Rész, Fejezet

 1  1,   III|     hazugsággal tartozott a kis grófnő saját rangja méltóságának.
 2  1,   III|         súgva a fülébe, amire a grófnő ez önkényteleno kiáltásba
 3  1,   III|         jó, mondja el nekünk, a grófnő barátainak, hogyan történhetett
 4  1,   III|    odament Cambray úrhoz.~ ~– A grófnő óhajt önnel szót váltani.~ ~
 5  1,   III|        öregurat a budoárba.~ ~A grófnő egy perzsa szövetű ottománon
 6  1,   III|     egyik orvos a fél kezével a grófnő üterét vizsgálta, a másikban
 7  1,   III|   megszabadulhattak-e, s a szép grófnő hálálkodásai alatt is az
 8  1,   III|        választ adott.~ ~– A kis grófnő igen kedves volt.~ ~Ekkor
 9  1,   III|     kedves volt.~ ~Ekkor a szép grófnő egy nagy elhatározásra vette
10  1,   III|       nagyszerű ajándék volt. A grófnő azt adta oda, ami saját
11  1,   III|        ajándékot, megcsókolta a grófnő kezét; azután a kis Amélie
12  1,   III|     pedig Cambray úr kilépett a grófnő budoárjából a terembe, s
13  1,   III|         háta mögött, a szenvedő grófnő felugrott a kerevetről,
14  1,   III|      lehet az, hogy a háladatos grófnő palotájából az elérzékenyült
15  1,    IV|          A bájos Dealba Thémire grófnő szalonjaiban soha egy szót
16  1,    IV|          a többiekkel.~ ~Dealba grófnő termeiben csak a finom emberszólásnak,
17  1,    IV|      természetesen a kis Amélie grófnő legfölyül tündökölt.~ ~Nem
18  1,    IV|         miniatűr delnőt Thémire grófnő odaülteté a saját helyére,
19  1,    IV|  furorét idézett elő.~ ~Thémire grófnő ezalatt fölkereshette de
20  1,    IV|       titkukat felfedeztük.~ ~A grófnő vállait vonogatta, és fejét
21  1,    IV|     igaz! – szólt felsóhajtva a grófnő. – Én már megszokhattam,
22  1,    IV|         volna.~ ~– Alig hiszem, grófnő. Az erény útja csak azoknak
23  1,    IV|         Fervlans, kezébe véve a grófnő kezét, s annak a rózsaszín
24  1,    IV| részéről megírta az utalványt a grófnő számára százötvenezer frankig
25  8,   III|      Párizsba utaztatni. Dealba grófnő szerepe megszűnik: ő nem
26 10,   III|        őt már egyszer – Thémire grófnő termeiben. A Cythere dandárához