Rész, Fejezet

 1  1,   III|    maradt öregúr csak reggel tíz óra felé látogatta meg vendégét.
 2  1,   III|   egérutat nyerhettek-e tizenkét óra alatt a nyomukba kerülő
 3  1,   III|         ez évben a déli tizenkét óra. Akkor tartották a hangversenyeket.~ ~
 4  1,   III|         eltévedt leánykát, s egy óra múlva visszahozott ugyanazon
 5  3,     I|    Ahelyett fölébred a muzsikáló óra, s elzenézi a maga pásztordalát,
 6  3,   III|       sötétből a keresztek!~ ~Az óra tizenegyet ütött már, s
 7  4,     V|    éjszaka, s hallottam, hogy az óra ütni készül, még alkudoztam
 8  5,     I|         utasok között huszonnégy óra alatt vissza nem adni erős
 9  5,   III|     töltésen, s mikor a tizenegy óra felé járt, minden két percben
10  5,   III|    embernek a saját lelke. S egy óra múlva annyira nem lesz az
11  6,     I|         a vívóteremben. A rendes óra már jól elhaladt, s vívótársa
12  7,    II|     semmit, mert az ellenfél hat óra alatt helyreállította volna
13  8,     I|          mert aztán mi marad egy óra múlva? Hát a vármegyék elvállalták
14  9,     I|      méltót, lelkét kimentőt. Ez óra az elárult királyleánynak
15  9,   III|           Lovas cirkálói ezalatt óra járásnyira elportyáztak,
16 10,    II|     többet, s veszteg maradt egy óra hosszat.~ ~A folyosón volt
17 10,    II|    óranegyedeket. – Már tizenegy óra elmúlt.~ ~Marie azt „hitte”,
18 10,    IV| aranyozástul ragyogó tornya. Két óra alatt el lehetett már odáig
19 10,    IV|   lovaink kidűlnek.~ ~Tizennyolc óra hosszat voltak útban, és
20 11,    IV|  lehetett volna.~ ~A francia egy óra alatt készen volt a maga
21 11,    IV|         kérdezte tőle, hogy hány óra. Abban a percben jött egy
22 11,    IV|          azt mondta neki: utolsó óra! A kapitány halálra sebesülten