Rész, Fejezet

  1  1,     I|             Szentpétervárott * van; pedig ez a Rue des Ours, a St. Martin *
  2  1,     I|                  Nincs rajtam egyéb, mint ez a cotillon * , meg ez a
  3  1,     I|                mint ez a cotillon * , meg ez a csúnya nagykendő.~ ~S
  4  1,     I|                 férfi. – Hogyan kezdődött ez? Mondja csak.~ ~– Hát a
  5  1,     I|             háborgatnunk, mikor alszik.~ ~Ez a szó: „nekünk” különös
  6  1,     I|                   el egyszerre.~ ~– Topp! Ez igaz! – szólt az öreg. –
  7  1,     I|                       Ejnye, milyen meleg ez az ágy! – mondá a kisleány –
  8  1,     I|                  kíváncsi egy kis portéka ez! – dörmögé az öregúr. –
  9  1,     I|                 golyó odáig is elhat.~ ~– Ez a legnagyobb gond – szólt
 10  1,     I|              megállapodtak valamiben.~ ~– Ez nagyon jó lesz!~ ~A tervvel
 11  1,     I|              tette zsebébe.~ ~– Tehát még ez éjjel – mondá az utóbbi.~ ~–
 12  1,     I|                   nem kételkedem. Azonban ez a feladat nem fiatalembereknek
 13  1,     I|                  ki tudja, meddig tarthat ez az elátkozott sors?~ ~–
 14  1,     I|                  Alszik-e a gyermek?~ ~– „Ez” idekinn alszik; hanem „
 15  1,     I|                   szobában sötét lett.~ ~„Ez” a gyermek azonban nem aludt;
 16  1,     I|          papírcsomagokat hajigál a tűzbe. Ez még hagyján. Hanem azután
 17  1,    II|                jól, hogy kivel van dolga. Ez az ő embere. A rendőrség
 18  1,    II|                 magát erre a bérkocsisra. Ez igen ügyes fiú. Ugye, Peroquin?
 19  1,    II|               volna. Hanem hát éppen csak ez hiányzik. A kis comtesse
 20  1,    II|    salétrom-raktárt. Nem mondta-e álmában ez a harang: „gingalló!”~ ~
 21  1,   III|          felébresztett. Igen jól aludtam. Ez igazán olyan jó kis ágy,
 22  1,   III|                csakugyan szeretetreméltó. Ez nekem nem jutott eszembe.
 23  1,   III|            megtetszett.~ ~– Ah! Köszönöm. Ez bizonyosan valami kedves
 24  1,   III|                   összemotozott. – Hiszen ez is gyermekszokás, kutatni –
 25  1,   III|             bálruhám! Egészen ilyen. – De ez még annál is szebb!~ ~Cambray
 26  1,   III|                oldalára a palotának, mert ez négy utcára szolgál.~ ~Erre
 27  1,   III|                    Cambray úrnak tetszett ez az ötlet. Volt benne gyermeki
 28  1,   III|                  kedvenc mulatóideje volt ez évben a déli tizenkét óra.
 29  1,   III|                  a fülébe, amire a grófnő ez önkényteleno kiáltásba tört
 30  1,   III|                   csigában felcsavarítva. Ez kötelességének tartotta
 31  1,   III|           barátainak, hogyan történhetett ez? Valami rendkívüli eset!~ ~
 32  1,   III|                   kis védencére – néha.~ ~Ez igazán nagyszerű ajándék
 33  1,   III|                  a kis Amélie arcát, amit ez pirosra gömbölyített mosollyal
 34  1,   III|             parancsoló tekintetű márki. – Ez a jog és kötelesség engemet
 35  1,   III|               magát szemközt.~ ~– De hisz ez nem az én szállásom – szól
 36  1,   III|                  ám – felel a sergeant. – Ez a Sainte Pélagie börtön. –~ ~
 37  1,   III|                  meg ön mindent őszintén. Ez az egyedüli menekülés.~ ~
 38  1,   III|               önnel egy szálláson lakott. Ez a múlt éjjel elhagyta önt.~ ~–
 39  1,   III|                 hölgyeket érdekelnek.~ ~– Ez azonban nem volt a célzott
 40  1,   III|            spanyol találmánnyal. De éppen ez a hiba. Először is a rendőrkém
 41  1,   III|       visszanyerve. – Az ő családi titkuk ez, amibe én nem tolakodtam
 42  1,   III|     összeillesztette és elolvasta.~ ~– Ki ez a tanú?~ ~– Ugyanaz a gyermek,
 43  1,   III|    visszacsúsztatá zsebébe a medaliont. – Ez nekem jó talizmán lesz jövőre! –
 44  1,   III|                 kincsünkkel oda!” Hol van ez az ország?~ ~– Talán a holdban.~ ~–
 45  1,   III|               pénz. – Ön nem is bankár. – Ez csak mese. – Ön sértett
 46  1,    IV|             Chaussée d'Antinon * látható. Ez volt az első panoráma Európában.
 47  1,    IV|                 már többet tud Fultonról. Ez egy gépet talált fel, melyet
 48  1,    IV|         barátságára tartósan számítani?~ ~Ez ifjú sarjadék között természetesen
 49  1,    IV|           legújabb diadalcouplet-jét. Óh, ez valóságos csodagyermek volt.~ ~–
 50  1,    IV|                  suttogó párbeszéde pedig ez volt:~ ~– Kudarcot vallottunk –
 51  1,    IV|                  ja zsuzsuival játszva. – Ez már megtörtént. Valamennyi
 52  1,    IV|                   nehéz. Legközelebb esik ez eszményhez Svájc. Ámbár
 53  1,    IV|          tapasztalatlan, rajongó kedélyű; ez kész áldozat. Az ön szép
 54  1,    IV|                   bitófáivá? Nem, Madame, ez nem szégyenelnio való, amit
 55  1,    IV|                hegyével –, ha untatja önt ez a szerep, amit ily fényes
 56  1,    IV|               Thémire! Ön érzelegni kezd. Ez nem katonának való.~ ~–
 57  1,    IV|                adja ide: azt mondja, hogy ez neki talizmánja lesz, s
 58  1,    IV|                  utána küldöm.~ ~– Ah, de ez az arcképe még hároméves
 59  1,    IV|                  Üdvözli önöket általam. (Ez ugyan nem volt a levélben;
 60  2,     I|                  kassai rózsákból kirakva ez a szó: „VIVÁT”; két oldalt
 61  2,     I|                 szomszédságra kvalifikál. Ez pedig egy tudománytól összegörnyedt
 62  2,     I|                  Lantz-k-nek-htsz-sild! – Ez sok egy embernek.~ ~– Pedig
 63  2,     I|            férjhez egy morva kapitányhoz; ez most zálogba adta a birtokot
 64  2,     I|     rezidenciájául.~ ~– No, inzsellér úr, ez jó parti lenne magának –
 65  2,     I|                mellett! Nem trigonometria ez!~ ~Úgy látszott, hogy az
 66  2,     I|          kastélyban, s várja az urakat.~ ~Ez már bosszúság! Amihez minden
 67  2,     I|            nyíltan és elhallgatottan.~ ~– Ez a második bolond a faluban.~ ~
 68  2,     I|                  doktort mutatták be.~ ~– Ez itt doktor Tromfszky Fülöp,
 69  2,     I|                   hírharang.~ ~– Ah! Hisz ez nagyon szeretetreméltó tulajdonság!
