Rész, Fejezet

 1  1,     I|           planéta lakójának fogom magamat tekinteni.~ ~– Nyújtsa ön
 2  2,     I|     panaszuk ellenem.~ ~– És most magamat kell bemutatnom, én vagyok
 3  3,   III|       kezébe; addig én beburkolom magamat, és sárcipőt húzok. – No
 4  4,     I|           planéta lakójának fogom magamat tartani!”~ ~Meg is tartotta
 5  4,    IV|            S ahova én befészkelem magamat, abban a vármegyében kiüt
 6  5,   III|           céllövésben gyakoroltam magamat, anélkül, hogy a fegyverdurrogáso
 7  5,   III|        akivel mindennap gyakorlom magamat a kard- és tőrvívásban.~ ~–
 8  5,   III|          van szerencsém bemutatni magamat. Én vicomte de Barthelmy
 9  6,     I|       énekelni nem tud; s csaljam magamat azzal, hogy ő még megvan:
10  6,     I|       eltorzult arcát.~ ~– Nem is magamat sajnálom, hanem önöket. –
11  6,     I|          aminek mindennap mondtam magamat; hanem ez és ez: – én nem
12  7,     I|           én azért nem álltam elő magamat mutogatni, mert nem szabad
13  7,     I|          De hogyan fog ön engemet magamat egyedül megtizedeltetni?~ ~–
14  7,     I| veszedelmes lesz.~ ~– Ahhoz fogom magamat tartani – mondá Vavel, komoly
15  7,    II|      mindenemet, s ráadásul saját magamat is.~ ~S azzal felnyitva
16  7,    II|        anélkül, hogy legitimáljam magamat, kitől kaptam, és mi célra
17  7,   VII|        nincs, ki nem rabolhatnak; magamat meg el nem lop senki. Nagyon
18  8,   III|          feljöttem Bécsbe, kiadva magamat emigráns főúrnak, s ott,
19  8,   III|          olyan lépésre szántam el magamat, amelynél karddal kellett
20  8,   III|        megsértett férjnek adva ki magamat, ki az elszöktetett feleségét
21  8,   III|           olvasá.~ ~„De nem bízom magamat egészen az asszonyi ingatag
22  9,     I|         olyan nap, amikor kezdtem magamat megutálni. Nem tudom kitalálni
23  9,     I|         fogom már messze hurcolni magamat. Nincs is miért! Dolgom
24  9,     I|        helyre szállásoltam be itt magamat. A Névtelen Vár most egész
25  9,     I|       nekem lefekünnöm. Kipihenem magamat. – Azért nagyon kérem önt,
26  9,    II|            nem őtet siratom, csak magamat. – És Cambray, a te védelmeződ
27  9,   III|        mindezeket?~ ~– El hagytam magamat fogatni, s akkor aztán a
28 13,     I|           fölkelni. Erősnek érzem magamat. – Felöltözöm. – Aztán majd