IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] csacska 1 csacskaság 1 csag 1 csak 626 csakánok 1 csakhogy 18 csaknem 3 | Frequency [« »] 851 meg 707 de 663 én 626 csak 616 ez 612 még 597 már | Jókai Mór Névtelen vár Concordances csak |
Rész, Fejezet
1 1, I| egészen üres, aminek talán csak az az oka, hogy a párizsi 2 1, I| friss hóban, s közeledtüket csak a kezünkben hozott kézilámpás 3 1, I| elkezdett szöpögni.~ ~– Nézze csak! – szólt a magasabb férfi. – 4 1, I| mamának a Diánája.~ ~– Engedje csak – szólt az alacsonyabb férfi. – 5 1, I| vetkőztetett le. Nézzék csak. Nincs rajtam egyéb, mint 6 1, I| Hogyan kezdődött ez? Mondja csak.~ ~– Hát a mama egy pofont 7 1, I| történettel?~ ~– Itt az utcán csak nem hagyhatjuk ezt a szegény 8 1, I| vinni is bajos.~ ~– Ah, csak nem tartunk talán egy kis 9 1, I| rendbe hozok mindent. Hozza csak magával azt a szegény kis 10 1, I| engedte előomlani, aminőket csak kis comtesse-ek viseltek 11 1, I| tenni.~ ~A kis vendégnek csak itt jutott eszébe megijedni.~ ~– 12 1, I| kacagott fel az öregúr. – Ön csak nem nézi valamelyikünket 13 1, I| dörmögé az öregúr. – Mondja csak kedveském: szokott ön imádkozni, 14 1, I| a dajkadalt, míg egyszer csak szerencsésen elaludtak mind 15 1, I| lőtték!~ ~– Őt is! Akkor csak…~ ~– Csitt! Mintha az a 16 1, I| el. Mindenütt keresték, csak a közelben nem. De azt nem 17 1, I| bankutalványokban. Hanem ezeket csak utolsó szükségben fogja 18 1, I| De majd ha az, aki most csak tizenkét éves, három–négy 19 1, I| szerelem viszonzásáról még csak álmodni sem. – Gondolt-e 20 1, I| pillanatig sötét lett a szobában. Csak a kulcslyukon át szűrődött 21 1, I| hozott magával gyertyát; csak az ajtót hagyta nyitva, 22 1, I| Utoljára nem marad más, csak egy pár selyemharisnyácska.~ ~ 23 1, II| csizmája van, nekem meg csak facipőm? Olyan polgár vagyok, 24 1, II| én szeretem a házi békét. Csak bízza ön magát erre a bérkocsisra. 25 1, II| jó volna. Hanem hát éppen csak ez hiányzik. A kis comtesse 26 1, II| nyaka körül, amitől annak csak az orra hegye és szemei 27 1, III| Az egyedül maradt öregúr csak reggel tíz óra felé látogatta 28 1, III| már valósággal aludt, s csak arra ébredt fel, mikor az 29 1, III| ami nagyon jó volt. Nézze csak. Egy pohárral megmaradt 30 1, III| öltözetet hozni. Mondja csak: körülbelül milyenforma 31 1, III| Lássa, milyen ostoba vagyok! Csak a keresztnevemet tudom: „ 32 1, III| én mamámat minden ember csak úgy híja, hogy „la comtesse!” 33 1, III| tudnám, mi a családi neve? Én csak úgy hívom, hogy „mama Thémire”: 34 1, III| összecsapva. – Az volna nekem csak kedves! Hiszen még csak 35 1, III| csak kedves! Hiszen még csak most tanulom az alfabetet, 36 1, III| ön belülről az ajtót; s csak akkor nyissa ki, ha nevemet 37 1, III| a másikat én elfelejtem: csak azt mondja: „papa Alfred”. 38 1, III| département-jának a nevét, s csak a nagy elbámulására a kérdezőnek 39 1, III| méltóságának. Egy „pékin” * -nel csak nem utazhatott egy kocsiban. 40 1, III| medalion. Nem értékes külső, csak elefántcsont, hanem szétnyitva, 41 1, III| archipelagusán utazik keresztül.~ ~Csak az összefüggést nem értette 42 1, III| törhette rajta a fejét. Csak egyszer nyitotta rá az ajtót 43 1, III| tegnap.~ ~A porkoláb azért csak letette az asztalára a levest 44 1, III| egyéniségeket összefogdosnak. Hát csak mondja ön, uram, kinek a 45 1, III| dolgot vallatásnak, hanem csak kedélyes beszélgetésnek, 46 1, III| Eszerint való az, amit csak mesének tartottam – szólt 47 1, III| teóriái fölött. Maradjunk csak a tényeknél. Ön ellen be 48 1, III| lett az az ember, s ezt csak ön által tudhatjuk meg.~ ~– 49 1, III| megvehette hétmillió frankon, csak azért, hogy lerontassa? – 50 1, III| Ön nem is bankár. – Ez csak mese. – Ön sértett ellenfél. 51 1, IV| hivatásuk az volt, hogy csak azért cseréljenek szívet 52 1, IV| ellen tervezett titkokat: csak észrevétlenül dolgoztak.~ ~ 53 1, IV| veszedelmes diskuráló egyszer csak a „velencei éjek” közepett 54 1, IV| Dealba grófnő termeiben csak a finom emberszólásnak, 55 1, IV| nagyon messziről. Mármost csak egy mód van. A szökevényeket 56 1, IV| itt hagyjam a leányomat? Csak nem kívánja ön?~ ~– Hát 57 1, IV| hiszem, grófnő. Az erény útja csak azoknak való, akiknek – 58 1, IV| minden ellensége, akinek csak századokról eltett vereségei 59 1, IV| vannak. Ösei birtokának csak névleg tulajdonosa már. 60 1, IV| útnakvaló ruhákat vehet magának, csak éppen annyit, amennyi az 61 1, IV| Madame, a viszontlátásig.~ ~– Csak legalább még egyszer láthatnám 62 1, IV| könyörgött Thémire –, csak egy függöny mögé elrejtőzve 63 1, IV| elvenni a foglyok ékszereit csak Sanson úrnak * van joga; 64 1, IV| hogy elolvassam? Ámbár csak most tanulok betűzni.~ ~ 65 2, I| s az alája rakott máglya csak felgyújtásra vár. Mellette 66 2, I| a harangot.~ ~A falunak csak egy tornya van, azon kereszt; 67 2, I| szokva voltak hozzá, azért csak megőrizték apáiktól öröklött 68 2, I| mikor beszél, a szájának csak az egyik felét nyitja ki, 69 2, I| könyvét egy szakácskönyvvel, s csak akkor vette észreo , mikor 70 2, I| rajta a presbitérium!~ ~– Én csak megleszek a magam dikciójával 71 2, I| valahogy – felelt a lelkész –, csak a spectabilist el ne ragadják 72 2, I| kell mondanom: hogy is van csak, tiszteletes úr?~ ~– Catharina….~ ~– 73 2, I| összeinvitálják, itt meg csak magunk vagyunk, akiknek 74 2, I| amikor a vőlegény egyszer csak megtudja, hogy a menyasszonya……~ ~– 75 2, I| amit meghallott felőle; csak azt hallotta meg, hogy lutherana, 76 2, I| Jaj, inzsellér úr, csak maradjon maga a cirkalom 77 2, I| cirkalmot.