Rész, Fejezet

 1  1,     I|     alacsony kapubejárat előtti mély fülkében látható még annak
 2  1,     I|      azt mondja: „szszsz!” Arra mély csendesség lesz.~ ~Hanem
 3  3,   III|        utánadúdolta a dallamot, mély harangdöngésű hangjával
 4  3,   III|   lármáznak ott; közbe harangoz mély, zúgó hangjával a bölömbika.~ ~
 5  3,    IV|    kastélyba megérkeztek.~ ~Ott mély csendesség volt. A betegen
 6  4,     V|   vagyok, elevenen eltemetve, a mély csendességben. Ha pedig
 7  5,     V|    miket nem tanulok én abban a mély sötétségben! Ha azt én önnek
 8  6,     I|      látta, hogy vége van, csak mély szomorúsággal tekinte kis
 9  6,    II|     Mindaz az érzés, amivel egy mély kedélyű férfi át tudja ölelni
10  7,   III|       odasimult Bernát úrhoz, s mély felindulását asszonyi szemérmetességgel
11  7,  VIII|        Lottinak neveztek. Az is mély reverenciát fejezett ki
12  8,   III|         mieinket, hogy azok egy mély útban kénytelenek voltak
13  8,   III|  elhánytak, s négyen kétfelől a mély útban elhelyezkedve, olyan
14 10,    IV|        s tudja meg, hogy milyen mély.~ ~A kettévágott út túlsó
15 10,    IV|  iszaptükör alá, mely sok ideig mély tölcsért képezett azon a
16 10,    IV|        keskenyek, hogy csak egy mély szekérkerékbevágás jelöli
17 11,   III|        lovasok hullottak bele a mély iszapba: akkor oda helyezte
18 11,    IV|     mögött semmi hegyet, erdőt, mély utat megszállva. Egypár
19 11,    IV| Viczay-ároknak nekiszorítani. A mély vízárok a távolból nem volt
20 11,    IV|     Józseffel, Zsámbokrétyvel a mély árokba hullott bajtársakat
21 11,    IV|  ágyúkat, átemelték az országút mély árkán, ott azután kötelet
22 11,    IV|         nyúlt végig egy széles, mély árok. És a mi hadvezéreinknek
23 11,   VII|    bontakozik ki rájuk az erdei mély útból: lovasok és gyalogok.~ ~