Rész, Fejezet

 1  1,   III|          kerestetett még?~ ~– Nem biz ao , kicsikém. Hanem majd
 2  2,    II|        bácsi?~ ~– Nem végeztetett biz az; sőt inkább úgy jártunk,
 3  3,   III|    fantáziáját lelohasztani, hogy biz azon a szigeten semmiféle
 4  3,    IV|       troféumokat, a két mamuszt. Biz abból sohase lett többeto
 5  4,     I|          hadastyán.~ ~– Én vagyok biz az, kegyelmes uram – mondta
 6  4,   III|        még egypárt ott szorít; de biz azok sokkal serényebbek
 7  4,   III|          vér látásától?~ ~– Félek biz én. De attól mégsem olyan
 8  5,     I|        voltak a legutolsók; hanem biz ez már a jelen században
 9  5,   III|               Igen egyszerű dolog biz az, gróf úr. Engem egy sajátszerű
10  6,     I|            A ház körüli munkát az biz elvégezhetné.~ ~– Ejh, mit
11  6,     I|         szent kapuőr, hogy „nincs biz az! mert az odalenn van
12  7,     I|         úr is dohányzik?~ ~– Igen biz én, csakhogy az arra rendeltetett
13  7,   III|          piros szalagra.~ ~– Siet biz az – folytatá Bernát úr –,
14  7,   III|  bandériumot a csatába!~ ~– Vezet biz a. Itt van a zsebemben az
15  8,    II|        velük kellett étkeznie; de biz ott alig fenhette meg a
16  8,   III|          huszár teszi meg!~ ~– De biz a bakancsos is megteszi.
17  8,   III|            Hová tettétek?~ ~– Hát biz annak az egyik pajtásom
18 10,     V|           az első vágást.~ ~Hanem biz az ő acélja rosszabb volt
19 10,    VI|         meg adja át Marie-nak; de biz abból az „egy” csókból Győr
20 11,   III|          sebeit. „Tizenegy!”– „De biz én kicsinálom egész tucatra!”–
21 11,   III|       maradnia az ispitályban. De biz ő, amint meghallotta, hogy
22 11,   III|        Bereczky Márton uram. – De biz a két keresztfiamat ott
23 11,    IV|        tábornokot egész éjjel, de biz azt nem találták sehol.
24 12,     I|            Kezdjen hozzá.~ ~– Hát biz a szegény Sátán Lacit tegnap
25 12,     I|        megrettenve.~ ~– Guillaume biz az. Annak híják. Igen fain,
26 12,     I| Görömbölyi alispán húgai?~ ~– Nem biz azok. Magam olvastam a bilétet,
27 12,     I|      világba? Mi hárman!~ ~– Hja, biz az úgy van – mondogatá Mátyás