Rész, Fejezet

 1  1,   III|          hozta eléje, mintha az ő szíve is egy harang volna, amit
 2  1,   III|           hogy önnek helyén van a szíve, Cambray úr. Önnel nem lehet
 3  1,    IV|     szóval? Annak talán nem fáj a szíve, mikor haldokolni lát egy
 4  2,    II|           akkor feleségül mehet a szíve választottjához: nem kénytelen
 5  3,    II|         Hogy dobog szegénykének a szíve ijedtében! Maga csúnya Miura!
 6  3,    IV|     törekszik. Mennyivel nemesebb szíve van ennek az asszonynak,
 7  4,   III|           sietett a kastély felé. Szíve nyugtalanul dobogott. Valami
 8  4,    IV| indulatokat fedeztem fel. Önnek a szíve nincs megromolva. Hagyja
 9  5,   III|         tehertől megkönnyebbült a szíve a hadcsapat elvonulásával.
10  5,     V|        férfi kezét, s szólt egész szíve teljességéből:~ ~– Mit akarok?
11  5,    VI|          tűzte a keblére: éppen a szíve fölé.~ ~Egyenesen Lajos
12  7,    IV|         nekem azt mondák, önnek a szíve anyát kíván, s az nem várathat
13  7,   VII|                De nem fog önnek a szíve fájni, ha kis úrnőjét nem
14  7,   VII|          Önnek lám, minő érzékeny szíve van.~ ~– Nekem? Érzékeny
15  7,   VII|          a nő a világon, akinek a szíve legkeményebb, legérzéketlenebb?
16  7,   VII|    mondhatná, hogy olyan kőkemény szíve volt, mint Lizettnek.~ ~–
17  8,    II|          azt?)~ ~(Vajon fogja-e a szíve fölött viselni mind a kettőt?)~ ~(
18  9,     I|       akit nem kísért úgy a saját szíve, mikor egyedül van.~ ~Még
19  9,   III|       mint az arcát látnák. Lajos szíve nagyot dobbant. – Jobb kezének
20 10,    II|    magával. Helyén van ám ennek a szíve. Aztán nem olyan rossz ember,
21 10,    VI|       erre!~ ~Azzal megcsókolgatá szíve szerint az ő szerelmes menyasszonyát,
22 11,     I|     nagyszámú franciák.~ ~Hanem a szíve dolgai iránt egészen nyugodt