 70  2,     I|                 Következett a mérnök.~ ~– Ez pedig Doboka Márton úr,
 71  2,     I|                  az urat hogy hívják?~ ~– Ez még senki sem – szólt az
 72  2,     I|            kilebbent a mellékszobába.~ ~– Ez már aztán kapitális egy
 73  2,    II|                 akinek nagyon megtetszett ez a magányoso épület, s kivette
 74  2,    II|                mégsem lehet tudni.~ ~– No ez már engem pikiroz * ! Hát
 75  2,    II|             egyúttal a lovakkal is bánik. Ez a mindenes a háznál. Ez
 76  2,    II|                   Ez a mindenes a háznál. Ez jár ki a faluba is néha,
 77  2,    II|                kiadja nekik a rendeletet. Ez a két ember egy zsellérházban
 78  2,    II|                 Megvallom, megvallom, már ez szférámon kívül esik. Én
 79  2,    II|                  én megmondhatom, hogy ki ez az úr és ez az asszonyság.
 80  2,    II|         megmondhatom, hogy ki ez az úr és ez az asszonyság. Én háromféle
 81  2,    II|               hiteles magyarázat az, hogy ez a névtelen úr egy külföldön
 82  2,    II|                 vassal megbélyegeztetett. Ez az oka, amiért az arcát
 83  2,    II|                  mutathatja soha.~ ~– Ah, ez nagyon rémségesen regényes,
 84  2,    II|               másodikat.~ ~– Tudtam, bogy ez nem fog tetszeni, azért
 85  2,    II|               senkinek, őrajta kívül.~ ~– Ez regényes, de nem valószínű.
 86  2,    II|                    A kijátszott férj mind ez idő óta keresi a feleségét
 87  2,    II|                  nem ismeri. Ezek ők.~ ~– Ez a legérthetőbb megoldása
 88  2,    II|                egyhangúlag felriadt, hogy ez már szörnyűség! Egy ilyen
 89  2,    II|          folytonos összeköttetésben állok ez ismeretlen emberrel.~ ~–
 90  2,    II|             többet.~ ~A bárónő könnyezett ez elbeszélésen. A főbíró pedig
 91  2,    II|                 bárónő. – Szegény kisfiú! Ez egészen elérzékenyített.
 92  2,    II|               pedig nem olyan nevetnivaló ez, amit az inzsellér mond –
 93  2,    II|                 nincs neve.~ ~És amellett ez az ember egész hidegvérrel
 94  2,    II|                kacagott Bernát bácsi. – S ez a tündér bizonyosan audiát
 95  2,    II|                   pillanatnyi látás után? Ez nem authenticum * …. Majd „
 96  2,    II|               Majd „én” megtudom, hogy ki ez a dominus és az ő dominája.~ ~
 97  2,    II|               dominus és az ő dominája.~ ~Ez az „én” szó oly öntudattal
 98  2,   III|            szívesen látja magánál.~ ~Hisz ez igen simán kezdődik.~ ~S
 99  2,   III|        Grammatikából.~ ~– Grammatikából! (Ez meg már éppen tengeri csoda
100  2,   III|            vételre érdemes furcsaság!) No ez nagyon derék. Azt hittem,
101  2,   III|              átengedni.~ ~Azt hitte, hogy ez már felolvasztja a hideg
102  2,   III|                  lediktálom a szerződést, ez letisztázza szépen. Hanem
103  2,   III|                a-ypsilonnal: gróf.~ ~Hisz ez olyan simán megy, amint
104  2,   III|               puskám, meg kardom is. – De ez mégis bolond história. –
105  2,   III|                  pipáját, s elzárják.~ ~– Ez bolond beszéd!~ ~– Relata
106  2,   III|             Relata refero * .~ ~– De hisz ez actus majoris potentiae * !
107  2,   III|             hatszáz forint fizetéssel.~ ~(Ez nagy szó volto . Hatszáz
108  2,   III|                    hogy aki honosítva van ez országban, annak már joga
109  2,   III|                    egyszer repellálok * . Ez is három esztendő. Elég
110  2,   III|               hogy kinek híják.~ ~De hisz ez sem kérdezte azt a gróftólo .~ ~
111  2,   III|                   a kezemet!”~ ~ ~ ~Hanem ez is csak Magyarországon történhetett
112  3,     I|    mindvalamennyinek meg van tiltva, s az ez ellen vétők rögtön megdorgáltatnak,
113  3,     I|              magyarázza a klasszikusokat. Ez az ő saját olvasmánya is:
114  3,     I|                vagy festeni tanult volna. Ez is rabművészet .~ ~Mikor
115  3,     I|                   elolvasta a hírlapokat. Ez nem tartott akkor sokáig.
116  3,     I|            Crusoe-t, ki tudja hányadszor. Ez még nem volt regény.~ ~S
117  3,     I|                  még nem volt regény.~ ~S ez így folyt nap nap után,
118  3,     I|               akkor nem volt ott senki.~ ~Ez az ember nem alszik többet
119  3,     I|              aminők az amaránth * magvai. Ez az apró mag: lőpor, ami
120  3,    II|             kivételt képez a többi közül. Ez a leány születésnapja.~ ~
121  3,    II|                  a leány születésnapja.~ ~Ez az egy nap az övé kicsi
122  3,    II|                 Mi van a szájában? Jaj mi ez a szép kis teremtés? Egy
123  3,    II|                   kert szép lesz, s akkor ez nekünk itthonunk lesz, ugye?