~ ~Azonban egyszer csak megkondul a harang a toronyban; 78 2, I| hogy nem ül abban senki. Csak a levetett wiklerek és schlüpferek * 79 2, I| a postalovak a homokban csak lépést jöhettek.~ ~S ezzel 80 2, I| ráragadt a linzer-tortáról.~ ~– Csak semmi ceremóniát, uraim! – 81 2, I| szeretem a mendemondákat. Már csak azért is lesz mindennap 82 2, I| hippocraticájára * nyúlt el e szóra. Csak a kezében levő bádog mappatok 83 2, I| sem – szólt az alispán –, csak a patvarista. Ezt még nem 84 2, I| patvarista. Ezt még nem hívják, csak kiáltják, hogy „audiát * !” 85 2, I| mikor inauguráltáko : „már csak úgy gazdálkodjanak az urak, 86 2, I| tudhatta meg ezt a baronesse. Csak nem a patvarista fecsegett 87 2, I| csókot”; az lesz ám még csak ao francia háború.~ ~A szittya 88 2, I| tyúkom”-nak nevezni.)~ ~– Csak lesz annyi becsületérzés 89 2, II| nálunk nem tegeznek senkit, csak a gyereket, meg a cigányt. 90 2, II| az ő részéről már megvan: csak a comtesse-é hiányzik még. 91 2, II| gróf”.~ ~– De levelet tán csak kap a postán?~ ~– Azt gyakran 92 2, II| én?~ ~– De az útlevelét csak elő szabad kérni az idegennek?~ ~– 93 2, II| tartozik.~ ~– De a rablók ellen csak kell valami rendőrségnek 94 2, II| lovakat hajtja. A cselédektől csak meg lehet tudni, hogy gazdájuk 95 2, II| kilépett a leány a kastélyból, csak úgy hullott a fejére a széttépett 96 2, II| szférámon kívül esik. Én csak a dátumokat tudom előadni: 97 2, II| levelen rendesen sima. – Csak egyszer láttam rajta egy 98 2, II| akit nem nevezett meg, csak azt írta: „félnek a kutyaüvöltéstől”; – „ 99 2, II| számára összeszedni. Mondja csak tisztelendő úr: tehát az 100 2, II| Azt mondom….~ ~– No, csak ki vele bátran!~ ~– Azt 101 2, II| asztal végén egy még eddig csak bevétellel foglalkozó száj 102 2, II| ebéd volt; amint egyszer csak egy ablakzörrenés riaszt 103 2, II| szólt a bárónő. – Mondja csak, milyen volt? Jöjjön közelebb 104 2, II| meg, hogy fiatalembernek csak akkor kell felelni, hogyha 105 2, II| volt kiejtve, hogy annak csak a „quos ego” bullában * 106 2, II| mert ő még senki sem, neki csak pipát tölteni s fidibusszal 107 2, III| deszkapalánk. Ezen a kapun csak kéredzkedéssel lehetett 108 2, III| szőnyegen.~ ~– Tehát éppen csak mintha puskaporos toronyba 109 2, III| kellett benne nyugodni, s csak felhúzták mind a hárman 110 2, III| nagyságod itt tanyázhat, ameddig csak kedve tartja. Azért hoztam 111 2, III| monda a háziúr, hanem azért csak nem vette elő a kezeit a 112 2, III| olyan simán megy, amint csak kívánni lehet.~ ~– Nem felejtem 113 2, III| betétesse. Ezzel a kérdéssel ő csak nem sérthetett meg senkit. 114 2, III| posztócipőkben, egyszer csak beszédet hall az ajtajában; 115 2, III| a feleségem otthon? – De csak ne jöttem volna ebbe a bolond 116 2, III| ebbe a bolond várba! – De csak ne kötöttem volna Bruderschaftot 117 2, III| statutiót a másodalispánra? – Csak találnék valami ürügyet, 118 2, III| De a pisztolyok elől csak meg nem szaladok. – A magyar 119 2, III| nemes: született katona! – Csak legalább a pipám volna itten! – 120 2, III| dohányozzam! – Még Bécsbe is csak azért nem megyek soha, hogy 121 2, III| hogy az senkié se legyen, csak az enyim?~ ~– Indigenatust 122 2, III| kezemet!”~ ~ ~ ~Hanem ez is csak Magyarországon történhetett 123 3, I| szivaccsal megtörülgetio , s csak úgy engedi azután a reggeliző 124 3, I| még korai volna.~ ~A férfi csak azt tudja neki tanítani, 125 3, II| kisleányát!~ ~Erre a szóra csak úgy potyogtak a könnyei 126 3, II| japonika * volt rajta, amit csak egy derekára hurkolt selyemzsinór 127 3, II| majd azzal kielégíti.~ ~– Csak tedd le azt a könyvet – 128 3, II| amik a kis öbölt takarják, csak olyankor lesz szabad kiúsznod 129 3, II| nagyon szép lehet. De miért csak holdvilágnál?~ ~– Mert holdvilágnál 130 3, II| szoktam küldeni. Jer ide csak: vedd át. Melyikből adjak 131 3, II| félforintba mentek.~ ~– Már majd csak a legnagyobbakbúl adjunk 132 3, III| szemeinkkel, hogy egyszer csak nagy részben kiszáradt: 133 3, III| zöld hullámtükör alatt; csak egy-egy gőzmalom kéménye 134 3, III| sohasem merültek el a vízben. Csak úgy sikamlott el a hullám 135 3, III| fölött. – Az óvatosságra csak addig volt szükség, amíg 136 3, III| alkonyárny a fényes tükrön csak fekete árnyképeket engedett 137 3, III| fölött, és úgy imádkozott, csak a lábai taposták a vizet. 138 3, III| korallkertek között van, s csak az emberaltató éjszakán 139 3, III| ne menj oda!”~ ~A tilalom csak fokozta az ingert.~ ~Marie 140 3, III| a szabad hullámvilágban, csak koronkint adott hírt magáról 141 3, III| megtalálni nem.~ ~Egyszer csak az éjszaka rejtelmes hangjai 142 3, III| el volt fulladva egészen. Csak a nagy szemeit mereszté 143 3, III| koponyát a haj helyett is csak vidraveres csömbölék * takarja, 144 3, III| fejét; – de súlyos ütése csak a puszta habot érte. A szörny 145 3, III| ember szeme nem lát többé, csak a halé. És aztán nem látta 146 3, III| este nem látta őt Marie. Csak a macskáinak panaszkodhatott; 147 3, III| bejöhet.~ ~Az ajtó azonban csak félig nyílt meg, s a megszólaló 148 3, III| beeresszek ide valaha, még csak a kastély kapuján is. – 149 3, III| én!~ ~– Hüh! Madame! Még csak gondolni is erre!~ ~– Én 150 3, III| mint dörög odakinn? A zápor csak úgy zuhog; a sötét erdőn 151 3, III| majd, és kiengesztelem. Csak a jó Isten megtartsa az 152 3, III| nincs az oly messze. Menjen csak, és hozza a lámpát!~ ~S 153 3, IV| feküdni. Az eső is nekieredt, csak úgy zuhogott az eresz.~ ~– 154 3, IV| Maga is sietett oda rögtön, csak a nyakravalóját kötötte 155 3, IV| Azonnal készen leszek, csak a legszükségesebb szereimet 156 3, IV| stimulantiákat * .