? Itt tenni 435 7, II| kérem, legalább számláljuk meg, hogy mennyi!~ ~– Majd otthon 436 7, II| másik még a nevét sem mondta meg. A harc alatt az erények 437 7, II| tekintettel; – s nem engedi meg, hogy legyen egy francia 438 7, II| dicsőségét, és nem engedi meg Isten, hogy belekóstoljak 439 7, II| valaha. Óh, azt nem engedi meg Isten!~ ~Vavel Lajos elbámult 440 7, II| akarja.~ ~– Óh, hiszen érts meg engem – szólt Marie lágy, 441 7, II| akik maguk koszorúzták meg csatába induló lovagjaikat. 442 7, II| gondolkozol, akkor felejtkezel meg rólam legjobban. Ha te a 443 7, II| Vavel mosolyogva nyugtatá meg:~ ~– Ne féljen ön! – S aztán 444 7, II| látnám, hogyan ölelitek meg egymást? Hogy lesztek boldogok? 445 7, II| hogy melyikkel tisztelje meg, mely ünnepélyes szándékát 446 7, III| jöhet, hogy három hét múlva meg indulni kell neki a csatába, 447 7, III| puffan,nem csörren. A grófnak meg tele van ilyennel a vasládája. 448 7, III| nyújtá Bernát úrnak, amit az meg is ragadott emberül.~ ~– 449 7, IV| egyszer megteendő ugyan, de meg kell választani rá az áldás 450 7, IV| magát a háború megizenésére meg a szerelme kivallására; 451 7, IV| oda az ablakhoz, és nézd meg magad.~ ~S azzal felköltötte 452 7, IV| saját szemeivel győződött meg róla, hogy amit Marie mond, 453 7, IV| hogy féltett kincse jól meg lesz nálam őrizve. Kastélyom 454 7, IV| fölfegyverezve; most nem történhetnék meg rajtunk olyan meglepetés, 455 7, IV| a rablóktól szabadított meg? – kérdé Marie elbámulva. – 456 7, IV| Hiszen a bárónő maga tiltotta meg, hogy beszéljek róla.~ ~– 457 7, IV| előtt is elhallgassa.~ ~Most meg Marie neheztelt meg mind 458 7, IV| Most meg Marie neheztelt meg mind a kettőre.~ ~– Micsoda? 459 7, IV| abban a kalandban, engedje meg, hogy a javára szót emeljek. 460 7, IV| nélkül sohasem ismertem volna meg – az én Lajosomat.~ ~– Így 461 7, IV| lettek az ajkai, a szemei meg olyan nagyok, ahogy gyermekeknél 462 7, IV| bottal a kezében, hogy jelent meg Katalin előtt, mint szabadító: 463 7, IV| titokban?~ ~Ennek a történetét meg aztán Lajos tudta elmondani.~ ~– 464 7, IV| üldözés legyen belőle!~ ~– Én meg ellenkezőleg, az alispánt 465 7, IV| dolgozószobámban.~ ~Most meg már a két hölgy fogta körül 466 7, IV| rosszaság! Szépen csókoljátok meg egymást, s aztán szóljatok 467 7, IV| szívében. – Kéretlenül, de meg nem tagadva, elrablá-e szép 468 7, V| inas, a Sánta Laci zavarta meg a jelenetet. Jött tudtul 469 7, V| szólt szemlesütve Katalin – meg lehet azt rövidíttetni – 470 7, V| eltakarta.~ ~Most Marie ragadta meg a legombolyodó eszme fonalát:~ ~– 471 7, V| S Lajos nem mondhatta meg neki, hogy ki vagyok?~ ~– 472 7, V| levél fölé, mintha újra meg újra el akarná azt olvasni.~ ~– 473 7, V| megijesztetted őt!”~ ~– Ne rettenj meg – szólt Lajos –, futó baj 474 7, VI| kis változás nem zavarta meg a családi ünnepet. Katalin 475 7, VI| bandériális vendégekkel töltsék meg a Névtelen Várat, s bajlódjanak 476 7, VI| azt hogy tagadhatta volna meg tőle Lajos?~ ~– A másik 477 7, VI| gondolattal? – Hát értsen meg ön: a katolikus részről 478 7, VI| püspök, a protestáns részről meg a mi barátunk, az alispán. 479 7, VI| házamnál. Talán nem ver meg bennünket az Isten azért, 480 7, VI| maga is csak most tudta meg.~ ~Mikor odavezette Katalint 481 7, VI| tennem, mint nem mondanom meg, hogy mi módon lehet e függönyt 482 7, VI| felgördíteni, s te itt halnál meg velem együtt.~ ~– Istenem! 483 7, VI| Istenem! Ne ijessz meg!~ ~– Haha! Te bohó! Hát 484 7, VI| Te bohó! Hát még tőlem is meg tudsz ijedni? Ne félj. Most 485 7, VI| óhajtasz?