124  3,    II|                 megharagítottalak.~ ~– Óh ez nem harag! – sóhajta fel
125  3,    II|                 Talán tudod is, ki?~ ~– S ez mindig megtörtént.~ ~– Meg.
126  3,    II|             eszményképét. – Minő gondolat ez?~ ~– Ugye? Régóta főzöm
127  3,    II|               átkeltünk. Még akkor támadt ez a vágyam. Milyen dicső tudomány
128  3,    II|                   Amióta e várban lakunk, ez a vágyam egyre erősbödött.
129  3,    II|                   visszavont kezet. – Hát ez sem szabad már?~ ~– Mit
130  3,    II|               tiltakozott gyorsan a leány ez eszme ellen. – Én bizony
131  3,    II|          legkisebbekneko – monda Lajos.~ ~Ez a leány nem tudja, hogy
132  3,   III|                 van, mind tófenék volt, s ez is igaz lehet. A Fertő igen
133  3,   III|                 leány nem fáradt ki bele. Ez az áldott védő elem visszaadta
134  3,   III|                úgy volt megírva, hogy még ez az egyetlen öröme se legyen
135  3,   III|                   öreg fenyvesnek” nevezi ez erdőt a víz közepén.~ ~A
136  3,   III|           krokodilust s más vízi szörnyet ez égalj nem tenyészt, s a
137  3,   III|                  az ember találgatja, hát ez mi volt?~ ~A mocsárvilág
138  3,   III|                   éles sikoltás vegyül.~ ~Ez Marie hangja volt!~ ~A férfi,
139  3,   III|                 rémület és a düh. Mi volt ez? Ki küldte ezt a névtelen
140  3,   III|                 arról a szándékáról, hogy ez este a tóra menjen csónakázni.
141  3,    IV|              Névtelen Várbulo .~ ~– Tyhü, ez már valami! – monda a doktor;
142  3,    IV|                komornyik kísérte idáig.~ ~Ez a szó, hogy a „fátyolos
143  3,    IV|              óvatosan a fejét az ajtón, s ez értesíté a többieket suttogva,
144  3,    IV|             nagyon szereti a mendemondát. Ez pedig válogatott jeles kaland.~ ~
145  3,    IV|               közepéig fecskendett sarat. Ez még emelni fogja a hatást.~ ~
146  3,    IV|                   majd elébb bejelenti.~ ~Ez furcsa. Az orvost nem szokták
147  3,    IV|                 öröme még; a hullámvilág. Ez volt neki a bál, a színház,
148  3,    IV|                 hangverseny: a nagyvilág. Ez volt neki a szabadság. A
149  3,    IV|                 vadállatból Isten képévé; ez két lépés visszafelé a vadállathoz,
150  3,    IV|                 nézze ön, itt van a képe. Ez a könyv arról van írva.~ ~
151  4,     I|                úrnak nehéz volt kimaradni ez úri kör mulatságaiból. Magát
152  4,     I|               lábát Marengónál hagyta el. Ez rendesen ott strázsált a
153  4,     I|             elégedetlen volt magával; hát ez az asszony mindent jobban
154  4,     I|                 tud, mint ő? Érezte, hogy ez neki versenytársnője. S
155  4,     I|            érzelem.~ ~Hanem a levél végén ez volt írva:~ ~„Megbocsátja
156  4,     I|               föltétel kissé meglep. Mert ez vagy azt jelenti, hogy ön
157  4,     I|                 azok ellen védekezzem.”~ ~Ez olyan felhívás volt, amit
158  4,     I|            helyöket meg kell találniok.~ ~Ez pedig aztán köztudomásúlag
159  4,     I|             gyerek igen nehézfejű volt.~ ~Ez ugyan, őszintén megvallva,
160  4,     I|                  szóltak még.) A levélben ez állt:~ ~„Uram! Ön jól tudja,
161  4,     I|                  történetből önt érdekli, ez a következő: ha helyesli
162  4,     I|               évet számlált: a negyediket ez önkényteso őrültekházában.
163  4,     I|                 éretlen leánykával. Hanem ez nem tarthatott örökké. A
164  4,    II|                   amazont. Pedig rendesen ez a két véglet az, ahová megtört
165  4,    II|               jogait foglalja el magának. Ez a hölgy megmaradt nőnek,
166  4,    II|             kacsókat borzalom volt látni, ez már csakugyan a gyanútlanság
167  4,    II|            felnyitá előtte.~ ~– Lássa ön. Ez az ön kertje. Most van önnek
168  4,    II|                    amaz ott égő szerelem. Ez itten tavaszi nefelejcs.
169  4,    II|              Isten szabad napsugára. Amit ez arc mondott, amit e szemek
170  4,    II|              sokat kell vele zsémbelni. – Ez is egy neme a jégbehűtésnek.