~ ~– Óh, csak siessen ön!~ ~– Öt perc 157 3, IV| jöttünk hintón.~ ~– Hát?~ ~– Csak így gyalog.~ ~Most vette 158 3, IV| gyalog.~ ~Most vette még csak észre a doktor, hogy a Hölgy 159 3, IV| Hintóm van; de azt csak forspont húzza.~ ~Ezt a 160 3, IV| vállalkoznék erre. Megint csak ő kérdezett.~ ~– Doktor 161 3, IV| nem bolond emberek!~ ~– De csak ne szakadna úgy az eső!~ ~– 162 3, IV| hát siessünk akkor!~ ~– De csak a lábam ne fájna.~ ~– Azon 163 3, IV| csendesség volt. A betegen kívül csak egy élő lélek volt még a 164 3, IV| Öltönye nem volt levetve, csak széttépve mellén.~ ~– Hm, 165 3, IV| itt? Ki hítta önt ide?~ ~– Csak legyen csendesen, gróf úr – 166 3, IV| öntől semmi megtudni valóm, csak az az egy, hogy ki hozta 167 3, IV| sohase tudott meg semmit.~ ~Ő csak akkor mert visszanézni, 168 3, IV| szokták máskor bejelenteni, az csak kocogtat, és belép.~ ~Nemsokára 169 3, IV| orvosával beszéljen. Menjen csak be Georg, és mondja meg 170 3, IV| Aztán nem megyünk messze, csak itt maradunk az öbölben.~ ~ 171 3, IV| mondta Lajosnak:~ ~– Nézze csak, hogy dobog egyszerre a 172 3, IV| hallgatag lett.~ ~„Megállj csak – gondolá magában a férfi, 173 3, IV| kenyeret is megeszi (eleinte csak nyers halat evett, meg sáshajtást, 174 3, IV| majom rangfokozatát; de csak a bárónő láttára, más emberre 175 3, IV| láttára, más emberre még csak morog, mint a vidra. Érdekes 176 3, IV| halhéjhoz hasonló merev; csak sírása árulta el, hogy ember.~ ~ 177 3, IV| maga Lajos készíttette, csak azért, hogy az ő félelmét 178 4, I| segélyt a lelkész által, de csak a szemérmes szegények számára, 179 4, I| elkergette haragosan.~ ~Kivételt csak egy féllábú koldus képezett, 180 4, I| látja jönni – mankó nélkül; csak egy kis pálca volt a kezében, 181 4, I| mondta a koldus –, nézze csak, az áldott bárónő egy masinalábat 182 4, I| szenvelgés, érzelgés bennük, csak udvariasság és meleg érzelem.~ ~ 183 4, I| A gróf válaszábulo tehát csak polémia lett. A bárónő nem 184 4, I| mondta tollba a gróf, s ő csak egy V betűt jegyzett a végsor 185 4, I| neve alatt élt, Sátán Laci csak tolvajnév. Most szabadon 186 4, I| rendőrség, mégis van rend – míg csak nem híják.~ ~De mikor fogják 187 4, I| melyen a gyermek-naivság már csak meghívott vendégül jelent 188 4, II| tanulmány-adatai közül: csak azt tudta meg felőle, amiről 189 4, II| szerződés érvényben maradt. Csak a honosítás kieszközlésére 190 4, II| már tette ön azt.~ ~– Az csak hang volt. – Szóljon ön. 191 4, II| vele élőszóval? Mért nézi csak távcsövön keresztül, mért 192 4, II| keresztül, mért beszél hozzá csak írott szavakban? Őt bizonyosan 193 4, II| hogy az nem vette észre, csak mikor már mellett állt a 194 4, II| megrémített. Azt hittem, csak mesét gondoltál ki számomra, 195 4, II| kis szörnyetegnek, az neki csak a hónaljáig ér, s úgy sétáltatja 196 4, II| megengeded? Ha te hívsz: tudod, csak úgy. – És aztán holnap megint 197 4, III| jól meg volt is nyugtatva, csak mégis inkább a kastély erkélyén 198 4, III| azutáno elküldte aludni. Csak ketten maradtak fenn csillagot 199 4, III| teljes elsötétüléséto , amíg csak az utolsó fénykaréj is eltűnt, 200 4, III| fénykaréj is eltűnt, s az égen csak egy nagy, ismeretlen látványú 201 4, III| egy izzó árny.~ ~Mikor már csak az utolsó fényvonal világított, 202 4, III| az angaria és a szolgalom csak megmaradt.~ ~A csillagász 203 4, III| menni a rablók ellen?~ ~– Csak tolvajok azok. Álarcot viselnek. 204 4, III| hangjától is elfut. Aztán csak négyen vannak.~ ~– Négyen 205 4, III| ellen, akinél nincs más, csak egy fütykös!~ ~– Hiszen 206 4, III| felöltönyét az urának; a gróf csak akkor vette észre, mikor 207 4, III| láthatta az ablakban, már csak sereghajtó volt. Mind elfutottak.~ ~ 208 4, III| serpenyőre mutatva.~ ~– Ah, ez csak ijesztgetés volt tőlük; 209 4, III| hogy meghalt volna, hanem csak elájult, vagy csak tetteti 210 4, III| hanem csak elájult, vagy csak tetteti magát ájultnak.~ ~ 211 4, III| valakit elájulva talál.~ ~– Csak egy nőcselédre volna szükségem, 212 4, III| kísérletnek a vége bizony csak az lett, hogy az elájult 213 4, III| az? Nem kellett neki más, csak nyugodtan fekve maradni 214 4, III| maradni és betakarózni. Ha csak láz a baja, az majd elmúlik 215 4, III| felelt a kérdésre mást, csak azt, hogy „jaj Istenem!”~ ~ 216 4, III| hangulatból folytatá:~ ~– No, hát csak kérem az előadás napját 217 4, III| mindenre egyébreo gondolt, csak arra nem, amit a bárónő 218 4, III| A komornyikom.~ ~Mármost csak arra kérem, ha eltávozik 219 4, IV| szereti őt senki.~ ~És aztán csak nem tudott megválni a távcsőtől.~ ~– 220 4, IV| Laci cselekedte ezt! Hát csak azt jöttem megmondani, hogy 221 4, IV| cudarságoto ; pedig Sátán Laci csak egy van, s azt ismeri minden 222 4, IV| semmi emberfia; mert olyan csak egy van a világon. – Olvashatta 223 4, IV| 1877)~ ~ ~– Hanem mindez csak mendemonda, gróf úr – folytatá 224 4, IV| kinyithatatlanok, amiknek zárát csak belülről lehet nyitni és 225 4, IV| szükség tőle visszahökkenni; csak egy bolondsága van, s mindig 226 4, IV| amiről vele beszélnek. Neki csak egy dolga van: hogyan kellene 227 4, IV| vagyok, s ha bajba kerülök, csak arra appelláljak. Ez volt, 228 4, IV| helyben maradása, s meg csak utánam jött az erdőre szerencsétlenkedni. 229 4, IV| és a redőnyök lecsukva. – Csak hosszas keresés után akadt 230 4, IV| nem voltak igaziak, hanem csak pernahajderek.~ ~Vavel gróf 231 4, IV| beszökés merényletét elkövetni, csak azért, hogy őneki elmondja 232 4, IV| megtalálja valaha.~ ~ ~ ~Most csak az a kérdés, hogy értesítse-e 233 4, V| lelőni. Nem hágy békét, hogy csak jelentsemo be, hogy ő a 234 4, V| gróf.