Rész, Fejezet

 1  1,     I|       lesz semmi baj. Holnap majd eszébe jut önnek a mama neve, vagy
 2  1,     I|         vendégnek csak itt jutott eszébe megijedni.~ ~– De hallják
 3  1,   III|   hálálkodásai alatt is az jutott eszébe, hogy mennyi sopánkodás
 4  1,   III|       azzal a nesszel, hogy annak eszébe jutott az anyja lakása,
 5  2,    II|          A tekintetes úrnak pedig eszébe jutott a tekintetes asszony
 6  2,   III|          asszony jutott egyszerre eszébe. A haragra kelt férfi még
 7  3,   III|           aztán megint más jutott eszébe a Fertőnek: újra kinevezte
 8  3,    IV|    Mondtam ugye, hogy most jutott eszébe valakinek elvitetni magát
 9  4,   III|      emberek?” Lajosnak az jutott eszébe: „egyet itt látsz közülök
10  5,     I|       valamit? De csak nem jutott eszébe. Megnyugodott felőle, hogy
11  5,    II|         félbeszakítá a nevetését. Eszébe jutott a távcső! Hátha onnan
12  5,   III|   bárónőtől jön.~ ~Ejh, tehát már eszébe jutunk?~ ~De jobban meglepte
13  5,   III|          becsületén tapadó szenny eszébe jut, akkor elveszti a józanságát.
14  5,     V|          pillanat alatt az jutott eszébe, hogy most őrá senki sem
15  5,    VI|  pártfogónőhöz, bizony nem jutott eszébe, hogy a sáros csizmáját
16  6,     I|          végezte el Marie.~ ~Majd eszébe jutott neki, hogy olvasta
17  6,     I| Gondolkozott, gondolkozott; végre eszébe jutott egy, azt lassan dúdolva
18  6,     I|     maradunk.~ ~– Az jut önnek az eszébe ugye, hogy ez már boldog:
19 10,    II|    Sehonnan sem jött rá válasz.~ ~Eszébe jutott valami.~ ~Ha az egész
20 10,     V|       levelet: Thémire levelét.~ ~Eszébe jutott, hogy ha őt élve
21 10,    VI|         lehetett embernek adni.~ ~Eszébe jutott Katalinnak az a monda,
22 13,     I|      amint közelebb ért a házhoz, eszébe jutott, hogy a paripa-robaj