Rész, Fejezet

 1  1,    II|      nemsokára a kapu előtt állt.~ ~– Köszönöm önnek a szívességét, polgártárs –
 2  1,   III|              úgy megtetszett.~ ~– Ah! Köszönöm. Ez bizonyosan valami kedves
 3  1,   III|        kenyeret hozott a számára.~ ~– Köszönöm. Már ebédeltem – monda neki
 4  1,   III|               jó spanyol rapé * .~ ~– Köszönöm – szólt Cambray, belecsippentve
 5  1,    IV|              lesz az útbaigazító.~ ~– Köszönöm – szólt de Fervlans, breloque * -
 6  2,   III|           jobban megfagyasztotta.~ ~– Köszönöm. – A bárónő, ha sokallja
 7  2,   III|              az egész dolog.~ ~– Igen köszönöm – monda a háziúr, hanem
 8  2,   III|           Fertő tónak a közepéig.~ ~– Köszönöm. – Még egyet. – Ha ön ügyvédem
 9  4,    IV|        világon. Vigyázzon magára!~ ~– Köszönöm.~ ~– Elhiszi-e hát gróf
10  4,    IV|           útjára. Gyönyörűség ez.~ ~– Köszönöm a jó tanácsot, gróf úr,
11  4,    IV|           Megyek vissza az erdőmbe. – Köszönöm a jó tanácsot és a jó alamáziát. (
12  5,   III|            Nem jó ötlet ez tőlem?~ ~– Köszönöm, bárónő, köszönöm, hahaha!~ ~–
13  5,   III|          tőlem?~ ~– Köszönöm, bárónő, köszönöm, hahaha!~ ~– De ne nevessen
14  5,   III|          pedig, bárónő, a vett leckét köszönöm. Rászolgáltam.~ ~Azzal még
15  5,     V| sétakocsizásra felkérni a leányt.~ ~– Köszönöm. Nem megyek – monda Marie.~ ~–
16  6,     I|             mondom neki, hogy „no hát köszönöm a barátságot öreg; de nékem
17  7,   III|            gavallér számára.~ ~– Igen köszönöm a jóságát, kedves Bernát
18  7,   VII|               Ugye, eljön velünk?~ ~– Köszönöm, nagyságos asszony; de nem
19  9,     I|            hogy őrködjék fölötte?~ ~– Köszönöm, Madame, hogy ön ilyen jó
20  9,   III|             Föl ne támadjon soha!~ ~– Köszönöm. – Rövid halotti beszéd
21 10,    II|             az ablakon Marie-nak.~ ~– Köszönöm, jó Lizett – szólt a lány
22 10,    VI|               ott, amíg az ivott.~ ~– Köszönöm, hugám!~ ~Arra a sebesült