Rész, Fejezet

 1  1,    II|            sem a házszámot; csupán annyira emlékezik, hogy a ház egy
 2  1,    II|     nyakravalót, elborítva vele az annyira ismertető állat. Végre felölté
 3  1,   III|          nyolcesztendős gyermekben annyira ki van fejlődve a francia
 4  2,    II|            valószínű. Ha egy apáca annyira megy, hogy a kolostorból
 5  3,    II|      csicseregni. Ami aztán megint annyira megtetszett a leánynak,
 6  3,    IV|      emberi módon két lábon járni; annyira vitték, hogy már a kenyeret
 7  4,     I|          asszonyt házához fogadja, annyira magasan állt, hogy nem lehetett
 8  5,   III|         igen derék, okos ember, de annyira nem vitte, hogy írni tudjon.~ ~
 9  5,   III|            egy órára. Ez idő alatt annyira övé e hölgy, mint az élő
10  5,   III|       saját lelke. S egy óra múlva annyira nem lesz az övé, mint a
11  5,    IV|       ember lévén, más embernél is annyira föltételezte a becsületességet,
12  5,     V|      azalatt el tudja csillapítani annyira indulatait, hogy azok el
13  7,  VIII|          magát.~ ~A könnyelmű! Hát annyira el volt telve attól az örömtől,
14  7,  VIII|         vezetni a majorba. A fejés annyira megtetszett neki, hogy azt
15  8,    II|    villogása a láthatáron.~ ~Lajos annyira el volt foglalva ez idő
16  8,   III|        csatánál a francia lovasság annyira szorította a mieinket, hogy
17  8,   III|           szükség azt tenned. Csak annyira menj, hogy őt egyedül találod.
18 10,     V|           roham oly véletlen volt, annyira ellentéte a várt sikernek,
19 11,    IV| figyelmeztetésre, hogy ne tegye ki annyira az életét, csak egy szomorú
20 11,    IV|          főherceg már lovon ült, s annyira kedvezett nekik a szerencse,
21 11,    IV|         hogy az ő rendes lovassága annyira szét van zilálva, hogy kénytelen
22 11,     V|     elkezdte a toborzóst táncolni: annyira nincs a magyar vitéz elfáradva
23 11,     V|          mérkőzött az ellenséggel. Annyira futott, hogy egy nap alatt
24 11,    VI|          Laci a komáromi kórodában annyira kiépült már abból a két
25 11,   VII|           alkirály seregét; ki már annyira meg volt hökkenve, hogy
26 11,   VII|          magát.~ ~De senki se volt annyira megverve, mint az elővigyázatos