171  4,    II|                leány el hagyta olvasni.~ ~Ez volt a papíron elkezdve:~ ~„
172  4,    II|          elfogadná az.~ ~De hát azután?~ ~Ez a „hát azután?” volt a kezére,
173  4,    II|              kezére, lábára vert bilincs, ez a szájára zárt lakat. Neki
174  4,    II|                neki.~ ~Milyen délceg alak ez a hölgy, amint hosszú uszályos
175  4,    II|                    e félig nyitott ajkak, ez összevont szemöldök, ezek
176  4,    II|       szemszivárványok: Lajos jól ismerte ez arckifejezést: – ez a féltés.~ ~
177  4,    II|               ismerte ez arckifejezést: – ez a féltés.~ ~A leány felfedezte,
178  4,    II|                uszkár. Istenem! Milyen jó ez az asszony, hogy olyan türelemmel
179  4,   III|   természettudósok a holdplanétán tettek. Ez legalább érdekes és ártatlan
180  4,   III|             kíváncsiságnál. Ha valamikor, ez alkalommal meg lehet tudni,
181  4,   III|                  erősen nagyító távcsöve. Ez égi tüneménynél bizonyosan
182  4,   III|        keresztülfektetett pálcák sorozata ez, melyek csavarszegekkel
183  4,   III|                   azok. Álarcot viselnek. Ez nem igazi zsivány. Az ilyen
184  4,   III|                 az ismeretlen helyiségben ez megmutatta neki a folyosót,
185  4,   III|                sokkal serényebbek voltak; ez az utóbbi, akinek még a
186  4,   III|               serpenyőre mutatva.~ ~– Ah, ez csak ijesztgetés volt tőlük;
187  4,   III|                  a bárónő házához került. Ez a sátán Laci felesége.~ ~–
188  4,   III|              ebben az órában.~ ~– De hisz ez is meg fog látni, ha felocsúdik.~ ~–
189  4,   III|                    ha felocsúdik.~ ~– Óh, ez iránt biztos vagyok. Ez
190  4,   III|                   ez iránt biztos vagyok. Ez hallgatni fog.~ ~– Tehát
191  4,   III|            sajnálomo , bárónő, hogy önnel ez a kellemetlenség történt,
192  4,   III|                 Most legalább célt értem. Ez igazi kaland volt, aminőket
193  4,   III|              küldte; mert ha történetesen ez éjjel holdfogyatkozás nincs,
194  4,   III|                  Ne szóljon ön arról, ami ez órában itt történt, senkinek.~ ~–
195  4,   III|            felfedhetem e kívánságom okát. Ez a nő, akit most életre hozni
196  4,    IV|               tagadhatta el magában, hogy ez a nő nagy foglalásokat tett
197  4,    IV|                 őt üldöztetni.~ ~A grófot ez eset arra a gondolatra vezette,
198  4,    IV|       viasztekercsét, s azzal lefeküdt.~ ~Ez este azonban, amint szobája
199  4,    IV|                   gyertya égett, s háttal ez asztalnak állt előtte egy
200  4,    IV|                 nem dívó népviseletben.~ ~Ez az ember egészen elfogta
201  4,    IV|                  férfi volt, hanem hogyha ez a szoba mind tele volna
202  4,    IV|      történeteinek német nyelvű címlapja. Ez a mű a regény egyik forrása.~ ~ ~ ~
203  4,    IV|                csoda, mint a Hanyi Istók. Ez az én adósságom, s ezért
204  4,    IV|                  unjuk magunkat. Rabmunka ez.~ ~– De hogy tudott ön a
205  4,    IV|                  el tudják fordítani.~ ~– Ez a legrosszabb védelem a
206  4,    IV|                 ember és nem fecsegő.~ ~– Ez pedig bolond ember, aki
207  4,    IV|                   való rettentő terveket. Ez elkészíti gróf úr házán
208  4,    IV|                 munka útjára. Gyönyörűség ez.~ ~– Köszönöm a jó tanácsot,
209  4,    IV|                    csak arra appelláljak. Ez volt, amit a testamentumában
210  4,    IV|                   az a könyv, mint minden ez országban megjelenő opus.
211  4,    IV|        pernahajdert csavarintott. – Tehát ez a szó olyan gézengúzt jelent,
212  4,    IV|         felfedezésről, vagy sem? – Hiszen ez őt érdekli legközelebbről.~ ~
213  4,    IV|                  nem diktálhatja azt, ami ez éjjel a Névtelen Várban
214  4,     V|             nevesse magát egy kicsit.~ ~– Ez is igaz, Mátyás mester –
215  4,     V|                kellett futnia a szobából. Ez neki is sok volt.~ ~Lajos
216  4,     V|            Névtelen Várban Mátyás mester; ez idő alatt Henry, aki megosztá
217  4,     V|                lég átszűrődhetett köztük. Ez a redőny egészen betölté
218  4,     V|             szépen felgördült.~ ~Csakhogy ez meg fogja majd rémíteni
219  4,     V|                 megbarátkoztatni.~ ~– Hát ez évben semmi kívánságod se
220  4,     V|                téged nem fog zavarni. Itt ez alkovenben csak annyi világosság
221  4,     V|                  nem csókolta meg a leány ez ünnepi ajándékért. De mind
222  4,     V|                vele elégedve?~ ~– Nagyon! Ez igen jó lesz.~ ~Szegény
223  4,     V|                  klasszikus metszésű orr, ez achillesi ajk és áll mind
224  5,     I|                   a legutolsók; hanem biz ez már a jelen században csak
225  5,     I|              rendesen Marie-nek diktálta. Ez esetben lehetetlen az eddig
226  5,     I|                egyéb veszély is elmúlt.~ ~Ez a veszély, úgy látszik,
227  5,     I|                  visszalopni: a szívét.~ ~Ez is el volt hárítva a szép
228  5,     I|             hasznát ennek a dekorációnak. Ez azt jelenti, hogy ott nemesi
229  5,     I|                   s úgy is tért vissza, s ez négyszerte rövidebb út,
230  5,     I|                   Beteg talán?~ ~– Nem a. Ez a rendes lefekvési ideje.~ ~–
231  5,     I|                igen mulatságos társalgók. Ez rég időtől fogva el volt
232  5,     I|                 között különösen sok volt ez időben a Franciaországból
233  5,     I|              együtt, el sincs válva tőle. Ez nem volt titok. Gyöngéden
234  5,     I|                volt a bárónő idegen.~ ~És ez is megérthető.~ ~A környékbeli
235  5,     I|             zárattak.~ ~A gróf nem késett ez észrevételét közölni tudós
236  5,     I|               Marie sokat nyugtalankodott ez idő alatt. A sok trombitaszó
237  5,    II|      feleresztenek.~ ~Nem is mert a leány ez éjjel korán lefeküdni, megtudva,
238  5,    II|               csinált. Őneki is tetszett. Ez az öröm kifordította eddigi
239  5,    II|                 tapsolt elragadtatásában. Ez a nevető szörnyeteg még
240  5,    II|              piromániává fog elfajulni, s ez itt majd kazlakat és házakat
241  5,    II|                 szüntelen vigyáztatok rá. Ez az én büszkeségem. Menjen
242  5,    II|                 boritalra is rászoktatta. Ez pogányság.~ ~A társaság
243  5,    II|                  röppentyűnek. Azt hitte, ez már csak az ő tüze, mert
244  5,   III|               Lajos előtt is ismerős volt ez a hang. Most is, mikor reggelenkint
245  5,   III|               mindenekfölött jól ismerte. Ez a levél Katalin bárónőtől
246  5,   III|                  levélen.~ ~Mit jelentsen ez?~ ~A bárónő beszélni akar
247  5,   III|                 meg a kastélyában a gróf, ez készséggel sietne kívánatának
248  5,   III|                csengetett valaki.~ ~– Hát ez ki lehet? – mondá magában,
249  5,   III|                   önnek, amiért jöttem.~ ~Ez meglepte Lajost. Ő abban
250  5,   III|             hatolni be a Névtelen Várnak. Ez megnyugtatá, hogy a parkkal
251  5,   III|                 nem csodálkoztam az önén. Ez is minden etikett ellen
252  5,   III|               császárság alatt mellőzték. Ez és még egy másik eset kényszeríté,
253  5,   III|                 nemsokára ezredessé lett. Ez az említett eset pedig az
254  5,   III|                  olyan ismerősnek előttem ez a név.~ ~– Úgy? – szólt
255  5,   III|           Barthelmy ezredes annál jobban. Ez volt az oka, amiért önt
256  5,   III|                  van a felesége elrejtve. Ez a vidék pedig rendkívül
257  5,   III|      nőcsábításról szóló legenda.~ ~– Ah! Ez rám nézve nagyon hízelgő.
