Rész, Fejezet

 1  1,   III|   megérdemleném ám; nagyon rossz voltam az este. Nem akartam elaludni.
 2  1,   III|        el, hogy milyen makrancos voltam. Meg hogy azt kérdeztem,
 3  3,    IV|         megneheztelve. – Én híva voltam. E borzasztó időben! Azt
 4  4,   III|          áll. Éppen alkudozásban voltam velük, hogy adok nekik utalványt
 5  4,    IV|          gróf úrnak, hogy nem én voltam az, aki a bárónő kastélyára
 6  4,    IV|         hát gróf úr, hogy nem én voltam és nem az én cimboráim,
 7  4,    IV|      Igaz a. Ámbár furcsa vendég voltam. Kocogtatás nélkül jöttem
 8  4,    IV|      fogva mindig csúfság tárgya voltam. Az apám nemesember volt.
 9  4,    IV|           Még mikor élt is, árva voltam. Disznópásztornál egyéb
10  4,    IV| ábrázattal. De még arra is rossz voltam. Akinek a disznaja elvetélt,
11  4,     V|   Párizsból. Azelőtt oly jó alvó voltam, hogy alig mondhattam végig
12  5,   III|              Ki tudja, hátha nem voltam mindig ilyen kontemplatív
13  5,   III|          feleletet adni. Vendége voltam önnek, s ön parancsolt velem.
14  5,   III|      fogja nekem felelni. Készen voltam rá. Ilyennek képzeltem önt.
15  5,   III|           de olyan szerencsétlen voltam, hogy kétszer nem találtam
16  5,   III|          ismét oly szerencsétlen voltam, hogy két ízben nem voltam
17  5,   III|       voltam, hogy két ízben nem voltam odahaza, egyszer meg még
18  5,     V|      megijesztett. Pedig csak én voltam a hibás.~ ~– Ave Maria!~ ~
19  6,     I|   nyomják? Elmondanád: „én csaló voltam; egy napon, mikor az uramat
20  6,     I| ellenségei kezéből. Rablógyilkos voltam. Mikor az uram kincseit
21  7,    IV|      amíg én obszervatóriumomban voltam, s úgy várt rám itt a dolgozószobámban.~ ~
22  8,     I|      rabló apa volt, s fiának én voltam az ápolója. A felnyitott
23  8,   III|       vállalkozni.”~ ~„Kénytelen voltam Thémire finomabb, de hosszadalmasabb
24  8,   III|      belészeretett; hanem én nem voltam egészen bizonyos afelől,
25  9,     I|      abból élni! Amíg kisgyermek voltam, örültem rajta, hogy megdicsértek
26  9,   III|         magamra, hogy egészen el voltam takarva. Hogy meg ne fulladjak,
27  9,   III|          én az vagyok önnek, aki voltam: akkor a fizetés az én dolgom.
28 10,   III|        egész Hanságot, mikor itt voltam garnizonban, vadkanra meg