~ ~– Amit mindennap meg szoktál adni. Egy jóéjszakakívánást 486 7, VI| Angyalok… Imáid előtt nyíljon meg az ég… Légy álmaidban boldog 487 7, VII| számára készült, más szék meg nem bírta volna. Igen vastag 488 7, VII| természetes. Egy derék ifjú férfi meg egy szép fiatal hölgy, egymás 489 7, VII| fehércselédnépet. A düh lep meg, ha egyet meglátok közölök; 490 7, VII| mindennap elhozza a húst meg a zöldséget, s beadja az 491 7, VII| nem rabolhatnak; magamat meg el nem lop senki. Nagyon 492 7, VII| a kártyát. Ez mindig más meg más. Kétszer egyformán még 493 7, VII| sohase jött ki. Ezt én soha meg nem unom. Néha megharagszom 494 7, VII| szívem? Az a szép! Kérdezze meg csak ettől az oltári szépségtől, 495 7, VII| igazat mondani; feleljen meg rá: nem én vagyok-e az a 496 7, VII| betűkkel virágos hímzet között, meg egy felöltő rózsaszín szoknyácska 497 7, VII| petit garçonomat. Úgy áldja meg az Isten, ahogy jól fog 498 7, VIII| szüksége a csónakra: aztán meg vissza is lehet azt neki 499 7, VIII| leányt, és vitte magával. Az meg hagyta magát.~ ~A könnyelmű! 500 7, VIII| majd megfogják az egereket, meg azokat a madarakat, amik 501 7, VIII| csak akkor pillantotta meg, mikor Katalin a kikötőpadhoz 502 7, VIII| szoptatni a két hölgy előtt, s meg engedte a homlokát vakargatni 503 7, VIII| szerencse, hogy minden nyomban meg kellett állnia, megkérdezni 504 7, VIII| Teljes elragadtatását nyerték meg aztán a pávák, kivált a 505 7, VIII| megérteni. Míg aztán Marie meg nem magyarázta neki, hogy 506 7, VIII| svalizsérek nemigen köszönik meg azokat a pávatollakat, amiket 507 7, VIII| csak utánadanolja. Majd meg kiveszi a leányok kezéből 508 7, VIII| át a Fertő tükre látszik meg, bearanyozva az alkonysugártól, 509 7, VIII| hintalovon nem.~ ~– No, majd meg fogsz tanulni rövid idő 510 7, VIII| a mienk!)~ ~– Azt pedig meg kell szoknod, kedvesem. 511 7, VIII| mulatságtól ne fosszunk meg másokat.~ ~Marie még azt 512 7, VIII| másokat.~ ~Marie még azt is meg akarta látni, hogyan fejik 513 7, VIII| szemközt jövő embereknek, várja meg, míg azok köszönnek.~ ~– 514 7, VIII| előtornácba.~ ~Egy öreg komornyik meg egy igen csinos fiatal szobaleány 515 7, VIII| azután Wieland regényei, ott meg Pál és Virginia, Atalanta, 516 7, VIII| embernek a tíz ujját ide meg oda rakni. És a két szemével 517 7, VIII| tudod.~ ~– Hát hiszen te is meg fogod tanulni. Fräulein 518 7, VIII| zongorát a gyakorlat hódítja meg.~ ~– Óh, én egész nap a 519 7, VIII| házi gond! Pedig azt is meg kell tőlem tanulnod. Csak 520 7, VIII| tudtam már rajzolni magamtul; meg ha valami dalt el tudok 521 7, VIII| tudok verni, akkor lepjük meg vele Lajost.~ ~Mindig csak 522 7, VIII| barátim: kivéve a jó alispánt, meg a lelkészt; azok védelmeztek 523 7, VIII| vissza a kölcsönt: lássuk meg mi, mit csinálnak a Névtelen 524 7, VIII| értek hozzá: én csak zöldet, meg kéket látok rajta.~ ~Ő aztán 525 7, VIII| két errefelé nyíló ablaka meg volt világítva. Az ott az 526 7, VIII| soha.~ ~– Jer ide; nézd meg.~ ~Katalin odaereszté Marie-t 527 7, VIII| róla, hogy az ő feje attul meg nem fájdul.~ ~Marie most 528 7, IX| az egyik; de a küzdelem meg nem szűnik soha, mint a 529 7, IX| odabenn elaludni; engedd meg, hogy itt feküdjem a lábadnál.”~ ~„ 530 7, IX| fejedet a fejemhez, és ölelj meg.”~ ~S helyet adott neki 531 7, IX| suttogá:~ ~– Az Isten őrizzen meg tégedet – és engemet – és 532 8, I| fognak. Anélkül nem esik meg a háború.~ ~– De ugyan mondja 533 8, I| háború.~ ~– De ugyan mondja meg, spektábilis – kezdé Vavel 534 8, I| vármegyék. Tehát tartsuk meg a technikus terminusokat. 535 8, I| menni. A kerék nem állt meg. El lett határozva a felfegyverzés, 536 8, I| vármegyék abban egyeztek meg, hogy legyen hát a Duna-melléki 537 8, I| mint a dolmány.~ ~– Hisz ez meg éppen a legszebb viselet.~ ~– 538 8, I| inszurgenseknek, hogy varrassák meg otthon a feleségeikkel.