258  5,   III|           mulatságos és finom vendégek. S ez a helyzet adott nekem hatalmat
259  5,   III|                  Már megint föléje került ez a nő. Arra nem gondolt,
260  5,   III|             nemesi szavamra mondom önnek: ez a hölgy itt mellettem nem
261  5,   III|                  nagyon gondolkozóba ejté ez a szó.~ ~– De hát mit tehetek?
262  5,   III|              akinek az egészségét egyedül ez a kis szabad légen mozgás
263  5,   III|             bohózatot alakítom. Vigyen ön ez egyszer magával valami más
264  5,   III|                     Parancsol ezredes úr? Ez volt-e Barthelmy Ange asszony?
265  5,   III|                  è terre!” * Nem jó ötlet ez tőlem?~ ~– Köszönöm, bárónő,
266  5,   III|                   rá mondani, hogy „uram, ez a tréfa nagyon vastag!”
267  5,   III|                    Meglepte az alak, mely ez öltözetben, a fátyolos kalappal,
268  5,   III|                    Én nevetek azon! Nekem ez egy „jux” * , ahogy mi bécsiek
269  5,   III|                   tétovázott.~ ~– Bárónő. Ez nem pajkos csíny, – ne mondja
270  5,   III|                   csíny, – ne mondja azt! Ez egy nagy áldozat öntülo .
271  5,   III|             minden csepp vére tiltakozott ez ajánlat elfogadása ellen.
272  5,   III|                kapja vissza.~ ~A levélben ez állt:~ ~„Ezredes úr!~ ~Ne
273  5,   III|                égő szemek mondtak, amiről ez indulattól vonagló ajkak
274  5,   III|               egybefűzve. Csak egy órára. Ez idő alatt annyira övé e
275  5,   III|                lelke. Érzi, hogy rá nézve ez a nő egy egész új világ:
276  5,   III|         visszafordítá a fogatot. Így ment ez már évek óta mindennap.~ ~
277  5,   III|                  pázsitos térre vezetett. Ez volt az ő megszokott sétájuk
278  5,   III|               Most az egyszer igaza volt. Ez a másik.~ ~Ennek a másiknak
279  5,   III|             harangvirágok és nefelejcsek. Ez is szeretne azokból emlékcsokrot
280  5,   III|           Sétáljunk vissza a. hintóhoz.~ ~Ez azonban nem történt meg
281  5,   III|                   burkoló felöltönyt.~ ~– Ez Barthelmy! – súgá a hölgy,
282  5,   III|                   gróf készséggel sietett ez ismeretség megejtése fölött
283  5,   III|                akik ezt könnyen veszik. S ez temperamentum dolga. – Egy
284  5,   III|          szabályai fel vannak függesztve. Ez „extra leges” * esik. Itt
285  5,   III|                engem marni, vagy nincs?~ ~Ez utolsó mondatot már a kendőzetlen
286  5,   III|                 pokoli keserűségnek, hogy ez őt védő, miatta szenvedő
287  5,   III|                 Léon –, micsoda önrenézve ez úrhölgy?~ ~Vavel gróf egy
288  5,   III|             gondolkozott a feleleten.~ ~– Ez a hölgy: jegyesem…~ ~A gúnymosoly
289  5,   III|                tett, azt joga volt tenni. Ez a nő úgy szereti őt, ahogy
290  5,   III|                 el annak a hölgynek, akit ez érdekelo , hogy egy rossz
291  5,    IV|               Vavel gróf ellen. Hiszen ha ez a védelem alapos, akkor
292  5,    IV|                  beteg! Hát nem abszurdum ez? Nem bocsátja be a háziorvosát;
293  5,    IV|                   mert nem volt otthon.~ ~Ez a bizonyítás általános tetszésben
294  5,     V|              leány magaviselete irányában ez órától fogva meglepően nagyot
295  5,     V|                   meglátszott rajta, hogy ez öntudatos igyekezet.~ ~Ez
296  5,     V|                 ez öntudatos igyekezet.~ ~Ez estén nagyon későre adott
297  5,     V|               ideje.~ ~Lajos rábámult. Mi ez? Sejtené talán Marie, hogy
298  5,     V|                  őrá éppen nem vigyázhat. Ez bizonyos.~ ~Hirtelen elhatározta
299  5,     V|                ment a kertészlegény felé. Ez ott dolgozott csendesen
300  5,     V|                 elfogott levelet.~ ~Címül ez volt rá írva:~ ~„– A szép,
301  5,     V|                      S azt hiszi ön, hogy ez az ön márványarca nem az
302  5,     V|                  az én lelkemnek a terhe? Ez a vas tekintet, amivel ön
303  5,     V|               kísértetem. Mindennap látom ez arcot, aki eltemette magát
304  5,     V|              Vavel Lajos bámulva hallgatá ez indulatkitörést. A csendes,
305  5,     V|            csendes, szelíd, méla leánynak ez volt az első szenvedélyes
306  5,     V|                   beállt, annak a számára ez a ház egy sírbolt, aminek
307  5,    VI|                                    VI. ~ ~Ez a fölfedezés még szigorúbbá
308  5,    VI|               díszbokrot ki fogja ölni.~ ~Ez aztán kegyetlenség.~ ~Akinek
309  5,    VI|            szivacstörléssel elpusztítani! Ez képes az embert istentagadóvá
310  5,    VI|                   sújtott hívei között.~ ~Ez a küldemény újra megindította
311  5,    VI|            vincellér, ahogy kívántatik, – ez a múlt évben Győr táján
312  5,    VI|                  az elvesztett sulykot. – Ez az én sulykom! – mondja
313  5,    VI|                  a Dunából fel a Fertőbe? Ez a bolond emberrel történt
314  5,    VI|             ismeretlen gát állja útjokat. Ez az oka az egész veszedelemnek,
315  5,    VI|                 vármegye azt tartja, hogy ez a tekintetes nemes Sopron
316  5,    VI|             nyomoruságán segíteni egyedül ez úton lehet gyökeresen, ő
317  5,    VI|                  félt a derék ember, hogy ez is valami ajándékkal fogja
318  6,     I|                éppen olyan kedveset, mint ez volt – biztatá őt Lajos.~ ~–
319  6,     I|                 őket délután a temetésre: ez volt a gyászkíséret. Lajost
320  6,     I|                  találta a kis sírgödröt. Ez Lajos munkája volt bizonyosan.~ ~
321  6,     I|                itt vagyok!”~ ~– Hagyj fel ez őrült agyrémmel! Hová gondolsz?
