Rész, Fejezet

 1  1,     I|               Mondok önnek valamit. Én tudok egy országot Európában,
 2  1,   III|                alfabetet, s sehogy sem tudok kibékülni azzal a gondolattal,
 3  1,   III|       helyettem elkölteni. De amit nem tudok, azt nem tudom.~ ~– No,
 4  2,    II|                Én háromféle verziót is tudok. Szabad belőle válogatni.
 5  3,    II|                De ugye, ha egyszer jól tudok úszni, akkor szabad lesz
 6  3,    IV|                Lajos! Emelj ki! Én nem tudok úszni többé. – Félek.~ ~
 7  4,     I|      alamizsnát.~ ~– Nem koldulok már, tudok fát vágni. Az Isten áldja
 8  4,    IV|             gróf úr a kincsére! Többet tudok, mint amennyit beszélek.
 9  5,   III|         Elhiszem. De én már sok esetet tudok, ahol mind a két ellenfél
10  5,   III|                az ő egész világát. Nem tudok hazudni. Nem tudom a tettetést.
11  6,     I|      eltemetjük őt a virágoskertemben. Tudok egy jó kis magányos zugot
12  6,     I|                jer ide, segíts; én nem tudok semmit, te tudsz mindent;
13  6,     I|              követtem el azt!”~ ~– Nem tudok én ily fennyen beszélni,
14  6,     I|        sírboltot.~ ~– Igaz. Embert nem tudok megsiratni, ha meghal: csupán
15  6,     I|                 Irtózom tőle. S úgysem tudok rajta segíteni.~ ~Nagyon
16  7,     I|        kacagányomra?~ ~–Egyéb okot nem tudok találni.~ ~Vavel gróf kezdte
17  7,    IV|          Micsoda? Rablók? Erről én sem tudok semmit.~ ~Lajos mentegette
18  7,   VII|                 Azt letorkolom. Én nem tudok kijönni senkivel. Nekem
19  7,   VII|            olvasni, hála Istennek, nem tudok; ez nem bánt. Kötni nem
20  7,   VII|               hagytam legutoljára. Nem tudok megválni attól a helytől,
21  7,  VIII|         szólunk erről semmit, amíg nem tudok valamit. – Csak akkor, ha
22  7,  VIII|        magamtul; meg ha valami dalt el tudok verni, akkor lepjük meg
23  7,    IX|            vagyok itt, kis mama; – nem tudok odabenn elaludni; engedd
24  8,   III| fellegtorlatban, mely elkábítá.~ ~„Nem tudok többé tökéletesen bízni
25  9,   III|             kimásztam a sáncból; aztán tudok én négykézláb is szaladni.
26  9,   III|                  elkezdtem ugatni, úgy tudok én ahhoz, mint egy igazi
27 10,    II|               ott megmutatom, hogy mit tudok!~ ~– Hát én nem őhozzá megyek?~ ~–
28 12,     I|              remeklés!~ ~– Márpedig én tudok olyan mesterséget.~ ~– Tud?~ ~–