Rész, Fejezet

 1  1,     I|       aludt.)~ ~– Alszik már! – suttogá az öregebb úr, összehúzva
 2  1,    II|       Az Istenért! ne sírjon! – suttogá neki a férfi.~ ~De mikor
 3  1,   III|            Ezt a mama játssza – suttogá a kisleány. – Ön lépjen
 4  1,   III|            Mennyi gyöngédség! – suttogá a szép szöszke a Cambray
 5  4,   III|       Kérem. Szabadítson fel! – suttogá a delnő a belépőhöz, s addig
 6  4,     V| gondolkodnod, míg kitaláltad? – suttogá melegen.~ ~– Ugye meg vagy
 7  5,   III|             Én vagyok, gróf úr– suttogá, aggodalmasan széttekintve.~ ~–
 8  5,   III|       képes lesz azt megtenni – suttogá rettegő arccal a hölgy.~ ~–
 9  5,     V|     férfi.~ ~– Senki és semmi – suttogá utána a leány csendesen.~ ~
10  6,     I|         felnyitja a szemeit…. – suttogá a leány. Még lábra áll!….
11  6,     I|        felköltsön énekével;…. – suttogá magának –…. nem csókolgatja
12  6,     I|     szemei.~ ~– Nevet ő most? – suttogá Marie Lajos fülébe, a torzarcra
13  7,    II|        nézett a leányra. Halkan suttogá Vavel Lajosnak:~ ~– Bámulatos
14  7,     V|        hiszen én is az vagyok – suttogá Katalin.~ ~– Hogy lehetne
15  7,     V|             Ejh, nem kell víz – suttogá –, hiszen áldomásra hívtál
16  7,    VI|      acélrács hézagaihoz tartva suttogá, mire a két hölgy hallgatva
17  7,    IX|   egymásba kulcsolta.~ ~Katalin suttogá:~ ~– Az Isten őrizzen meg
18  9,     I|       volt!~ ~– Bocsásd be őt – suttogá a hölgy a rémület asztmájával,
19 13,     I|     mondok!”~ ~– Marie beteg? – suttogá lenyomott hangon Vavel.~ ~
20 13,     I|      fejét, s forró lélegzettel suttogá fülébe:~ ~– Ne félj tőlem.
21 13,     I|              Őrangyalom vagy! – suttogá hozzá. (Hangosan nem szólhatott,
22 13,     I|      dal nem tinektek szól ám – suttogá. – Ez csak tréfa. – Ugye