Rész, Fejezet

 1  1,     I|           minden rendben van.~ ~A sötét folyosóról egy még sötétebb
 2  1,     I|        mire az elhagyott szobában sötét lett.~ ~„Ez” a gyermek azonban
 3  1,     I|  eltávozta után néhány pillanatig sötét lett a szobában. Csak a
 4  1,     I| gyertyákat, s arra azután egészen sötét lesz.~ ~A sötétségben halk
 5  3,     I|         földi eredetét; a villogó sötét szemek, a könnyen táguló
 6  3,   III|     képeznek elszórt szigeteket a sötét nádtengerben, amik közt
 7  3,   III|           be ne csillanjon, mikor sötét van.~ ~– Nem mernék ilyenkor
 8  3,   III|        udvarra! Vagy éppen azon a sötét erdei úton keresztül! Huh,
 9  3,   III|           zápor csak úgy zuhog; a sötét erdőn keresztül kell a faluba
10  3,   III|    félelmes a puszta udvar, sem a sötét erdő, recsegő fáival; sem
11  4,   III|      meglátni világosról, ami egy sötét szobában történik.~ ~Efelől
12  4,   III|         kiégett tűzokádók, azok a sötét foltok pedig tengerek. Még
13  4,     V|      szűrődik a redőnyön át, hogy sötét ne legyen körüled. Te akkor
14  5,    II|     tűzkerekek, a római fáklyák a sötét éjben elkezdték a pokol
15  6,    II|         fenevad, tombolt egyedül, sötét falai közt Vavel, aki várja
16  7,    IV|    szempillái félig takarták nagy sötét szemeit.~ ~Katalin megfogta
17  7,    IX|     kénytelen volt eloltani, hogy sötét legyen.~ ~Valamit álmodott
18 10,    II| megindultak a csendes folyosón, a sötét lépcsőn végig. Marie volt
19 10,    II|            Ott egy férfi áll!~ ~A sötét alak egy ajtómélyedésből
20 10,    II|           fiam Lackó! – dörmögé a sötét alak. – Meg ne lőj! Én vagyok
21 10,   III|           török récékre vadászva. Sötét éjjel is eligazodom rajta.~ ~
22 13,     I|      ragyognak rajta, amiket az a sötét arcú vőlegény szokott menyasszonyai
23 13,    II|          ő választottjáról.~ ~ ~ ~Sötét zivatar fogta el a hansági