~ ~– 539 8, I| lett „volna”. Mert akkor meg azt mondta az „akadályozó”, 540 8, I| számát is megmondhatom, ha meg akar felőle győződni.~ ~– 541 8, I| nemes; csak szőrén ülik meg a paripát, s kötőfék a szerszám.~ ~– 542 8, I| hogyha nyereg nélkül verik meg.~ ~– Tartok tőle, hogy szégyenleni 543 8, I| tudom.~ ~– De már bocsásson meg alispán úr, ön az én hiszékenységemet 544 8, I| magának poggyászos szekereket, meg ágyús lovakat is. Ecce! 545 8, I| sántákat? félkezűeket?~ ~– Meg a félszeműeket. Hanem hát 546 8, I| együtt kocsizom ki, s ő engem meg akar attól szabadítani. 547 8, I| Barthelmy vagy cinkostársai meg akarták fogadni, hogy rabolja 548 8, II| alól kikerült, már régen meg is volt kötve a béke, s 549 8, II| olyan, hogy a nép ajkán meg nem honosulhat, s magyar 550 8, II| Vitkovics Mátkabúcsúja érdemlé meg, hogy a költészet múzsája 551 8, II| megtartogassa, csakhogy az meg horáci óda mintájára van 552 8, II| sem ebugatás nem gátolta meg őket, hogy mégis egymás 553 8, II| ki kellett tanulnia, ha meg akarta érteni. Hatszázezer 554 8, II| nemesembert testi büntetés meg nem alázza, s ha főbejáró 555 8, II| menyegzőnk napja: nem várod-e azt meg?”~ ~Nem bizony!~ ~Van, aki 556 8, II| szigete, a Lobau rendült meg.~ ~Dél felől is csupa Hiób-hírek. 557 8, II| csapatjai darabonkint adják meg magukat az üldöző ellenségnek. 558 8, II| az egy jámbor török marad meg hű szövetségesnek, s jólesik 559 8, II| talpra magyar!”~ ~Aki tegnap meg nem tartotta az esküvőjét, 560 8, II| esküvőjét, holnap már nem tartja meg azt! Ki gondolna most menyegzőre? 561 8, II| de biz ott alig fenhette meg a kését a villájához, már 562 8, II| szárítanak föl?~ ~– Őrizzen meg az Isten! – rebegé a hölgy, 563 8, II| foglalná el.~ ~– Te pedig őrizd meg az én kincsemet. Magadat 564 8, II| kis ércchatouille-t. Lásd meg, mi van benne!~ ~Lajos egy 565 8, II| Különben sem vagyok gazdag. Ezt meg kell neked mondanom menyegzőnk 566 8, II| az hami várban ül; ha még meg nem halt. Nem bírtam felőle 567 8, II| melynek néma varázsától meg volt igézve, mely annál 568 8, II| rajzot, zongorát. A könyveket meg éppen el kellett előle zárni, 569 8, II| Fertő. Lajos azt hagyta meg, hogy ha futnunk kell valamerre, 570 8, II| veszedelembe.~ ~Ebben aztán meg kellett Marie-nak nyugodni.~ ~ 571 8, II| vajon ráismer-e: ki az?) meg egy kezdetleges pasztellrajzot, 572 8, III| kardjával elérheti, bizony meg fogja vágni.~ ~Bernát bácsi 573 8, III| fabottal harcol. „Nem halok meg pedig addig, amíg azt meg 574 8, III| meg pedig addig, amíg azt meg nem kapom” – mondá a dobverő 575 8, III| kapott a fejére, kettőt meg adott jobbra-balra, hanem 576 8, III| égő várost, és nem adta meg magát.~ ~– Valóságos Zrínyi 577 8, III| Ezt is csak huszár teszi meg!~ ~– De biz a bakancsos 578 8, III| hogy mind sebet kapott, aki meg nem halt közülők; de érdemrend 579 8, III| jobbágyfiúk voltak – jegyzé meg Vavel gróf –, akik tíz krajcár 580 8, III| az.~ ~Ő maga nem mondta meg a nevét elfogóinak.~ ~– 581 8, III| az egyik pajtásom nagyon meg találta szorongatni a nyakát, 582 8, III| félreeső helységben húzták meg magukat a Fertő mellett: 583 8, III| holdfogyatkozást jósolt meg a naptár, Thémire egészen 584 8, III| várva. E pillanattul kezdve meg volt fogva”….~ ~… Ah, hogy 585 8, III| előfogtam, hogy ismertesse meg hölgyét, akiről én azt hiszem, 586 8, III| velem, hogy Thémire egészen meg van bűvölve a rábízott leány 587 8, III| vár önre, amit mindjárt meg fog érteni. A rejtélyes 588 8, III| ennek a saskörmei ragadják meg az ő liliomszálát támadjon 589 8, III| kialvófélben volt, azt újra meg kellett raknia, hogy fellobogjon. 590 8, III| őrzök.~ ~– De nem tettem meg neki.