Rész, Fejezet

 1  1,     I|          lesz.~ ~Hanem a figyelő leánynak úgy tetszik, mintha e nagy
 2  3,     I|       festeni sem tud, pedig egy leánynak az is kedves időtöltés az
 3  3,     I|          a kezét és a homlokát a leánynak.~ ~A leány aztán visszament
 4  3,     I|          ébren szendereg, hogy a leánynak egy álomnyöszörgésére felébred.
 5  3,    II|     megint annyira megtetszett a leánynak, hogy örömében bocsánatot
 6  3,    II|         monda, és kezét nyújtá a leánynak.~ ~– Ah, te teljesíted óhajtásomat?
 7  3,   III|   kikerülniök. Itt nem kellett a leánynak fátyolt viselni az arcán.~ ~
 8  3,   III|         is egészen megedződött a leánynak ezáltal. Nem volt olyan
 9  3,   III| ijeszteni.~ ~Hanem hát lehet egy leánynak azt mondani, hogy „ne menj
10  3,   III|         s fél kezével megkapva a leánynak a derekán az övét, kirántotta
11  3,   III|         fekünnio – monda Lajos a leánynak, amint szobájába felvezette. –
12  3,    IV|          zokogva csókolá össze a leánynak sártól, víztől átázott ruháit,
13  4,    II|         éves korában már lehet a leánynak világtörténetet tanítani.
14  4,    II|         volt legkevesebb kedve a leánynak. Ezekhez az örökös embertömeg-legyilkolásokhoz.
15  4,    II|        zavarával, s nem tudott a leánynak mit mondani. Az nem is várta
16  4,    IV|     kereveten, azóta meghagyta a leánynak, hogy lefekvés előtt szobája
17  5,     V|       között, akkor eléje állt a leánynak, s a szemébe nézett vádterhesen.~ ~–
18  5,     V|          A csendes, szelíd, méla leánynak ez volt az első szenvedélyes
19  5,    VI|        velük ütögetni.~ ~Pedig a leánynak igaza volt. Az ő hazája
20  7,    II|           Vavel Lajos elbámult a leánynak e szívből jött kitörésén.~ ~–
21  7,   III|        védelmezni, akkor ennek a leánynak anyát kell hagyni a háznál! –
22  7,   III|         anyja lenni az elhagyott leánynak? – Most adjon már választ.~ ~
23  9,     I|         Őt nem viheti magával. A leánynak és a szekrénynek együtt
24 10,    IV|         szüksége volt a menekülő leánynak és az elősiető Vavel Lajosnak.~ ~
25 13,     I|      Katalin a homlokára tette a leánynak lágy kezét, suttogva:~ ~–
26 13,     I| szenvedtem ez idő alatt! Ennek a leánynak minden sóhajtása, éjszakai