Rész, Fejezet

 1  1,   III|    unja magát?~ ~– Ah, haha! – nevetett a kisleány, tenyereit összecsapva. –
 2  1,   III|  kacagás hangján magába befelé nevetett.~ ~– Ezt ugyan jól adtuk!~ ~
 3  1,   III|   Ördöge van, hogy kitalálja – nevetett de Fervlans. – Tehát egyezzünk
 4  2,     I|       Leder” * .~ ~–Ah haha! – nevetett a baronesse. – Ön az az
 5  2,     I|  hiszen az is megtörténhetik – nevetett a baronesse, s minden mórikálás
 6  2,    II|     ülnénk.~ ~Bernát úr nagyot nevetett ezen.~ ~– Tiszttartó úr
 7  4,     I|        táncolhatok is.~ ~S még nevetett neki a szegény nyomorult
 8  4,   III|       jelenetről”.~ ~A bárónéo nevetett, éso aközben kezét nyújtva,
 9  4,     V|    kezdett már bámulni, és nem nevetett.~ ~– Megnyugszom a nézeteiben,
10  5,    II|        pogányság.~ ~A társaság nevetett az ártatlan harag fölött.~ ~
11  5,   III| embernek meglátni.~ ~Lajos nem nevetett többé. Igen komolyan felelt:~ ~–
12  5,   III|      esett át. A bárónő együtt nevetett vele.~ ~– No ugye, hogy
13  5,   III|       Az Vavel volt.~ ~A hölgy nevetett.~ ~– Hahaha! Én nevetek
14  7,     I|      Lajos nem haragudott meg; nevetett.~ ~– Spectabilis most mindjárt
15  7,    II|     Nyakába borult az ifjúnak, nevetett, sikoltott, gyermek volt.~ ~–
16  7,   III|     ujját.~ ~Bernát úr hamisan nevetett.~ ~Az úrhölgy pedig bosszús
17  7,     V|        Összeborzongott. S újra nevetett.~ ~Lajos vízzel kínálta.~ ~–
18 10,    II|     hang nem kísérte azt. Azon nevetett ugye, hogy milyen ravaszul
19 10,    II|      Ezen a sikerült furfangon nevetett bizonnyal.~ ~Erre aztán
20 10,     V|       hagyta rábeszélni magát. Nevetett.~ ~– No, már kedves barátom,
21 10,     V|     Nem maradok el tőled.~ ~És nevetett.~ ~Nevető asszonyt pedig
22 10,     V|          Trentatrante ördögien nevetett.~ ~– Most én jövök!~ ~Melyik
23 12,     I|        mestert is megcsókolta. Nevetett.~ ~Majd meg egy marék bankjegyet