~ ~– Most én parancsolom, 591 8, III| én parancsolom, hogy tedd meg. Hozd el azt nekem a kastélyból.~ ~– 592 8, III| vágtatsz vele Győrbe; odáig meg sem pihensz; Győrben kérdezősködni 593 9, I| ezt a levelet.~ ~A feladat meg van már oldva – fényesen!~ ~ 594 9, I| foglalhatta volna el magának. De ő meg tudta védence számára tartani 595 9, I| őt?~ ~– Mindent világosan meg fogok önnek magyarázni, 596 9, I| kerestem mást. „Ezzel” igen jól meg vagyok elégedve. S ha be 597 9, I| Ah, ez a korbácsütés meg volt érdemelve! Ez jobban 598 9, I| Milyen ő? Hogy változott meg? Szép lett? Megnőtt? Óh, 599 9, I| felvenni az ötmillióját! Meg van jól érdemelve!~ ~E pokoli 600 9, I| utoljára a kínzója szánta meg, és megfogta a kezét.~ ~– 601 9, I| barátném, a komoly Lizett meg egy kis mogorva gyermek 602 9, I| kérem önt, hogy Marie-nak meg ne mondja, hogy itt vagyok. 603 9, II| Két arckép, egy levél, meg egy széttépett irat pilléi. 604 9, II| meggyilkoltatott, mint ahogy meg fognak gyilkolni téged, 605 9, II| történik velem.~ ~– Ne rémíts meg! Te azt hiszed tán, hogy 606 9, II| hogy „van”, nem gyűlölne meg, de azért, hogy „volt”, 607 9, II| volt”, igen, mert én öltem meg.~ ~– Ne beszélj így!~ ~– 608 9, II| mondja azt, hogy nem én öltem meg őt.~ ~– Katalin! Hátha nem 609 9, II| Nem értelek.~ ~– Hát érts meg. E képet s ezt a levelet 610 9, II| festették le már. Ott halt meg a legrettenetesebb ragály 611 9, II| én szeretlek téged.~ ~S meg akarta csókolni Katalint.~ ~ 612 9, II| Olvasd el ezt, s ismerj meg egészen.~ ~Amíg a leány 613 9, II| már, attól hadd izenjem meg: „Kis testvér! Köszöntet 614 9, II| helyetted én szeretem őt. Áldj meg minket, s légy idvezült!” 615 9, III| pálinkáról sem feledkezett meg. Így készülnek fel a markotányosnék.~ ~ 616 9, III| mondják neki, hogy forduljon meg, a hazáját védelmezni: azt 617 9, III| védelmezni: azt nem érti meg. Aki pedig megérti, az meg 618 9, III| meg. Aki pedig megérti, az meg nem katona. Aki tud harcolni, 619 9, III| s egy csónakon érkezni meg az innenső partra. Halavány 620 9, III| könnyen. A philadelphusokat meg lehet ismerni arról, hogy 621 9, III| el voltam takarva. Hogy meg ne fulladjak, egy nádszálat 622 9, III| köztársaságot; Vavel hívei meg arra gondoltak, hogy csak 623 9, III| ütközetből mégis maradt meg számára annyi vigasztalás, 624 9, III| új hadviselő fél támadta meg hátulról, a „General Donau!” 625 9, III| amíg a testőr matróz-ezred meg nem érkezett, s a Duna jobb 626 9, III| Francia vérteseket rohantak meg – fokossal és nyereg nélkül. 627 9, III| már, s csak akkor súgta meg:~ ~– Igen. Marquis D'Avoncourt 628 9, III| vigyáz Marie-ra. Lehet, hogy meg fogja ölni; de elvenni magától 629 9, III| önnek csak Katalinját ölték meg; de Thémire-nek megölték 630 9, III| fizetés az én dolgom. Mondja meg ön, hol találom meg de Fervlans-t?~ ~ 631 9, III| Mondja meg ön, hol találom meg de Fervlans-t?~ ~A hölgy 632 10, I| elvesztették a becsületet, s aztán meg lett nyitva előttük a vérmező, 633 10, I| ezredük pénztárát, másszor meg a tábori lazarétum gyógyszertárát 634 10, I| faluban hagyott, oltalmazza meg: s a gyilkos felkereste 635 10, II| kastélyból.~ ~Erre a szóra meg éppen becsapta a konyhaajtót 636 10, II| négyszögű ablakocskán jelent meg az ábrázatjával, aminek 637 10, II| de olyan nemes volt, hogy meg tudta akadályozni, hogy 638 10, II| gyöngyvirág-ecet van benne; mossa meg vele most is, – meg ha beszélt 639 10, II| mossa meg vele most is, – meg ha beszélt vele, ismét az 640 10, II| mosolyogva. – Csak tartsa ön meg azt a drága jó szert: önnek 641 10, II| mikor az ide tör hozzá, meg ne tudja az ő dögvészes 642 10, II| Künn a folyosón gyújtsd meg az éji lámpát.~ ~– Szabad 643 10, II| ide be ne hozd, mert attól meg én félek; hanem támaszd 644 10, II| támasztott.