Rész, Fejezet

 1  1,   III|      Pedig önök olyan jók voltak hozzám. Még tojásos puncsot is
 2  2,    II|     Schmidtné által gyakran küld hozzám leveleket; de az nem férfi
 3  2,    II|  elkezdte a hírlapjait elküldeni hozzám, ami nekem vajmi jólesett,
 4  2,    II|     meghat. Aztán majd jöjjön el hozzám az a kisfiú; valami ruhát
 5  2,    II|     milyen volt? Jöjjön közelebb hozzám! – S aztán, hogy a patvarista
 6  3,    II|          képzelni, hogy te közel hozzám alszol; s az nekem valami
 7  3,    IV|     nagyságos grófnéval jött oda hozzám; mégpedig gyalog, ebben
 8  4,     I|    Utoljára a szegény nő idejött hozzám, könyörögve, hogy fogadjam
 9  4,    IV|           Jól van. Küldje őt ide hozzám.~ ~– Hanem – még egyet mondok,
10  4,    IV|     Hátravan még az áldomás. Aki hozzám vendégül köszönt be, az
11  4,     V|      mondá a gróf. – Vezesse fel hozzám.~ ~Henry nagyon csóválta
12  5,   III|      arra kérem, ne kísértse meg hozzám közelíteni; mert amint ön
13  5,    IV|      fátyolos hölgy maga jön oda hozzám. Én elmegyek vele a beteghez.
14  5,    IV|          minek engedte a hölgyet hozzám jönni. Félt a felfedezéstől.
15  6,     I|    selyemköntöse fodrai alá.~ ~– Hozzám sietett! Pedig én gázoltam
16  7,  VIII|          a csónakját. Menjünk át hozzám a tóöblön keresztül.~ ~Hogyne
17  8,     I|     rejtélyt? Egy reggel idejött hozzám e hölgy titokban azzal a
18  8,   III|        tőled. Azzal visszasietsz hozzám, s engem ha égen, ha földön,
19  9,     I|         Madame, hogy ön ilyen jó hozzám – és őhozzá. Hanem egy súlyos
20  9,     I| leánykákat elviszi magával mind. Hozzám ne bocsássa ön Marie-t.
21  9,     I|   temetőket Magyarország földén. Hozzám ne bocsásson ön senkit.
22  9,    II|       fognak gyilkolni téged, ha hozzám közel maradsz. Fuss innen!~ ~–
23  9,    II|       egy szót ne akarjon szólni hozzám. E percben lehetett csak
24  9,    II|         az volt ám a ragály! Aki hozzám ért, kockáztatta, hogy másnap
25 13,     I|      hajnalcsillag. Küldjétek be hozzám Sántánét. – Ő majd felöltöztet;