Rész, Fejezet

 1  1,   III|       összezúzza. – Hanem aztán magához tért.~ ~– Nem! A gyermek
 2  2,    II|      oly közel viszi az illetőt magához, hogy az odamutogatónak
 3  2,   III|         a bérösszeget, találhat magához közel szegény embereket,
 4  3,    II|        s engesztelésül odavonta magához az ifjú fejét, s forrón
 5  4,     I|  körülötte történik. Közelhozta magához a házak udvarait, tornácait,
 6  4,     I|       gróf naponkint felhozatta magához a kis árvagyermeket, s nem
 7  4,    II|  távcsövével olyan közel hozzon magához naponkint, mintha egymással
 8  5,    IV| inzsellért meg a papot meghívta magához ebédre, s ott arra kényszeríté
 9  5,     V|   tűrjünk és várjunk.~ ~A leány magához vonta a férfi kezét, s utánasóhajtá:~ ~–
10  7,    II|        égben….~ ~– Úgy az engem magához fog venni – szólt a leány
11  7,    II|    átokkal fordul el. Most vesz magához Isten, amikor még mind a
12  7,   III|    kezét kérem egy derék, szép, magához illő, egészen fiatal gavallér
13  8,    II|      mely annál jobban vonzotta magához, mentül inkább igyekezett
14  9,     I|  romlásnak? Vagy elhozza őt ide magához, s akkor aztán megvallja
15  9,     I|  nyilalló fájdalomra tért ismét magához, mely a sajgató kínokon
16  9,    II|          és hová megy, – elvisz magához innen a földről. Kimondtam.
17  9,   III|   Beszéljünk másról. – Vegye ön magához a szekrényke féltő titkait.
18 10,    II|    hagyom bántani!~ ~Most végre magához tért ijedelméből Marie;
19 10,   III|       kártyavetőnőket ereszt be magához, akiket a császár kitiltott
20 10,     V|         védte magát; de ezúttal magához hasonlóra talált. Ezek is
21 10,     V|     feladata van. Közelebb inté magához a trombitást, hogy parancsot
22 10,    VI|          aláhanyatlott kezében. Magához tért, körültekintett. Akkor
23 10,    VI|         Laci arcát, míg az újra magához tért, s azt dörmögé, hogy „
24 12,    II|    egymás mellett. Itt a csapat magához szedte a társzekerekről
25 13,     I|        üdvnek verőfénye.~ ~Ő is magához ölelte Lajos fejét, s forró