~ ~– Ne gyújtsam meg a gyertyát?~ ~– Dehogy gyújtod! 645 10, II| Óh, dehogy történt az meg Marie-val, hogy el talált 646 10, II| leányé s a másik egy halotté, meg egy levelet, amelyben egy 647 10, II| annak a melle emelkedik; ezé meg nem mozdul már régen.~ ~ 648 10, II| felriadt denevér ijeszté meg őket odáig. A vitéz urak 649 10, II| dörmögé a sötét alak. – Meg ne lőj! Én vagyok az apád.~ ~– 650 10, II| Itt most őmiatta egy fiú meg akarja ölni az apját. Hirtelen 651 10, II| megjelenni! Én is ott leszek! Meg a huszonnégy Sátán-cimbora. 652 10, II| bizonyosan rátalálok.~ ~– Mondja meg neki, kérem, hogy siessen 653 10, III| Haha! És hol harapta meg?~ ~– Azt Clio nem jegyezte 654 10, III| miattuk. Egyszerre haltak meg, mint hűséges házaspár. 655 10, III| ami idő jártával akkorára meg fog nőni, hogy a császárné 656 10, III| sír, és gyakran elájul. Meg hogy sok adósságot csinál, 657 10, III| teljesen, hogy mennyit. Aztán meg házalónőket, kártyavetőnőket 658 10, III| hímnemű Európát hódította meg; most nekiindul a másik 659 10, III| vele, s a rút hölgyeket meg egészen kiállhatatlanokká 660 10, III| Ezt jó lesz az anyjának meg nem tudni, mert nagyon szerette 661 10, III| baj érte, rám haragszik meg miatta.~ ~– Majd ki tudod 662 10, III| postánál hintót rendelsz meg, és lejössz utánunk Boldogasszonyig, 663 10, III| voltam garnizonban, vadkanra meg török récékre vadászva. 664 10, IV| IV. ~ ~Ez a csoda meg is történt.~ ~Valóságos 665 10, IV| békát ellenünk!~ ~Azután meg felriadt vízimadár-sereg 666 10, IV| bele a pocsétába, s tudja meg, hogy milyen mély.~ ~A kettévágott 667 10, IV| olyan hely, amit lóháton meg ne lehessen járni; akinek 668 10, IV| mellékutakon Valla és Bánfalva közt meg lehetett kerülni az iszaplávát, 669 10, IV| lombozatú égerfákkal, másutt meg nyílt tavak szakítják meg 670 10, IV| meg nyílt tavak szakítják meg a végtelen nádbirodalmat, 671 10, IV| amiket kavics helyett náddal meg fűzfadorongokkal makadámoznak 672 10, IV| A másodszori kiáltásomra meg az volt a felelete, hogy 673 10, IV| a pofája. Nem állhattam meg, hogy rá ne lőjek, de nem 674 10, IV| szörnyetegem. Én tanítottam meg kicsiholni. A rakott tűzre 675 10, IV| előőrs a vízlakó törpét meg nem lőtte: De Fervlans alig 676 10, IV| hogyan kell kicsiholni, meg feketeürömből taplót csinálni. 677 10, IV| sár állja az utunkat, most meg a tűz. Quis quid peccat, 678 10, IV| Fervlans-nak még azt is meg kellett tudni, hogy a virág 679 10, IV| ezer fonál, zsineg fogja meg minden mozdulatánál, belebonyolódik 680 10, IV| alul. Itt a rendes utat meg kellett tartania, mert az 681 10, IV| bort el lehetne tartani), meg vadrécetojással. Az ördög, 682 10, V| jól nevet. Vavel Lajosnak meg kellett azt tudni, hogy 683 10, V| a piros vér kiontásig.~ ~Meg kell neki azt tudni az utolsó 684 10, V| kedvesét körül. – Nem ártottak meg annak. A régi harcokban 685 10, V| Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! – ordítá Sátán 686 10, V| Harminchárom embert öltem már meg! Jer! Hadd legyen ma a nevem 687 10, V| No, hát az én nevem meg Sátán Laci! S mármost hát „ 688 10, V| jövök!~ ~Melyik ördög eszi meg hát a másikat?~ ~Ámde Sátán 689 10, V| közt saját bajtársát lövi meg; a lovak vészt nyerítettek, 690 10, V| zsiványhumorral:~ ~– Add meg magad, cimbora!~ ~De Fervlans 691 10, VI| emberfölötti bosszú rendíté meg egyszerre minden idegeit.~ ~– 692 10, VI| Megölted a leányomat! Soha meg ne bocsásson neked érte 693 10, VI| tettél és gyermekemet! Halj meg, azzal a képpel a szemed 694 10, VI| mohába hajtá, és nem mozdult meg többet.~ ~Katalin újra emberi 695 10, VI| Ez talán még él: ezt még meg lehet menteni.