Rész, Fejezet

 1  1,     I|          önökről, kártyát rakok ki, abból találgatom, mi történt.
 2  2,     I|         országúton porfelleg támad, abból a postakürt szava hangzik
 3  2,     I|                 De nagyobb baj lesz abból – szólt közbe a doktor maliciózus
 4  2,    II|         nehogy egy szót elveszítsen abból, amit mond.~ ~– Hosszú,
 5  3,     I|        Muscat Lunel * volt feladva, abból szürcsölgetett egy-egy harangvirágnyit,
 6  3,    IV|          ami erre következett: mert abból sokat megtudhatott volna.~ ~
 7  3,    IV|     troféumokat, a két mamuszt. Biz abból sohase lett többeto mamusz,
 8  4,    IV|          szekrényéhez lépve, kivett abból egy szalmába font üveget
 9  5,     I|             a veszély, úgy látszik, abból állt, hogy még utóbb Katalin
10  5,     I|          azért megapprehendálnak, – abból pletyka lesz. Jobb őket
11  5,     I|       jutalom a dragonyosokra nézve abból állt, hogy a káplár levette
12  5,    II|          közé szorította a pipát, s abból nem szítta, de fújta a füstöt,
13  5,   III|            Mi célból?~ ~– Egyenesen abból a célból, hogy az ön által
14  8,    II|             címerlapját félretolva, abból egy finom kulcs tolla ugrott
15  9,     I|           képe.~ ~Tudja ön, Madame, abból a korból, amikor még a kis
16  9,     I|         hazudni, csalni, árulkodni: abból élni! Amíg kisgyermek voltam,
17  9,     I|   leszakítva annak födelét, kitépte abból az ígérvényt, s apró darabokra
18 10,   III|             hajtatott a fogadó elé. Abból Jocrisse úr szállt le.~ ~–
19 10,     V| puskalövéseket, s ő is azt vette ki abból, hogy az ellenfél egy csapatja
20 10,     V|           felől. Ő is fojtást gyúrt abból, s azt a pisztolyába tömte.~ ~–
21 10,    VI|           adja át Marie-nak; de biz abból az „egy” csókból Győr városa
22 11,    VI|       kórodában annyira kiépült már abból a két sebből, amit a hansági
23 12,    II|         ellenséges lovas vonult be, abból a fajtából, amiről azt énekli
24 12,    II|         ijedségre nem árt egy korty abból a badacsonyiból.~ ~Az úrhölgy
25 12,   III|          kedvetlenül mondá:~ ~– Még abból nem következik, hogy békét