Rész, Fejezet

 1  1,     I|       szerencsésen elaludtak mind a ketten. (Azazhogy a bubiról jót
 2  1,     I|        adott.~ ~– Értem önt.~ ~– Mi ketten ki szoktuk találni egymásnak
 3  1,     I|          vasajtaját, s azzal mind a ketten átmentek egy mellékajtón
 4  1,   III|           ön, hogy a múlt este önök ketten egy eltévedt leánykát szedtek
 5  1,   III|             jól, hogy önök az éjjel ketten egy szökési tervet dolgoztak
 6  3,     I|        beszélgettek is egymással ők ketten. A leány a cicáiról, mopszairól,
 7  3,    II|           volnál. Akkor éjjelenkint ketten együtt még jobban félnénk,
 8  3,    II|        együtt még jobban félnénk, s ketten együtt egymást ijesztgetnők:
 9  4,   III|       azutáno elküldte aludni. Csak ketten maradtak fenn csillagot
10  4,    IV|          volt. A leánya rám maradt. Ketten voltunk. Egymáshoz kötöttük
11  5,   III|             megölték egymást mind a ketten. Két kard, mely csak szúr,
12  5,     V|    egyedülléttől.~ ~– Nem vagyunk-e ketten? – szólt tompa hangon a
13  6,     I|           szívecskéje táját. Mind a ketten leültek emellett a padlat-szőnyegre,
14  6,     I|     ragyogni kezdtek a szemei; – de ketten se maradunk ottan sokáig; –
15  7,    II|            aztán futottak a világba ketten kétfelé. Három nap múlva
16  7,    IV|            Azzal futottak le mind a ketten a lépcsőn, egymás kezét
17  7,    IV|           tavaszi langyos lég.~ ~Ők ketten előresiettek: a vőlegény
18  7,    IV|           egész lakosság, mint önök ketten, akkor csakugyan háládatos
19  7,    VI|           haditervet elkészítjük mi ketten.~ ~– Úgy? A menyegzői előkészületeket
20  7,  VIII|             azt valami cseléd, s ők ketten siettek be a parkba.~ ~Óh,
21  7,  VIII|        Látod őket?~ ~– Igen. Mind a ketten ott könyökölnek egymás mellett,
22  7,    IX|             elaludtak szépen mind a ketten.~ ~ ~ ~
23  8,     I|     bizonyos vagyok felőle, hogy mi ketten találkozni fogunk, s akkor
24  8,    II|         levélnek mind a két oldalát ketten teleírták neki, s mellékeltek
25  9,   III|             tudták jól, hogy mind a ketten mit gondoltak. S már öntve
26 10,    II|                         II. ~ ~Csak ketten laknak már a Névtelen Várban:
27 10,     V|      dágványba, s feledve a harcot, ketten kétfelé igyekeztek kimenekülni
28 11,    IV| Viczay-ároknál is ott voltak mind a ketten lóháton.~ ~– No páter! –
29 11,    IV|       jobban?~ ~S azzal hozzáfogtak ketten kétfelől harcosokat lelkesíteni