~ ~– Hja, bizony; de csak a marengói ütközetből el 235 4, V| letámasztja maga elé, azon csak egy akkora nyílás van, hogy 236 4, V| történt meg. Az ő társaságában csak Napóleont lehet verni.~ ~– 237 4, V| állítá össze, s a grófnak csak akkor mutatta azt meg, mikor 238 4, V| gyermekóhajtások teljesítésére. Csak a tegezés maradt meg.~ ~ 239 4, V| Tudott-e már valamit? Vagy csak az a csodálatos divinatiói 240 4, V| zavarni. Itt ez alkovenben csak annyi világosság szűrődik 241 5, I| utolsó zsiványok, akiket csak a múlt évben egész Szlavóniáig 242 5, I| ez már a jelen században csak speciálitás, mint a medve. 243 5, I| rablóélet nálunk nem regény már, csak genrekép; a históriáig sohase 244 5, I| névrőlo valaha valamit? De csak nem jutott eszébe. Megnyugodott 245 5, I| ember aludt a kastélyban; csak az őrt álló silbak rivallt 246 5, I| kapusnak.~ ~Ezt már végtére csak megértette az ezredes? Vagy 247 5, I| cautela. A tisztek társasága csak a gazdagok számára volt 248 5, I| és pipázni, a cigánnyal csak maguknak muzsikáltatnak, 249 5, I| versenyfuttató volt. Ő tudott csak árkokat, sövényeket átugratni! 250 5, I| sövényeket átugratni! Volna csak ott közöttüko , majd megmutatná 251 5, I| megrengenek. És ezt mind csak távolból nézni, hallani 252 5, I| leghíresebb verekedők. S csak azért nem kapnak botot a 253 5, I| hitették el vele, hogy azok csak hadgyakorlati jelszavak.~ ~ 254 5, II| partján.~ ~– Valahogy majd csak átesünk ezen is! – gondolá 255 5, II| kegyetlen felkacagását.)~ ~Csak a kis szörnyeteg arcán nem 256 5, II| nem mozdult semmi vonás. Ő csak játszotta azt, amit betanítottak 257 5, II| lezárolt szemöldök közé, s csak a másikat tartá kerekre 258 5, II| színpadról. Fakard, fapuska csak úgy zakatolt utána.~ ~Az 259 5, II| röppentyűnek. Azt hitte, ez már csak az ő tüze, mert az ő tavába 260 5, III| szoktatva, s a drága toledóit csak akkor húzzák ki hüvelyéből, 261 5, III| bagolykalitkában megőszülni.~ ~Csak most kapta magát rajta Lajos, 262 5, III| hevély, ami az önök idegeit csak felvillanyozza; a mienket 263 5, III| Csakugyan nem kiáltotta a szót; csak dörmögte. De olyan hangon, 264 5, III| a ketten. Két kard, mely csak szúr, de nem hárít; két 265 5, III| merjek onnan mozdulni, amíg csak Barthelmy ezrede a szomszéd 266 5, III| Lássa ön: amiből ön csak tragédiát tud faragni, ugyanabból 267 5, III| humorisztikus oldalát. Gondolja csak! Valami vén banya, valami 268 5, III| kísérni szoktam? A tréfa csak akkor sikerülne, ha valami 269 5, III| vállalataink közt, bárónő. Én csak olyan sebet kaphattam vala 270 5, III| juthatott észrevétlenül, s ő azt csak az utolsó nap fedezte fel! 271 5, III| Ha én nem félek tőle: ön csak nem fél talán?~ ~Vavel még 272 5, III| halálveszélyt egy férfiról, csak egy neve lehet.~ ~Ha ezt 273 5, III| csüggéstől kezdve, mikor a hölgy csak az ujjai hegyével érinti 274 5, III| lánccal van egybefűzve. Csak egy órára. Ez idő alatt 275 5, III| várt rájuk senki.~ ~Talán csak ijesztgetés volt Barthelmy 276 5, III| mit az udvarias allűrök csak álcázni törekedtek.~ ~– 277 5, III| gyanúm alaptalanságáról csak oly bizonyossággal szerezhetek, 278 5, III| már emelve a levegőbe, s csak az volt függőben, hogy melyik 279 5, III| nő úgy szereti őt, ahogy csak valaha asszony szerethetett. – 280 5, III| hazugság, amit mondott, csak retorikai szabadság. „Hysteron 281 5, III| Nem értem ezt.~ ~– Ha csak egy pillanatig gondolkoznék 282 5, IV| hatalmas! Ha Katalin bárónőnek csak az kellett, azt megkapta.~ ~ 283 5, IV| maga a doktor volt. Neki csak legjobban kell a dolgokat 284 5, IV| ítélt gonosztevők felett, ha csak tetten nem kapattak, mind 285 5, IV| hangzott közbe:~ ~– No, én csak mondanék valamit.~ ~– Hát 286 5, IV| elrágalmazott asszonynak egyedül csak tiszteletes Mercatoris uram 287 5, IV| veszi az egész rágalmat, csak kirukkoltak vele, és jól 288 5, V| V. ~ ~Vavel Lajos csak az ebédnél találkozott ismét 289 5, V| valami baja?~ ~– Semmi. Csak nem szeretem a kocsirázást.~ ~– 290 5, V| pedig minden járása azontúl csak a virágoskertjére szorítkozott. 291 5, V| én önnek mind elmondanám! Csak egyet mondok el belőle. – 292 5, V| úgy megijesztett. Pedig csak én voltam a hibás.~ ~– Ave 293 5, VI| kis kertet virágdíszétől: csak a chrysanthemumok maradtak 294 5, VI| légmérsék?~ ~A kertésszel csak a virágok elnevezései fölött 295 5, VI| dísznövényt.~ ~Dühös volt. Marie csak annyit hallott, hogy a künn 296 5, VI| annak bimbói.~ ~A férfi csak gyűlölni tudott: – a leány 297 5, VI| gyűlölni tudott: – a leány csak szeretni.~ ~Lajos megfordult 298 5, VI| volt módja benne. Kapuját csak úgy ostromolta a sok munkát 299 5, VI| kislelkűségért.~ ~– Önnek csak a casuariái válnak pusztulásra; 300 5, VI| akkor azt mondja: e bizony csak olyan, ahogy az Isten megteremtette! 301 5, VI| felmérésre van szükség, s csak azután, ha ki van derítve, 302 6, I| nedves volt a könnyektől; csak egy pongyola-öltöny volt 303 6, I| lábain pedig nem volt más, csak harisnya; a haja meg szétbomolva 304 6, I| leányt.~ ~– Nézze ön! Nézze csak: – szepegett a leány, keblébe 305 6, I| hogy ott repked; egyszer csak azt veszem észre, hogy amint 306 6, I| mikor látta, hogy vége van, csak mély szomorúsággal tekinte 307 6, I| is, okos is, kedves is, csak azt gondolnám mindig: az 308 6, I| már, ha sírni akart is, csak nevetni tudott.~ ~– Hol 309 6, I| flegmával mondta, mintha csak elrontott pástétomról volna 310 6, I| lábam ott van a kengyelben. Csak a nyelvem jár még; de az 311 6, I| elmondom; hisz egy haldoklónak csak szabad elmondani, ha valamit 312 6, I| már bennem többé? Halld csak, öreg barátom, mit mondok! 