Rész, Fejezet

 1  2,    II|         Cselédjeik vannak. Egy komornyik, aki egyúttal a lovakkal
 2  2,    II|        sohase látták.~ ~– És a komornyik?~ ~– Azt úgy híják, hogy
 3  2,    II|  bizony haragjában!” – monda a komornyik; „köszönd, hogy leány vagy,
 4  2,   III|      kastélyból a már említett komornyik, aki egyúttal kocsis és
 5  2,   III|       tanújele volt az, hogy a komornyik maga sietett rögtön leszedni
 6  2,   III| lépcsőajtót benyitotta volna a komornyik, elébb három pár olyan posztószironyokból *
 7  2,   III|    pipa.~ ~Mert ezt az egyet a komornyik elmulasztotta behozni a
 8  2,   III|      benyitotta az ajtót, az a komornyik volt.~ ~– Ugyan, a pipámat! –
 9  2,   III|      urat a teremben – mondá a komornyik, s erre Bernát úrnak csakugyan
10  2,   III|         A frányát is * !~ ~– A komornyik azt mondja, hogy a gróf
11  2,   III|        A folyosó végén, ahol a komornyik szobájába akart nyitni,
12  3,     I|    bakon ott ül a széles vállú komornyik, most már kocsisjelmezben,
13  3,     I|    hanem annak az üres héját a komornyik porrá törte, úgy szórta
14  3,   III|      Bejöhet. Fenn vagyok.~ ~A komornyik belépett. Ősz fejű, tisztes
15  3,   III|       hölgyalak, egy kezével a komornyik karjába kapaszkodva, másikkal
16  3,    IV|        is vele van?~ ~– Nem. A komornyik kísérte idáig.~ ~Ez a szó,
17  3,    IV|   burkolva. Háta mögött állt a komornyik, akit már ismert a faluban
18  3,    IV|       akkor nem ló. – De hát a komornyik úr hirtelen visszafuthatna
19  3,    IV|         Nemsokára visszajött a komornyik, s azt a mentséget hozta,
20  3,    IV|        elmúlik a migrénje.~ ~A komornyik még egyszer bement, s még
21  3,    IV|  voltak láthatók: a fehér hajú komornyik, a mogorva úr s a lefátyolozott
22  6,     I|      el Henryt fölkeresni.~ ~A komornyik lakása földszint volt, Lizetté,
23  7,  VIII|        előtornácba.~ ~Egy öreg komornyik meg egy igen csinos fiatal
24 13,     I|      mikor a Névtelen Várban a komornyik torkának esett a feldühödött