~ ~Odament 696 10, VI| hófehér ruhás alakot ismerne meg, aki biztatóan int le hozzá: „ 697 10, VI| Én is így tettem! Tanuld meg te is!” – Azután fogta patyolatgyolcs 698 10, VI| ha elvész, Lajos szívét meg nem gyógyítja az ő szerelme 699 10, VI| Győr felé. Nem találta-e meg a leányt? Nem akart-e az 700 10, VI| makacsul hallgat, s nem felel meg ezekre a kérdésekre.~ ~– 701 10, VI| Nézzen csak rám, nem ismer meg? Én vagyok az úrnő, aki 702 10, VI| percig legyen ébren, s mondja meg, hova lett az a leány, akit 703 10, VI| hálátlanoknak lenniük; aztán meg ahhoz a jó földhöz sem, 704 10, VI| elfelejtett. – Ezt a csókot meg adja át Marie-nak; de biz 705 11, I| Vavel Lajost mindennap új meg új jó barátokkal ismertették 706 11, I| jó barátokkal ismertették meg, kiknek lelkesedése őt is 707 11, I| az Istenhez, hogy védje meg Lajost minden veszélytől. 708 11, II| Június 8-án érkezett meg Baltavárról Tüskevárra. 709 11, II| lovasezred május 13-án alakult meg, s akkor indult meg Soroksárról, 710 11, II| alakult meg, s akkor indult meg Soroksárról, a Lajta melletti 711 11, II| a Lajta melletti Bruckig meg sem pihent. Ott egypárszor 712 11, II| faluból, s maguk szállták azt meg éjszakára. Gosztonyi ezredes 713 11, II| védelem alatt tartották meg Tüskeváron.~ ~Másnap reggel 714 11, II| magyarokat oldalban támadja meg, s a huszárokat szétzavarva, 715 11, II| abban a percben érkezett meg, súlyos csapásokat osztva, 716 11, II| nagyszőlősi utat, s ezzel meg lett szabadítva a katasztrófától.~ ~ 717 11, III| Háromszor egymás után csinálta meg ezt a mesterséget a franciák 718 11, III| is megtartotta magának, meg a kardját és pisztolyait 719 11, III| feldicsérte: jó Ferenczy János meg nem foghatta, hogy mi nevezetes 720 11, III| végiglovagolt, nem állhatta meg, hogy meg ne álljon egy 721 11, III| nem állhatta meg, hogy meg ne álljon egy szóra.~ ~Öreg 722 11, III| között: a Gerecs Miska, meg a Kis Jancsi , akiket pedig 723 11, III| Márton a két keresztfiát, meg a huszár bajtárst lóháton, 724 11, III| a pápai Kálvária hegyről meg lehetett számlálni tizenötezernyi 725 11, III| sebészethez is, s ha valaki meg akart élni, azt meggyógyította; 726 11, III| azt meggyógyította; ha meg akart halni, azt meggyóntatta, 727 11, IV| menő vagyonát mentették meg; saját maguk szerezték még 728 11, IV| áll. A reggelt sem várták meg: éjszaka jöttek el, anélkül, 729 11, IV| Józsa Imre káplár mentette meg, tizenkét társával a hédervári 730 11, IV| legválságosabb helyzetben ismerkedni meg a háború zsengéivel: az 731 11, IV| oroszlánkörmeit. A zalaiak állták meg vitézül a sarat.~ ~Gyönyörű 732 11, IV| meglőtted az öcsémet, hát lőj meg engemet is!”Abban a pillanatban 733 11, IV| mely vágtatva érkezett meg Pápa alól, folytonosan a 734 11, IV| fényes csoportot tisztelte meg ágyúgolyóival. Ráismertek 735 11, IV| tisztet körülfogott, aki már meg van sebesítve, de mégis 736 11, IV| vezér alatt.”~ ~Az ebéd már meg volt főzve az inszurgensek 737 11, IV| meglőtt embert, vérző tagokat) meg vannak indulva (nagyon szerették, 738 11, IV| voltak; de jó volt a szurony, meg a puskaagy, s az ellenség 739 11, IV| osztály lovas chasseur rohanta meg a csapatvezért és a zászlótartót. 740 11, IV| Ekkor ismerős lónyerítés üti meg a fülét. A jó hóka lova 741 11, IV| a lovad cserébe: tartsd meg!”– kiálta a franciának, 742 11, IV| népéhez. Ezt se tenné más meg; csak az inszurgenstől telt 743 11, IV| hogy az ágyúkat mentse meg minden áron. Az a szégyen 744 11, IV| Abban a pillanatban érkezett meg a zempléni lovasság Kandó 745 11, IV| elszántan… és egyszer aztán meg kellett nekik állni. Közöttük 746 11, IV| ahol a haza földe maga veri meg azokat, akik őérte vérzenek.