313 6, II| őt körülhomályló ködből. Csak Fertőszeg és vidéke számára 314 6, II| történtekről ez idő szerint csak az angol hírlapok útján 315 6, II| Írott levélre, postára csak meggondolatlan ember bízhatta 316 6, II| bankárja által nyerhetett csak értesülést azokról, amiket 317 6, II| hangzani fog, akkor szabad csak neki elkiáltani: „Itt vagyok!”~ ~ 318 6, II| beszélt, az ügyvédjével pedig csak egyszer, akkor, mikor az 319 6, II| tudvalevőleg idegenek) csak később származtak be a paradicsomba. 320 6, II| az ifjú tudós; pedig az csak egy igen kicsiny, a nemzettömegből 321 6, II| tábora.~ ~A század óriását csak hősökkel és hazafiakkal 322 7, I| házigazdát: „Mit tetszett csak az elébb mondani?”~ ~Vavel 323 7, I| a magyar nemesi fölkelés csak akkor hívandó fel, ha kültámadás 324 7, I| lehet; – azután: „akkor is csak azon esetben, ha a támadó 325 7, I| hatalmasabb, minden hadvezér csak akkor szokta megtudni, mikor 326 7, I| ki ül átellenében, s még csak nem is köhécselt tőle. Ez 327 7, I| megtizedeltetni?~ ~– Azt csak bízza ön rám – szólt széttekintve, 328 7, I| hogyha ilyen helyzetbe kerül, csak a „po” syllaba alá tartsa 329 7, I| és téjhab tésztáit. S még csak meg sem látszott rajta, 330 7, II| kalitkájába bezárt tigrisnek csak még keserűbb napokat hozott.~ ~ 331 7, II| napokat hozott.~ ~Mintha csak a nyílt sebeire töltögettek 332 7, II| őérte; mely nem harcol, csak ordít és átkoz? Lesz-e bátorsága 333 7, II| ifjú életét odaáldozá.~ ~Ő csak egyesek levelezéseiből ismerte 334 7, II| akartak tenni; melynek még csak azt sem engedték meg, hogy 335 7, II| legkedvetlenebb órájában egyszer csak hangos sarkantyús léptek 336 7, II| suttogáshoz volt szokva csak a visszhang. – Igaz, hogy 337 7, II| visszhang. – Igaz, hogy csak egy ember jő, de beszél 338 7, II| tündökölt, az mind beszélt; csak nyelve nem tudott szólni.~ ~ 339 7, II| tudott erre mit mondani, csak a falon függő kardjához 340 7, II| sem tudott mit mondani: csak karjára emelte az imádott 341 7, II| és mi célra adták. Azt csak nem mondhatom, hogy „vad 342 7, II| kitörésén.~ ~– Minden szavaddal csak a dicsfényt szaporítod fejed 343 7, II| rég kimondott szóra.~ ~– Csak bízza ön ezt rám. Én értem 344 7, III| küldte. Mert annak a pénze csak puffan,nem csörren. A grófnak 345 7, III| Hát ugyan mije akkor? Csak nem szolgálója?~ ~– Nem. 346 7, IV| IV. ~ ~Vavel most kezdett csak higgadtan végiggondolni 347 7, IV| szívéhez, hogy úgy dobog? Csak nem fél talán? Mitől? A 348 7, IV| rendezte így.~ ~Egyszer csak repül be hozzá, mint szárnycsattogtató 349 7, IV| képtelenséget!~ ~– No talán csak nem jön az alispán egymaga 350 7, IV| kezdett.~ ~– Még most egyelőre csak látogatóba, véglegesen később. – 351 7, IV| azt a rablóhistóriát már csak mégis szeretném magam is 352 7, IV| Hiszen elmondom én azt, csak egyszer hozzájussunk, úgy 353 7, IV| elő az a két gyöngysor! Csak egy ember van ilyen a világon, 354 7, IV| könyöklő vőlegénynek.~ ~– De csak azt szeretném megérteni – 355 7, IV| lenni.~ ~– De ezt most mind csak a násznagynak mondtuk el, 356 7, IV| kastélyába betörtek, mert azok csak pernahajderok voltak, hanem 357 7, IV| acélrács ágyfülkém előtt csak azért van ott, hogy a te 358 7, V| én erre most mondani! De csak nem mondom el. Könnyű volna 359 7, V| áradt el az arcán.~ ~– Mondd csak tovább; mi lett belőle, 360 7, V| tudtalak másként címezni, csak így!~ ~Amint Katalin elolvasta 361 7, VI| magamhoz.~ ~– Még ma?~ ~– Tán csak nem féltékeny ön miatta? 362 7, VI| visszatartóztatá.~ ~– Nono, csak maradj! Majd hogy megint 363 7, VI| megint meggyújtsd az arcát! Csak eredj te a kardjaid és mordályaid 364 7, VI| aminek a célját ő maga is csak most tudta meg.~ ~Mikor 365 7, VII| olyan fényes volt, hogy csak úgy égett. – Maga egy kis 366 7, VII| pergamenre volt festve, csak kopott, de nem szakadt. 367 7, VII| mit emelt. Bosszús volt. Csak „caval” volt, nem „király”.~ ~– 368 7, VII| Azt én nem tudom. Nekem csak a konyhára van gondom. Mi 369 7, VII| nem fogadom el. Én majd csak itt maradok.~ ~– Miért?~ ~– 370 7, VII| veszekedő társ előttem, hanem csak olyan, akit én képzelek 371 7, VII| se jó, amit más csinál, s csak a dolgomat szaporítja, mert 372 7, VII| pletykahordó, mindenben selejtes, csak a hazugságban tökéletes 373 7, VII| jön ki énvelem senki. Én csak egymagamban vagyok jó.~ ~– 374 7, VII| epém fölkeveredjék. Hát csak vetem a kártyát. Ez mindig 375 7, VII| Az a szép! Kérdezze meg csak ettől az oltári szépségtől, 376 7, VII| szépségtől, aki még nem tud, csak igazat mondani; feleljen 377 7, VII| ruhácskából odaadnád, hogy csak a kis kantus maradjon a 378 7, VIII| Miura hová lesznek? No, azok csak megélnek valahogy, majd 379 7, VIII| háttal van fordulva a célnak, csak akkor pillantotta meg, mikor 380 7, VIII| még sülve sem egy egészet, csak a fehér hasát, amit Lizett 381 7, VIII| eléjük, biztatóan, hogy no csak köszönjetek! Szabad már. 382 7, VIII| Ő nem érti. Hanem azért csak utánadanolja. Majd meg kiveszi 383 7, VIII| visszatalálni hozzá.~ ~Amíg csak a nap lemegy, be nem csalható 384 7, VIII| tréfásan elbámulva Marie. – Ha csak hintalovon nem.~ ~– No, 385 7, VIII| nincs lelkük, ami az Istené: csak húsuk, és az a mienk!)~ ~– 386 7, VIII| előtte ez a másik hölgy. – „Csak úgy szabad kézből? Csak 387 7, VIII| Csak úgy szabad kézből? Csak ránézesz valakire, aztán 388 7, VIII| nem kívánom ilyen nagyban; csak olyan kicsi-pici kis képecskét 389 7, VIII| meg kell tőlem tanulnod. Csak bízd ránk: majd mi Fräulein 390 7, VIII| jó lesz! Igazán jó lesz. Csak parancsoljatok velem. Én 391 7, VIII| amíg nem tudok valamit. – Csak akkor, ha egyszer valami 392 7, VIII| meg vele Lajost.