322  6,     I|          mindennap mondtam magamat; hanem ez és ez: – én nem vagyok csendes,
323  6,     I|              mondtam magamat; hanem ez és ez: – én nem vagyok csendes,
324  6,     I|               haldoklót mind nem nyugtatá ez meg. Arcát a pokol félelmei
325  6,     I|            kényszeríteni rángatózó arcát. Ez már tetszett neki. A kezével
326  6,     I|              ütött a tenyerével.~ ~– Hogy ez nekem nem jutott eszembe! –
327  6,     I|                önnek az eszébe ugye, hogy ez már boldog: elhagyhatja
328  6,     I|          érzéketlen volt a kövér Lizett s ez jó tulajdonság volt ahhoz
329  6,    II|          temettesse el magát. Szerencsére ez már nem az ő gondja.~ ~Fertőszegen
330  6,    II|         királynőjét és védszentjét, őnála ez egyetlen nőalakra volt halmozva:
331  6,    II|                   egy világrész fölött.~ ~Ez a szenvedélye a Névtelen
332  6,    II|                 Az Európában történtekről ez idő szerint csak az angol
333  6,    II|                  az írás a belső hártyán. Ez volt az ő titkos levelezésének
334  6,    II|              kísérve, a Névtelen Várba.~ ~Ez utóbbinak a neve nem fog
335  6,    II|     diskurálhatott volna?~ ~Lesznek, akik ez egy vonásból is kitalálják,
336  6,    II|             társcsoport eszmejárása volt. Ez a kis csoport mind elfért
337  6,    II|               tudósa levelei nyomán, hogy ez az ország az ő ellenségét
338  6,    II|                 szolgálatát.~ ~De mit ért ez olyan hadsereggel szemben,
339  6,    II|                 jól. Pedig az ő eszméinek ez volt az igazi tábora.~ ~
340  6,    II|                  vért, s sógorod (Murat), ez a cifra kakas, diadalt kukorikul
341  6,    II|               dicsőségterhelt zászlóikat. Ez a ráköpött mérges tajték
342  7,     I|                 serénykedjék.~ ~A feladat ez volt: megjelenni személyesen
343  7,     I|           hatalmasabb ellenségnek. – Hisz ez gúny! – S milyen az egész
344  7,     I|                vállrózsáikat! – Ah, uram! Ez egy rettentő merényletnek
345  7,     I|               csak nem is köhécselt tőle. Ez nem lehet a gróf úr donnája.
346  7,     I|            sigillum compulsorium”-mal. No ez a nagy buzgóság nekem mégis
347  7,     I|               Bernát úr meg volt hódítva. Ez a gróf nemcsak pipázik,
348  7,     I|                  de még adomázik is. Hisz ez talpig derék ember. Ezzel
349  7,     I|                mind a kettővel koccintott ez áldomásra, s kiitta mind
350  7,     I|                 felé emelve. Vavelt pedig ez nagyon jó kedvre hangolta.~ ~–
351  7,    II|               Végre kitört a háború.~ ~De ez a Névtelen Vár kalitkájába
352  7,    II|                 fehér mosadéka folyik le. Ez a város tele van francia
353  7,    II|                 folyóba zuhogni a vért…~ ~Ez egy jelenet a „Látások könyvéből!” –
354  7,    II|                 elzárkózottan élt, s amit ez adatokból a lélektani és
355  7,    II|                   van a nemzeti szózat.~ ~Ez utolsó szavak alatt, mint
356  7,    II|                   róla fennkölt eredetét. Ez az én bálványom. Ez az én
357  7,    II|             eredetét. Ez az én bálványom. Ez az én istennőm. Akiért éltem,
358  7,    II|                  látványra. Minő télikert ez! Hát ilyen virágokat ápol
359  7,    II|                 vagyon, sem nem nincsen”. Ez a pénz. A domestica üres,
360  7,    II|                      Te vagy az!~ ~– S ha ez a csillag lehull?~ ~– Ha
361  7,    II|                Hogy lesztek boldogok? Óh, ez – hahahaha!~ ~Nem tudta
362  7,    II|                   Minden exmissióm között ez legyen a legkedvesebb.~ ~–
363  7,    II|                mondá neki:~ ~– Kár volna „ez” tinektek, franciáknak!~ ~
364  7,    II|                 Első szabad tekintet volt ez a világba. Fényes nappal,
365  7,    II|                világba beletekinteni! Ah, ez oly észvesztő gyönyör volt,
366  7,   III|                  ami azt elválasztja.~ ~– Ez a fátyol mai nap lehullt.~ ~–
367  7,   III|                egyszerre ráismer. – Mikor ez a férfi elmegy a csatába
368  7,   III|               akar jönni?~ ~– Még ma, még ez órában, ebben az öltözetben!