~ ~ ~ ~ 747 11, IV| e hősi ellenállás oldja meg a hadtani rejtélyt, hogyan 748 11, IV| francia gyalogságot rohanva meg: szívén találta egy ostoba 749 11, IV| neki elhinni, hogy nem adja meg magát: az csak katonadolog; 750 11, IV| nincsen, puszta kézzel rohanja meg hátulról az egyik chasseurt, 751 11, IV| az öccsét ne támadhassa meg, hanem még a földön kúszva 752 11, IV| József-huszároknak három tisztjét, meg két ágyúját kiszabadítá 753 11, IV| tanulatlan inszurgensek nem adták meg magukat ezredenkint, zászlóstul 754 11, IV| csatatérről, akkor érkezett meg az Abda melletti elsáncolt 755 11, IV| győzelmes had bizakodásával, ők meg a halálraszánt kétségbeesésével 756 11, IV| magukkal harmincegy franciát, meg hét társzekeret tele puskával 757 11, IV| elfutottak, ha megszorultak, meg visszajöttek újrakezdeni. 758 11, IV| Retirálj! Retirálj! Komáromig meg se állj!”~ ~ ~ ~Ez volt 759 11, V| futásról? Nem történt az meg? Nincs abban semmi igaz?~ ~ 760 11, V| A történetíró nem nevezi meg a zászlóaljat. Címere, mint 761 11, V| franciával többet eszem meg ma vacsorára!~ ~S legelébb 762 11, V| Ha a dohányzacskóm jól meg van tömve, azzal agyonütöm.~ ~– 763 11, V| franciának töltött puska; meg lehet azt ölni töltött káposztával.~ ~ 764 11, V| odatalált.~ ~– Békával él a, meg heringgel. Akármi legyek, 765 11, V| Vágj hozzá!~ ~A századosnak meg kellett mentenie a fringiája 766 11, V| No hát most én próbálom meg a te gyíklesődet! Tartsd 767 11, V| hanem „ez a pohár bujdosik!”meg „három a tánc”. A kapitánynak 768 11, V| kapitánynak inni kellett, meg táncolni, ha azt akarta, 769 11, V| megvivátozták; de nem fogadták meg a szavát.~ ~– Csak még egy 770 11, V| dáridó-hangra. Azoknak is csak meg kellett mutatni, hogy járják 771 11, V| szép énekszóval felelt meg:~ ~ ~„Ne várd Panni Miskát, 772 11, V| hadnagya még májusban kapta meg az akkor kidolgozott csatarendet, 773 11, V| házba, hogy ő maga menekült meg egyesegyedül a nagy mészárlásból. 774 11, V| átszabadulhat a Dunán, ez meg nem áll, hanem felszedi 775 11, V| szerencsétlenséget akadályozta meg Alvinczy tábornagy.~ ~Hogy 776 11, V| gyalázatosan! Elfutott úgy, hogy meg sem mérkőzött az ellenséggel. 777 11, V| főhadiszállása közepett támadták meg; kiverték a helyéből, megölték 778 11, V| teljes pompájában jelent meg, s a dandár élére állva, 779 11, V| megelégedését nyilvánítá.”~ ~Ezek meg a kitörült sorok:~ ~„S azt 780 11, V| Retirálj! Retirálj! Komáromig meg se állj!”~ ~ 781 11, VI| között.~ ~A következő napon meg arra ugráltak fel a komáromiak 782 11, VI| visszavonulásnál: – ennek adatott meg az alkalom megadni ma a 783 11, VII| Abdától Komáromig minden út meg volt már szállva az ellenségtől, 784 11, VII| Szucsics őrnagy a bácskaiakkal, meg Vavel volónjai úgy szétverték, 785 11, VII| fejlődött ki.~ ~Ezt mindenáron meg kellett tartani az utóhadnak, 786 11, VII| az ellenfél lovasságának meg lehet nehezíteni az üldözést, 787 11, VII| himpellérekkel van dolga s meg fogja őket ezentúl becsülni.~ ~ 788 11, VII| van Győr Keszthelytől, az meg fogja érteni, minő utazás 789 11, VII| minthogy az ellenség nem tette meg neki azt a barátságot, hogy 790 11, VII| lezúzó erővel támadhatja meg az alkirály seregét; ki 791 11, VII| seregét; ki már annyira meg volt hökkenve, hogy minden 792 11, VII| lelkére köti, hogy találja meg vele az összeköttetést. 793 11, VII| de legalább két ágyújokat meg egy haubicokat ott fogta, 794 12, I| Névtelen Várban még attól is meg volt óva, hogy éjszaka egy 795 12, I| aggodalmak között érkezett meg furfangos hírmondója.