~ ~Mindig csak Lajoshoz tért vissza a lelke!~ ~ 393 7, VIII| a lelke!~ ~A vacsoránál csak hárman voltak egyedül. Marie 394 7, VIII| Én nem értek hozzá: én csak zöldet, meg kéket látok 395 7, VIII| meglesni, mint neki. Ő aztán csak Katalin arcán vizsgálta, 396 7, IX| elfojtotta az okoskodást.~ ~Csak nagy későre tudta úgy elcsillapítani 397 8, I| mert akkor saját halottjait csak eltemette volna. Kilencszáznyolcvanöt 398 8, I| szólt az alispán –; azt csak a paraszt hiszi, hogy az 399 8, I| nemesség, mert egy családból csak egy férfi köteles hadba 400 8, I| és élelmezés kérdése. Azt csak el fogja ön ismerni, hogy 401 8, I| az inszurgenseknek, hanem csak fadobokat.~ ~– Hát hisz 402 8, I| No hála az Istennek!~ ~– Csak nem kell még hálálkodni. 403 8, I| lészen az egyenruhájuk.~ ~– Csak lett „volna”. Mert akkor 404 8, I| azt az egy forintot!~ ~– Csak ne tessék még elkezdeni 405 8, I| nélkül is lehet verekedni, csak ember legyen és alatta ló, 406 8, I| Azonban hát ilyen puska is csak felének jut, a többinek 407 8, I| rokokó alabárddal.~ ~– No no! csak nem kell az óraművet ráncigálni, 408 8, I| rákerül a szuronyra is a sor. Csak tessék türelemmel lenni. 409 8, I| háborúba a magyar nemes; csak szőrén ülik meg a paripát, 410 8, I| zavarba. A kerekek azért csak forognak, az óramutató, 411 8, I| nemesember nem szolgál, ha csak önkényt fel nem csapott; 412 8, I| amit oly féltve őrzök. S csak azon múlt el a merénylet, 413 8, II| II. ~ ~Még csak egy harcra buzdító csatadala 414 8, II| dicső példáiról szólna: még csak azt sem adtak nekik. A franciának 415 8, II| volt kedvük hozzá. Dalra csak az egy induló mars volt 416 8, II| melódiára nem tehető; példának csak egyet:~ ~ ~„Lóra Magyar, 417 8, II| csapat tartaná bevonulását. Csak a menyasszony hiányzik. 418 8, II| nemesember, ha földmíves is, csak a maga földét míveli, úrnak 419 8, II| szűrposztó, mint a paraszté. Csak a nemesembernek szabad a 420 8, II| hazaparancsolja őket. A diaeta csak szuverén, de a nemesség: 421 8, II| lőfegyverrel ellátva; de az csak suttyomban alakulhatott, 422 8, II| kezében, hogy suttogta neki csak őtőle magától meghallható 423 8, II| visszhangot saját hazájában: csak az egy jámbor török marad 424 8, II| Hannibál a kapuk előtt. Ami csak nemesi felkelő sereg van, 425 8, II| felé a főhadsereghez, s ami csak hadcsapat és bandérium van 426 8, II| Várba; olyan baj van, amit csak neki lehet eligazítani, 427 8, II| Mindezekről rajtam kívül csak marquis D'Avoncourt-nak 428 8, II| lehetett már az idő: egyszerre csak azt hallja Lajos, hogy valaki 429 8, II| búskomor lett. Most érezte csak, hogy mennyire mindene volt 430 8, II| neki, kedvében jártak; de ő csak nem tudta e mosolygó arcokért 431 8, II| mikor legjobb kedvében volt, csak elővette a sírás, s félbe 432 8, III| széthangzott az országban, csak úgy felkötötte a kardot, 433 8, III| mindenik adomája. Még most csak a rendes hadsereg vitézeiről 434 8, III| nem dukál vitézi rend, aki csak a két fabottal harcol. „ 435 8, III| lőporos hordókat, mintha csak sereshordók volnának, s 436 8, III| az ezredéhez.~ ~– Ezt is csak huszár teszi meg!~ ~– De 437 8, III| sebeiket.~ ~– Pedig ezek mind csak jobbágyfiúk voltak – jegyzé 438 8, III| dörmögé a kalandor. – Ma csak Kapuvárról jövök, s torony 439 8, III| aminek a jövedelmeire az csak ráfizetett, oly feltétel 440 8, III| játszotta a világtól elvonultat. Csak jótékonyságaik terén találkoztak 441 8, III| találkoztak a szándékaik, ott is csak azért, hogy egymást keresztezzék.”~ ~„ 442 8, III| semmiről sem tudó, amilyen csak egy uralkodónői eszménykép 443 8, III| raknia, hogy fellobogjon. Csak azután ülhetett hozzá, hogy 444 8, III| hogy ily állású hölgyet csak előkelő, disztingvált hölgyek 445 8, III| a puszta földön fekve, csak úgy horkolt.~ ~Azt felrázta 446 8, III| álmából.~ ~– Mégis alszol?~ ~Csak akkor feküdt le a jámbor.~ ~ 447 8, III| lesz szükség azt tenned. Csak annyira menj, hogy őt egyedül 448 8, III| temető-oldalon, s ahogy csak szekérben, lóban tart, vágtatsz 449 8, III| már híre-hamva sem volt. Csak a vezetékek közül hiányzó 450 9, I| Olyan szó-e az, ami mellett csak úgy el lehet haladni, s 451 9, I| hogy hová lett?~ ~S ha még csak ő maga volna, de hát Amélie? 452 9, I| féljenek önök, úrhölgyeim, csak tisztelőik hatalmába kerültek: 453 9, I| is az?~ ~Ha Vavel Lajos csak egy közönséges, mindennapi 454 9, I| reszket a nagyságtól, melynek csak átkait érzi kora gyermekségétől 455 9, I| szolgálatában?~ ~A küldött levélben csak ez a három szó volt:~ ~„ 456 9, I| nem teheti. – De ez még csak a gyöngeség bevallása. Még 457 9, I| gyöngeség bevallása. Még ez csak annyit tesz, hogy az asszony-erő 458 9, I| adni azt, akit imádok… én csak megcsókolom őt, hogy ráismerjetek 459 9, I| szép fehér bőrét!~ ~Katalin csak leejté a két kezét az ölébe 460 9, I| ölébe ez ostorozás után. S csak arra a nyilalló fájdalomra 461 9, I| vagy sem?~ ~A nő most már csak némán, összetett kézzel 462 9, I| ember napok során keresztül csak mint egy nyomasztó sejtelmet, 463 9, I| Névtelen Vár most egész üres; csak egy régi jó barátném, a 464 9, II| sietett felkeresni Katalint.~ ~Csak a véletlenen múlt, hogy 465 9, II| Hátha nem igaz ez? Hátha csak ellenségeid gondolták ki 466 9, II| hozzám. E percben lehetett csak itt. Én sietek utána.~ ~– 467 9, II| sírok, nem őtet siratom, csak magamat. – És Cambray, a 468 9, II| útfélen elveszni, s még csak a kezemet se tegyem a feje 469 9, III| verekedésnél, mert azt inkább csak nézni szerette; hanem mint 470 9, III| pipaszáramba. Az ellenség a pipát csak nem veszi el még a fogolytól 471 9, III| philadelphok azt gondolták, hogy csak hadd segítsenek Vavel hívei 472 9, III| meg arra gondoltak, hogy csak hadd ássák alá a philadelphok 473 9, III| is jól fognak verekedni. Csak a tábori szolgálatot nehéz 474 9, III| az a keblét érinté már, s csak akkor súgta meg:~ ~– Igen. 475 9, III| Thémire miatt.