369  7,    IV|           asztalán a királyi manifesztum. Ez csalhatatlan. Ma kell menni,
370  7,    IV|           harcolni a maguk igazságáért! – Ez már a valódi korszak, mit
371  7,    IV|                   Ejlh, milyen szörnyűség ez ilyenkor! Azt le kellett
372  7,    IV|                   Igen. Én „az” vagyok.~ ~Ez volt a felelet arra a szóra,
373  7,    IV|               Milyen boldogság lett volna ez, ha eddig is így lett volna!~ ~
374  7,    IV|            világon, s az az ő Lajosa!~ ~– Ez volt a mi első találkozásunk –
375  7,    IV|                  alispánt akarom felkérni ez ügy végelintézésére – szólt
376  7,    IV|            borzongott egyik is, másik is, ez elbeszélés alatt!~ ~Tehát
377  7,    IV|                grófnak nevezitek egymást. Ez rosszaság! Szépen csókoljátok
378  7,    IV|                  pillanatban nem jöhetett ez indítvány. Lajos maga is
379  7,     V|             hallgatta el Marie előtt.~ ~– Ez nem az én érdemem, hanem
380  7,     V|                összekelünk?~ ~(Igaz, hogy ez is az ő háza volt: a vőlegény
381  7,     V|                 jókedv.~ ~S használt neki ez a felzavarás. Utána sokkal
382  7,     V|                végig. Egész odáig, hogy: „ez a hölgy az én jegyesem!”~ ~
383  7,     V|             lettetek egymáséi. Miért volt ez?~ ~Katalin nem tudott mit
384  7,     V|              közbe), akkor nem lett volna ez év az elveszett napok tárháza
385  7,     V|                nézve.~ ~– No hát ha önnek ez olyan nagy örömhír – szólt
386  7,    VI|                                    VI. ~ ~Ez a kis változás nem zavarta
387  7,    VI|           eltávozott.~ ~– Látod: így volt ez mindennap – monda Marie;
388  7,   VII|              vezetni.~ ~A kövér Lizettnél ez a szó sem idézett elő egyéb
389  7,   VII|            ígérete szentírás: nekem pedig ez az egész bérem. Tehát az
390  7,   VII|                 hála Istennek, nem tudok; ez nem bánt. Kötni nem szeretek:
391  7,   VII|                 Hát csak vetem a kártyát. Ez mindig más meg más. Kétszer
392  7,   VII|                   hiányzik ebből? – kérdé ez öltönydarabkákat Katalin
393  7,   VII|             teszem azt. Most már önre néz ez a hivatal. Nagy kincs: nagy
394  7,   VII|              Marie-hoz. – Rosszul leszek. Ez a konyhagőz engem elszédít….~ ~ ~ ~
395  7,  VIII|             egymásnak, hogy „bolond világ ez nagyon!”~ ~Nem lehet csodálni,
396  7,  VIII|                szegény leány elfelejtette ez órában a gyermekjátékait.
397  7,  VIII|                   a gyermekjátékait. Hisz ez a napfordító volt az életében.
398  7,  VIII|           szerelmünknek lett vége?” – Hát ez vajon mit jelenthet? Ő nem
399  7,  VIII|             könyvek hevertek az asztalon. Ez volt, ami Marie figyelmét
400  7,  VIII|                      Katalin mondta, hogy ez az ő saját műve. „Hát te
401  7,  VIII|                bámulat tárgya lett előtte ez a másik hölgy. – „Csak úgy
402  7,  VIII|                   mirákulum.~ ~– Mi lehet ez a százfogú szörnyeteg?~ ~
403  7,  VIII|                  oda lett a bámulattól. – Ez oly megfoghatatlan volt
404  7,  VIII|            sorozatát kísérni figyelemmel; ez maga is emberfölötti vállalat!
405  7,  VIII|                     Hogyne tetszett volna ez az indítvány Marie-nak?
406  7,  VIII|               vitte magával a leányt.~ ~– Ez itt az én hálószobám: mindjárt
407  7,  VIII|              mellette van a tied. Jó lesz ez így?~ ~– Nagyon jó lesz, –
408  8,     I|              érvnek, mint embernyi ember. Ez volt a céltábla a katonáknak,
409  8,     I|            útjában, amit kikerülgessen.~ ~Ez a harmincöt napig temetetlen
410  8,     I|                  és negyvenezer gyalogra. Ez nem az összes fegyverfogható
411  8,     I|              micsoda zivatart idézett elő ez a vármegyéknél! Szűrposztó
412  8,     I|                  magyar nemességnek! Hisz ez caraffai fenyegetés. Végre
413  8,     I|                  mint a dolmány.~ ~– Hisz ez meg éppen a legszebb viselet.~ ~–
414  8,     I|              felőle győződni.~ ~– De hisz ez olyan – kiálta Vavel, öklével
415  8,     I|               szabad használni, mivelhogy ez Rákóczi hadai által volt
416  8,     I|                   jó éjszakát. Hat év óta ez lesz az első éj, melyet
417  8,    II|            tartunk szó szerint előidézni. Ez volt az inszurgensek dala:~ ~ ~„
418  8,    II|                  töltse be. Az ő zászlója ez. Neki kell a hímzett szalagot
419  8,    II|              szorítá, és megcsókolta azt. Ez volt az áldás.~ ~Azután
420  8,    II|                  annyira el volt foglalva ez idő alatt, hogy alig bírt
421  8,    II|               fontonkint osztályozva.~ ~– Ez az összeg a mi vállalatunk
422  8,    II|                fel a „három liliomot .”~ ~Ez volt az egész kelengye.
423  8,   III|                  azt mondá: „Bocsássátok: ez az én emberem”.~ ~Sátán
424  8,   III|            jutalmat fogtok kapni.~ ~– Hát ez most a mi kárunk. Hanem
425  8,   III|                  feltörje és elolvassa.~ ~Ez a levél Guillaume tábornoknak
426  8,   III|               megmagyarázta neki, hogy ki ez.~ ~„Tábornok úr!”~ ~„A cselszövény
427  8,   III|               szövetű tervem szétmállott. Ez abbul állt, hogy egy hírhedett
428  8,   III|           borzadály futott át tagjain.~ ~„Ez volt a föltett szándékom.
429  8,   III|                 tervvel, hogy magam, mint ez ideális nőrablás negatív
430  8,   III|               Vagy pedig az történt, hogy ez a nő finomabb cselszövényt
431  8,   III|            pillanatában azt mondta róla: „Ez az én jegyesem”. Ez még
432  8,   III|                róla: „Ez az én jegyesem”. Ez még rejtély előttem. – Van
433  8,   III|                szeretetreméltóságától. Ha ez igaz, akkor ez nagy baj.
