Rész, Fejezet

 1  2,    II|      asszony apprehendált, s rá se nézett. Délután a gróf a Schmidtné
 2  2,   III|         előbb hosszan a szeme közé nézett a kérdezőnek; azután egész
 3  3,    IV|       vizétől?~ ~A leány hosszasan nézett a férfi szeme közé. Valamiről
 4  4,    II|            hagyott helyére, s maga nézett bele a csőbe, dévaj, pajkos,
 5  4,   III|            a csengettyűzsinór után nézett.~ ~A bárónő elértette a
 6  4,    IV|      helyébe.~ ~A leány a távcsőbe nézett, s látott maga előtt egy
 7  4,    IV|          énnekem.~ ~A leány nagyot nézett rá azokkal az okos szemeivel,
 8  4,    IV|     rosszat tenni.~ ~Lajos bámulva nézett rá, s elereszté a karjait.~ ~–
 9  4,     V|     ottománon?~ ~A leány a szemébe nézett: be, egész a lelkéig. Tudott-e
10  5,     I| beszállásolásával. Lajos feléje se nézett a kastélynak többé. Bizonyos
11  5,   III|              Vavel Lajos hosszasan nézett a hölgy arcába. Az, amit
12  5,   III|         csövébe, ahol farkasszemet nézett a felé mosolygó golyóval.~ ~–
13  5,     V|            a leánynak, s a szemébe nézett vádterhesen.~ ~– Ön levelet
14  5,     V|    valakinek?…~ ~A leány nyugodtan nézett a haragvó arcába.~ ~– Kinek
15  5,     V| megkérlelje. Szánakozó tekintettel nézett le rá, és nagyot sóhajtott.~ ~–
16  5,    VI|     honneur” rendcsillaga. Bámulva nézett rá.~ ~– Hol vette ön ezt
17  7,    II|             az alispán megdöbbenve nézett a leányra. Halkan suttogá
18  7,    IV|           lány két kezét, s arcába nézett annak hosszasan, eltitkolhatlan
19  7,     V|           neki megmondani. Lajosra nézett.~ ~– Ő egy igen kedves barátomnak
20  8,    II|       jellemzi. Figyelt, Katalinra nézett: az elnevette magát, aztán
21 10,    II|            önző Lizett egy darabig nézett utána, odanyomva az arcát
22 10,    II|          találta.~ ~Marie borzadva nézett arra a felnyithatlan rácsra,
23 10,    II|       mondá Marie.~ ~A fiú habozva nézett rá.~ ~– Nem merek magamban
24 10,    II|       Sátán Laci egy darabig utána nézett a távozó szekérnek, amint