~ ~– Pedig önnek csak Katalinját ölték meg; de 476 9, III| Hogy senki más nem vagyok, csak Katalin. – Hogy hitem tökéletes 477 10, II| II. ~ ~Csak ketten laknak már a Névtelen 478 10, II| a konyhaajtót Lizett, s csak az ajtó közepén levő négyszögű 479 10, II| gömbölyűségéből a szűk keret csak egy kockányit engedett kilátszani. 480 10, II| kockányit engedett kilátszani. Csak az a négyszegletű ábrázatparcella 481 10, II| fogom őt keresni.~ ~– No hát csak keresse. – De azt ugyan 482 10, II| szólt a lány mosolyogva. – Csak tartsa ön meg azt a drága 483 10, II| van egy gomb a padlaton. Csak egy ujjaddal kell megnyomnod, 484 10, II| A kór elkezdett nevetni. Csak az arca mutatta, hogy nevet, 485 10, II| ellenfurfangot.~ ~(„Várj csak! Ha te engem ki akarsz játszani, 486 10, II| elöl Lizett ajtajáig.~ ~Csak egy felriadt denevér ijeszté 487 10, II| aztán bebizonyult, hogy csak férfi a férfi, még zöld 488 10, III| leveleit borítékba tenni, hanem csak összehajtotta, és lepecsételte.~ ~ 489 10, III| palotából. Hanem hát mindez csak ürügy. Én azt hiszem, hogy 490 10, III| Az egészet… te!~ ~– Csak a felét, mondom, mert csak 491 10, III| Csak a felét, mondom, mert csak a hímnemű Európát hódította 492 10, III| kell bontania a régit.~ ~– Csak tudnók előre, hogy ki lesz 493 10, III| egész a jarretière-ig. Nők csak nőt ismernek ellenségül! 494 10, III| utolérik.~ ~Vavel Lajos szintén csak éjfél után értesülhetett 495 10, IV| egyszerre elbukott a lova, hogy csak a feje látszott ki.~ ~– 496 10, IV| szekérutak oly keskenyek, hogy csak egy mély szekérkerékbevágás 497 10, IV| se barom.~ ~A bozótban csak a vadmacska nyervákolása 498 10, IV| Szaladj!”~ ~De Fervlans csak a vallai sikon tudta összeszedni 499 10, IV| csapatját.~ ~Pedig ez még csak a torzképe volt az inszurgensnek, 500 10, IV| visszariad tőle, pedig a disznó csak szereti a sarat, s úszni 501 10, V| a te jelenléted engemet csak gátolni fog a rendelkezéseimben: 502 10, V| sűrű berekkel benőtt rónán csak egyetlen halom volt. Az 503 10, V| ellen.~ ~A sűrű bozótban csak a lovasok fövegeit lehetett 504 10, V| bozótban nem lehetett másképp, csak apró csapatokban küzdeni, 505 10, V| hogy védelmezze magát, az csak támadni készül; aztán az 506 10, V| lóhátról puskázó semmit, csak a hangja nagy; igyekezzék 507 10, V| egymásra nevettek. Mintha csak két tornahős találkoznék 508 10, V| már vette észre, hogy ez csak cselfogás.~ ~Katalin látta 509 10, V| Fervlans hátráló mozdulata csak arra való, hogy Vavelt két 510 10, V| nem hallotta a kiáltást. Csak ellenfelével volt elfoglalva, 511 10, V| karddal rohantak reájuk.~ ~– Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! – 512 10, V| láthatta a csapatja két végét, csak a kiáltozásokról hallá, 513 10, V| felelt neki oda.~ ~– Nálunk csak az árulókat akasztják fel 514 10, V| magasak, hogy a lovasnak csak a feje látszott ki közülök.~ ~ 515 10, V| és a pisztolyába tömte.~ ~Csak a rózsabozót választotta 516 10, VI| Katalin oda megérkezett.~ ~Csak akkor, mikor a vérmezőn 517 10, VI| szépen Katalin. – Nézzen csak rám, nem ismer meg? Én vagyok 518 10, VI| Ne hunyja be a szemeit; csak egy pindurka kis percig 519 10, VI| Kivált az alispán. Az volt csak nagyra az ő soproni legényeivel! 520 11, I| asszonyokkal való históriának, csak férfiak maradtak a színen; 521 11, I| pillanatra is találkozni, ha csak nehány mértföldnyi távol 522 11, I| arcát is félrefordítva, s csak azután, mikor megérezte 523 11, II| félbe ezt az utat: a Marcal. Csak akkora folyam, hogy egy 524 11, II| várni be a rohamokat, s csak akkor adni rájuk sortüzet, 525 11, II| csatának az előnapjai, melynek csak egy pontját jegyezte fel 526 11, III| a viadaloknak, aminőket csak a hőskölteményekben találunk.~ ~ 527 11, III| hagyhatott ott; azt nem is kérte, csak elemelte szépen, s aztán 528 11, III| lépésnyire. A veszprémi had csak állt, kardját a csípőjéhez 529 11, III| közt az inszurgens sereg csak egyetlenegy foglyot vesztett: 530 11, III| Hát este az őrtűznél csak előkerül ám Gasparics Józsi, 531 11, IV| voltak, s június 13-án keltek csak át a budapesti hajóhídon, 532 11, IV| ez tábornok volt, ő pedig csak egy országnak a főkapitánya. 533 11, IV| elvonulásról; úgyhogy azok csak akkor vették észre magukat, 534 11, IV| visszanyomult előle ravaszul, de csak azért, hogy odacsalja egy 535 11, IV| nélkül, pisztoly nélkül, csak a maga fokosával ellátva. 536 11, IV| tegye ki annyira az életét, csak egy szomorú mosoly felelt 537 11, IV| bolondság nem tartozik.~ ~Csak a két gyönge lovasezred, 538 11, IV| csatát vezetni (a nádor csak közvitéz volt már, ő nem 539 11, IV| készen volt nagy hamar, csak érte kellett jönni.~ ~A 540 11, IV| ágyúk és a gyalogság.~ ~Csak három inszurgens zászlóalj 541 11, IV| kartácstűz közül. Mintha csak restaurációban lettek volna!~ ~ 542 11, IV| népéhez. Ezt se tenné más meg; csak az inszurgenstől telt ki 543 11, IV| Pápa!”~ ~Öt ilyen „nap”, csak elég arra, hogy egy vitézt 544 11, IV| hogy nem adja meg magát: az csak katonadolog; hanem az, amit 545 11, IV| áll érte! Horváth Mihály csak káplár volt, de azért a 546 11, IV| fegyverliferánsa; de még csak közelében sem volt a győri 547 11, IV| osztrák és magyar hadseregnek csak a halottjai voltak a harcmezőn – 548 11, IV| hogy megadják magukat, csak arról, hogy merre vágják 549 11, IV| kardjának a vége letörött. Csak egy csonka karddal védhette 550 11, IV| Hanem azért minden ember csak azt a gúnydalt énekelte 551 11, IV| Győr alatt mint hadnagy. Csak mosolygott a bosszantásokra, 552 11, IV| hogy mi történt Győr alatt. Csak annyit hallottam tőle mint 553 11, V| nemesek voltak. Fegyverzetük – csak olyan, mint a többié: – 554 11, V| szuronyok; – de karjaik csak olyan jók, mint a többié. 