Rész, Fejezet

 1  4,     I|        kellett megköszönnie.~ ~A levél igen szépen volt írva, s
 2  4,     I|         meleg érzelem.~ ~Hanem a levél végén ez volt írva:~ ~„Megbocsátja
 3  5,   III| mindenekfölött jól ismerte. Ez a levél Katalin bárónőtől jön.~ ~
 4  5,   III|         jobban meglepte Lajost a levél tartalma.~ ~„Gróf úr!~ ~
 5  5,     V|      alig mondhatta idáig, még a levél jóformán a kertész legény
 6  5,     V|         leány kezét fogta meg. A levél mind a kettőjök kezéből
 7  5,     V|        arcába.~ ~– Kinek szólt e levél?~ ~A leány szomorúno mosolygott,
 8  7,     V|         afölött; fejét lehajtá a levél fölé, mintha újra meg újra
 9  8,   III| legközelebbi őrtűznél megtudja a levél tartalmát.~ ~Ahogy Barthelmy
10  8,   III|    feltörje és elolvassa.~ ~Ez a levél Guillaume tábornoknak szólt:
11  8,   III|      tudta Vavel.~ ~A felnyitott levél terjedelmes volt; négy sűrűn
12  8,   III|     hallotta volna már valaha. A levél tartalma aztán megmagyarázta
13  8,   III| rémülettől. Reszketett kezében a levél, amint tovább olvasá.~ ~„
14  8,   III|  megtudja, mi van még hátra.~ ~A levél ezen végződött:~ ~„Ezt a
15  9,     I|       ezt a levelet.~ ~A hölgy a levél után nyúlt mohón.~ ~– Ez
16  9,     I|       után nyúlt mohón.~ ~– Ez a levél ragályos lehet, nem akarja
17  9,    II|        között.~ ~Két arckép, egy levél, meg egy széttépett irat
18  9,   III|    köszönteni. A két arckép és a levél oda volt rejtve a keblébe.
19 10,   III|         csapott öklével, mikor e levél igen rövid tartalmát elolvasta.~ ~–
20 10,     V|        ha őt élve elfogják: ez a levél jogot ád Vavel Lajosnak,
21 10,     V|       rásütötte a pisztolyt.~ ~A levél égő rongyai, mint éjlepkék
22 11,     V|         tolmácsolja az a királyi levél, melyet három nap múlva