Rész, Fejezet

 1  1,     I|   sűrűen esett, hogy aki ezt a csendes utcát látta, azt hihette,
 2  1,     I|       tizenkettőig tökéletesen csendes, amíg a színházból hazatérő
 3  1,    IV|      Antin-ban vannak olyan jó csendes kis boltok, ahol a hölgyek
 4  2,    II|      sem forog fenn. Az nagyon csendes ember.~ ~– Egyedül van?
 5  3,     I|       zenére a befogott kutyák csendes kocogással körülkocsikáztatják
 6  3,   III|        akik ott vannak, minden csendes őszi estén látják azt a
 7  3,   III|        a sikoltás tája felé. A csendes hullámtükrön meglátszott
 8  4,   III|     történt, ezen a mi kedves, csendes vidékünkön, ahol oly becsületes
 9  5,   III|        helységben; ismét olyan csendes menhely lesz az, mint eddig
10  5,   III|        feje alá tesznek, annak csendes álma lesz tőle: azért hívják „
11  5,   III|  megkérdeznem, gróf úr – szólt csendes, kimért hangon Barthelmy
12  5,     V|     azért szerette, hogy olyan csendes, szótalan legény volt, nem
13  5,     V| hallgatá ez indulatkitörést. A csendes, szelíd, méla leánynak ez
14  6,     I|      ez és ez: – én nem vagyok csendes, szolgálattevő ember, aki
15  7,     I|         Van ebben a házban egy csendes kis pncebolt, ott vannak
16  9,   III|      az őrködést.~ ~Az éjszaka csendes volt, a múlt esti futó zápor
17  9,   III|   bohóság jönne ki belőle?~ ~A csendes éjben már messziről lehetett
18 10,    II|        nem ismert rá a hajdani csendes menedékre.~ ~Minden szobába
19 10,    II|      az ármánynak, éjfélre már csendes halottá tette az a rejtélyes
20 10,    II|     véve kezébe, megindultak a csendes folyosón, a sötét lépcsőn
21 10,     V|     álló hölgy hátrafordult, s csendes hangon mondá Lajosnak:~ ~–
22 10,     V|      fogadta őket az eddig oly csendes nádas mélyéből, hogy fele
23 11,    II|       pihenő éjszakát. Az első csendes bivouacot e védelem alatt
24 11,   III|         azzal az alabárddal, s csendes békességgel olyant ütött
25 11,   VII|       a világtól félrevonulva, csendes, szemlélődő életet akar