Rész, Fejezet

 1  1,     I|  hallják önök, nem fognak önök engemet megölni?~ ~– Hahaha – kacagott
 2  1,   III|         Ez a jog és kötelesség engemet illet. Lehessek olyan szerencsés,
 3  1,    IV|    megint úgy gondolta hozzá), engemet bízott meg a háziasszonyi
 4  3,    IV|        Ön aztán elmondta, hogy engemet nagyon feldühített valami
 5  4,    II|     Kedves Lajos. – Szeress te engemet.”~ ~Vavel gróf kezéből kihullott
 6  4,    II|     ereklyéi közé: „Szeress te engemet!”~ ~Mit lehet még ezentúl
 7  4,   III|      bárónő közbenevetett.~ ~– Engemet az egész rablókaland inkább
 8  4,   III|       most kitudódnék az, hogy engemet az éjjel rablók támadtak
 9  5,     V|       akit én szeressek, s aki engemet szeressen: asszonyt, aki
10  5,     V|       ha lehető volna az, hogy engemet valaki úgy szeressen, ahogy
11  7,     I| hangolta.~ ~– De hogyan fog ön engemet magamat egyedül megtizedeltetni?~ ~–
12  7,   III|       vissza?~ ~– De úgy, hogy engemet is magával viszen.~ ~– Ön
13  7,    VI|       Lajos sietve.~ ~– Hívtál engemet, Marie? – kerdezé, amint
14  7,   VII|      neki Marie.~ ~– Látott ön engemet sírni valaha?~ ~– Sohasem.~ ~–
15  7,  VIII|     sem segít? – Le tudnál tán engemet is festeni?”~ ~– Óh, igen.
16  7,    IX|       őrizzen meg tégedet – és engemet – és mindkettőnket együtt –
17  9,    II|        jött, már bevégezte. –– Engemet porba sújtott, tégedet megmentett,
18  9,   III|     azt mondtam a pajtásoknak: engemet most temessetek el ide.
19 10,    II|      ezt a gyűrűt viseli, küld engemet ide: azzal az izenettel,
20 10,     V|    Pedig lásd: a te jelenléted engemet csak gátolni fog a rendelkezéseimben:
21 10,     V|      Katalin: ha azt meglátod, engemet el fogsz feledni.~ ~S Vavel
22 10,    VI|        neked érte Isten! Amivé engemet tettél és gyermekemet! Halj
23 11,    IV|        az öcsémet, hát lőj meg engemet is!”Abban a pillanatban