555 11, V| vége, elsül a puska agya, csak közelebb kell menni az ellenséghez.~ ~ 556 11, V| táncoló csapat lassankint, csak egy daliás legény rakta 557 11, V| egy nevet hallani. S ez is csak adott név. Így nevezik azt 558 11, V| azt mondta: nem kell neki, csak úgy barátságból tette. Innen 559 11, V| más ember a kulacsból.~ ~– Csak a puskáink ne volnának ilyen 560 11, V| is felfogadtam egyet; de csak olyan volt az, hogy ha nagyot 561 11, V| hogy keszkövolevú.~ ~No még csak azt kellett megtanulni.~ ~– 562 11, V| fiának – nek – nak~ ~ ~ ~ ~Csak nevének hallására – re – 563 11, V| Hát még a franciából, aki csak cserebogarat eszik!~ ~A 564 11, V| kutyámnak parancsolsz! Annak is csak, ha én engedem! – veté neki 565 11, V| heggyel; rettenetes karján csak úgy vonaglottak az izmok, 566 11, V| kitenni a próbának. Hát csak feltartotta ő is a pallosát.~ ~ 567 11, V| fogadták meg a szavát.~ ~– Csak még egy kvaterkát engedj! 568 11, V| dáridó-hangra. Azoknak is csak meg kellett mutatni, hogy 569 11, V| is velük szaladt, akinek csak az élete kedves.~ ~A futó 570 11, V| közzétegye. – Fennmaradt csak az a gúnydal, hogy „Retirálj! 571 11, VI| és poggyász-szekerével.~ ~Csak a hídfőnél maradt hátra 572 11, VI| hullottak le.~ ~Ez nyilván csak bekocogtatásnak járta, hogy 573 11, VI| hősköltemény, az tündérmese. Így csak a sérthetlenné tevő varázsingek 574 11, VI| kifejteni.~ ~Hát hiszen éppen csak ez volt a „fogadj Isten” 575 11, VII| felfegyverezve, puskája csak minden másodiknak volt; 576 11, VII| csónakkal, s messze elüldözték. Csak izmos, edzett karjainak 577 11, VII| Nagyon jó volt a terv; csak a hozzá való anyagtól függött, 578 11, VII| számítottak a karjaira, csak a lábaira.~ ~Óh, ez nevezetes 579 11, VII| két végsőé lesz, a középé csak a sietés.~ ~Az éj beálltával 580 11, VII| felgyújtották a hátuk mögött.~ ~Csak akkor vette észre az ellenség, 581 11, VII| hogy a magyar nemesség csak hazát ismert és nem népfajt.~ ~ 582 11, VII| keresztül!~ ~A rosszat pedig csak kívánni kell, mindjárt beteljesül.~ ~ 583 11, VII| hogy üldözőbe vegye: hát csak olyan plátói ellenségeskedést 584 11, VII| olyan színjáték volt, aminőt csak istenek rendeznek a saját 585 12, I| semmi rész nem jutott.~ ~Ő csak Veszprémig jött Meskó dandárával, 586 12, I| őket, s most azután már csak annyit tud felőlük, hogy 587 12, I| és őt a hosszú idő alatt csak az a gond nyugtalanítá, 588 12, I| hinné el Sátán Laci, ha csak személyesen ott nem lett 589 12, I| aztán ott van ni. Napóleon, csak egy paraszthajszálon múlt, 590 12, I| együtt, hatalmasan ellátva; csak azt kell mondani a királynak: „ 591 12, I| hallott már semmit.~ ~– Csak Cambray meg ne halt volna!~ ~– 592 12, I| semmi írást a sírjához, csak éppen egy égerfát ültessenek 593 12, I| csengettyű megszólalt. Tehát csak meg kellett fordítani a 594 12, I| szóljon!~ ~– Hanem azt már csak súgva mondom el; mert hátha 595 12, II| kukkot se tudott másképpen, csak franciául. Szerencsére a 596 12, II| nincs-e benne méreg. A még csak hagyján; hanem azután még 597 12, II| kardját. Igen jól forgatta, csak azt tanácsolom önnek, hogy 598 12, II| lelkész konyhája előadta, ami csak ízletes volt, s a hölgyeknek 599 12, II| híres festő műve?~ ~– Nem. Csak naturalistáé. A tisztelendő 600 12, II| tekintet se megsérteni sehol. Csak egyetlenegy ember van ebben 601 12, II| alkalmatlankodnom, különben is csak minden héten pénteken szoktam 602 12, II| szoktam vezekleni, akkor is csak éhomra, nem ebéd után, s 603 12, II| nem ebéd után, s ma még csak szerda van. Ha már a többi 604 12, III| neki. – Egy szón akadtam csak fel. De hisz az lehet a 605 12, III| területére mint ellenség nem, csak mint vendég látogathatunk 606 12, III| Mintha Guillaume tábornok csak a kapitány úr térden állva 607 12, III| pokoli ötlet volt öntől, s csak a kentaurok segélyével kivihető! 608 12, III| Nagy szerencse, hogy ön csak egy bandériumot vezet! El 609 13, I| falu másik végén kivonult. Csak Vavel maradt egyedül hátra 610 13, I| hölgyeket kísérve, most már csak díszőrségül, nem oltalom 611 13, I| hogy jó szerencse, hogy ön csak egy bandériumot vezet ellenünk. 612 13, I| ott tartotta addig, amíg csak az utolsó házat is el nem 613 13, I| veszteséget nem számítgatja senki: csak a csodákat jegyzi föl, amik 614 13, I| egyszerre előveszi a zokogás. Csak ő maga, csak a beteg kacag.~ ~ 615 13, I| a zokogás. Csak ő maga, csak a beteg kacag.~ ~Neki van 616 13, I| is betegség ez az enyim; csak rettegés volt az és kétségbeesés. – 617 13, I| az ő átlátszó finom ujjai csak úgy libegtek végig az elefántcsontokon, 618 13, I| szól ám – suttogá. – Ez csak tréfa. – Ugye ti nagyon 619 13, I| ágyúzengés – mind nem voltak, csak álmodtuk. – Nem jártunk 620 13, I| leány, aki nem tud semmit, csak szót fogadni azoknak, akiket 621 13, II| világra?~ ~Aki nem tud: csak szeretni és lemondani, nemzetét 622 13, II| Nincs rajta semmi dísz, csak egy mirtuszkoszorú, fehér 623 13, II| betemetése; azután semmi más, csak a zápor zuhogása.~ ~És mikor 624 13, II| ihlett éjszaka szállt le, csak a felköltött habok beszélgettek 625 13, II| amint ég, föld elcsendesült, csak az élő habok beszélgettek 626 13, II| haját, s egykori ruhájából csak rongyok csüggnek még tagjairól.