~ ~ 796 12, I| mint ő azt a derék embert. Meg is ölelte, mikor a szeme 797 12, I| huszonháromezer halottat meg sebesültet, a másik meg 798 12, I| meg sebesültet, a másik meg azt állítja, hogy a franciák 799 12, I| dupla ágyúimat! Nem fogadták meg. Most aztán ott van ni. 800 12, I| csakhogy éppen nem nyertük meg. Azért nincs ám semmi baj, 801 12, I| hanem azért Pécsy nem adta meg magát, míg utoljára bele 802 12, I| békességben elvonulhasson. Már meg is érkezett Komáromba, tegnapelőtt 803 12, I| semmit.~ ~– Csak Cambray meg ne halt volna!~ ~– Úgy! 804 12, I| csengettyű megszólalt. Tehát csak meg kellett fordítani a dolgot. 805 12, I| a fülét, hogy súgja hát meg.~ ~Igen rövid közlemény 806 12, I| tenyerébe csapott, aztán meg Mátyás mester vállára.~ ~– 807 12, I| megcsókolta. Nevetett.~ ~Majd meg egy marék bankjegyet húzott 808 12, I| egyébbel érinteni.~ ~– Ez a fiú meg van bolondulva – monda a 809 12, II| bort hozattak, azt elébb meg kellett kóstolni a bírónak, 810 12, II| kútból kimerített vizet is meg kellett neki kóstolni, hogy 811 12, II| beszélni, nem kérdezhették meg.~ ~Egész naphosszant tartott 812 12, II| monda De Fervlans.~ ~Íme már meg is fogták martalékukat.~ ~ 813 12, II| szénásszekér feldűlt, s a másik meg melléje hajtatott, a tengelye 814 12, II| minden lovas a kék köpenyét meg a tollas kalapját, felcsapta 815 12, II| országút vezet oda. És vigye meg szíves izenetemet de Guillaume 816 12, II| gyalog volt, a volón lóháton. Meg volt sebesítve mind a kettő. 817 12, II| s aztán nem is bánta azt meg.~ ~– Ah, hisz ez bor! – 818 12, II| nő.~ ~Vavel nem állhatta meg, hogy ne nevessen.~ ~– Ön 819 12, II| a faluba. S hiszem, hogy meg lesz vele elégedve.~ ~Aközben 820 12, II| nem hallgatta volna önt meg; ha hadsereggel jött volna 821 12, II| kivívja tőle, nem kapta volna meg; de hogy az az ördögi jó 822 12, II| hogy elfogja a feleségét meg a leányát: ez sakk-matt 823 12, II| ápolni. Az Isten őrizzen meg minden szenvedőt attól a 824 12, III| egy hajaszála se görbüljön meg.~ ~– Ne legyen önnek gondja 825 12, III| Majd befejezzük Győrött. Ön meg fog bennünket látogatni 826 12, III| elfeledett búcsút venni, – meg azoktól a honfitársaitól 827 13, I| tudni fognak mindent, és ön meg lesz fosztva attól a gyönyörűségtől, 828 13, I| adhassa nekik hírül, hogy meg vannak szabadítva. Ez édes 829 13, I| megcsókolva a delnő kezét. – Áldja meg önt az ég azért, hogy szegényeknek 830 13, I| észrevette, hogy annak is, meg a közlegénynek is, friss 831 13, I| szegény katonák fizették meg.~ ~Alkonyat után érkezett 832 13, I| Alkonyat után érkezett meg Vavel Győr alá.~ ~A nyolc 833 13, I| képtelen követelés, amit meg ne adott volna. Egy földszinti 834 13, I| azt hagyva, hogy jártassa meg azalatt az utcán csendesen 835 13, I| Lacival, annak egy csizma meg egy kefe volt a kezében. 836 13, I| Ne félj tőlem. Nem halok meg. Nem az a rút influenza 837 13, I| a rút influenza támadott meg. Nem Cambray-tól ragadt 838 13, I| ajkaihoz, hogy csókolja meg.~ ~– Csókold meg. – Ő nekem 839 13, I| csókolja meg.~ ~– Csókold meg. – Ő nekem nagyon jó kis 840 13, I| baj is elmúlik. – Kérjétek meg szépen a doktort, hogy hadd 841 13, I| aggódva:~ ~– Nem sebesültél meg?~ ~A nőcseléd bejött a hívásra, 842 13, I| az orvos azt mondá, hogy meg kell tenni a kívánságát.~ ~ 843 13, I| mondhatunk, sohase tudja meg azokat senki.~ ~Nehéz tusakodás 844 13, I| nélkül.~ ~Mégiscsak a nő adta meg magát legyőzött félnek.~ ~ 845 13, I| úgy féltünk, hogy haljon meg inkább! És látni azt a martirszenvedést 846 13, I| az ablakhoz, hadd lássam meg a hajnalcsillagot.~ ~Odagördíték 847 13, I| fejedelemnője. S a kiskutyák meg a kismadarak országában 848 13, II| azzal vádolja, hogy ő eszi meg a kenyerét? minden sebesült, 849 13, II| pont közelit, el-eltűnve, meg kiemelkedve a hullámtorkolatok 850 13, II| dörgés.~ ~– Vitézek! Adjátok meg a végtiszteletet a visszatért 851 13, II| Nyihog és üvölt.~ ~Majd meg visszamegy a tó medrébe,