434  8,   III| szeretetreméltóságától. Ha ez igaz, akkor ez nagy baj. Ha Thémire-nél
435  8,   III|                  nagy baj. Ha Thémire-nél ez nem kiszámított alakoskodás,
436  8,   III|                  zsarátnok közé taposott. Ez a gondolat lángra gyújtá
437  8,   III|       fennmaradjon Franciaország trónján! Ez a pokol minden kínszenvedéseit
438  8,   III|             Ellenség előtt álló katonától ez árulás.~ ~Sietett nádsátorába
439  9,     I|         parasztokon!~ ~De hátha több volt ez, mint komédia?~ ~Hátha valóban
440  9,     I|              franciák vagyunk!”~ ~Hát baj ez valakinek?~ ~Ah, de mikor
441  9,     I|           becsüléstől! Mennyire imádja őt ez a férfi! S mennyire megérdemli,
442  9,     I|                  essék!~ ~Ha akarta volna ez a férfi, egy királyleány
443  9,     I|                   kezébe szolgáltatja; de ez a leány reszket a nagyságtól,
444  9,     I|                   A küldött levélben csak ez a három szó volt:~ ~„Io
445  9,     I|                  Tehát ő nem teheti. – De ez még csak a gyöngeség bevallása.
446  9,     I|                  gyöngeség bevallása. Még ez csak annyit tesz, hogy az
447  9,     I|                  méltót, lelkét kimentőt. Ez óra az elárult királyleánynak
448  9,     I|             percet sem enged elveszni. Ha ez órának az ötvenkilencedik
449  9,     I|             megváltani!~ ~„Io non posso…” Ez nem elég. Ennyit Júdás is
450  9,     I|                  ugyebár? Majd meghallja. Ez egy ragályos betegség, mely
451  9,     I|               levél után nyúlt mohón.~ ~– Ez a levél ragályos lehet,
452  9,     I|                 az elkapott levelet. Abba ez volt írva:~ ~„Kedves kicsi
453  9,     I|                  rajta, hogy megdicsértek ez ügyességemért. Egyszer aztán
454  9,     I|                   közé. Infámis mesterség ez a mienk, kicsi mama! Én
455  9,     I|                 pedig Soeur Agnès.”~ ~Ah, ez a korbácsütés meg volt érdemelve!
456  9,     I|           korbácsütés meg volt érdemelve! Ez jobban fájt, mint mikor
457  9,     I|               leejté a két kezét az ölébe ez ostorozás után. S csak arra
458  9,     I|                  tetteti magát halottnak. Ez a fehér szín nincs festve
459  9,     I|                   nem szerepet játszanak, ez a halotti mez, ez a mirtuszkoszorú
460  9,     I|              játszanak, ez a halotti mez, ez a mirtuszkoszorú nem színpadi
461  9,     I|       mirtuszkoszorú nem színpadi jelmez. Ez egy igazi, őszinte másvilág
462  9,     I|                  üldözött emberek után…~ ~Ez irgalmatlan szavak alatt
463  9,     I|              földön bűn számára vezeklés: ez az ön vezeklése! Ön tudja
464  9,     I|                influenza-kórházból jövök. Ez a muszka ragály oly alattomos,
465  9,     I|            veszedelmét, s nem tudja, hogy ez a halál. Én már tudom. Nem
466  9,     I|                   ne bocsássa ön Marie-t. Ez országban még nem ismerik
467  9,    II|                   Katalin! Hátha nem igaz ez? Hátha csak ellenségeid
468  9,    II|               hogy megkeserítsenek? Nézd: ez a két kép nem hasonlít egymáshoz.
469  9,    II|                   nem hasonlít egymáshoz. Ez, amelyik úgy mosolyog, ez
470  9,    II|                 Ez, amelyik úgy mosolyog, ez lehetett a te leánykád,
471  9,    II|                lehetett a te leánykád, de ez, amelyik oly halavány, ez
472  9,    II|                 ez, amelyik oly halavány, ez nem lehetett ugyanaz. Ez
473  9,    II|                  ez nem lehetett ugyanaz. Ez nem a te leányod! Aki neked
474  9,    II|              ültessem be az új halálvészt ez ország földébe, mely angyalomnak
475  9,    II|                         Óh drága Cambray! Ez a te képed! – szólt Marie. –
476  9,    II|               ránk? Az ő ítéletének napja ez. Lajos és az ő hívei kihúzták
477  9,   III|               kapott választ kibetűzze.~ ~Ez még jobban leverte kedélyét.~ ~
478  9,   III|                fokossal és nyereg nélkül. Ez reményt ad, hogy másutt
479  9,   III|                  naphosszant vesztegelni: ez az, amit nem akar bevenni
480  9,   III|                   szolgálatot. Nála úgyis ez a rendes felkelési idő.~ ~
481  9,   III|                 monda a hölgy. – Látja ön ez öltönyt rajtam? Nincs egyebem.
482 10,    II|                 az arcát és a kezeit jól; ez hatalmas szer; elpusztítja
483 10,    II|                   maga húzott fel Lizett. Ez az élő gép számlálta az
484 10,    II|               félek.~ ~– Mitől félsz?~ ~– Ez az úr ott benn olyan csendesen
485 10,    II|                   ilyen arcot: Henryét.~ ~Ez a halál.~ ~Összeborzadt.~ ~
486 10,    II|                minden tagján. Nem jó hely ez itt.~ ~Minő iszonytató lehet
487 10,    II|                    se költené ezt fel, ha ez egyszer elaludt. Reggelig
488 10,    II|              ember? Nekem nincs semmim, s ez a kastély üres. Mit akar
489 10,    II|                 azt, aki vezetni fogja. – Ez az ő parancsolatja!~ ~–
490 10,    II|             megvigasztaljon. Nincs is rám ez úton semmi szükség. Győrig
491 10,    II|                     Szóljon bele az Isten ez ördögi beszédbe!~ ~– Azonban
492 10,   III|                ruhát viselt úti köntösül (ez akkor nagyon népszerű volt
493 10,   III|                  fel. Shakespeare szerint ez is a „névtelen tettek” sorába
494 10,   III|                   hogy „chien de Vienne!” Ez az én küldetésem. – Miután
495 10,   III|                   ennélfogva esett utamba ez a szép mezőváros a „campus
496 10,   III|                  úri társaságot.~ ~– Hisz ez a chien de Vienne magyar
497 10,   III|                lovagolhat rajta.~ ~– Mire ez a kutya olyan nagyra megnő,
498 10,   III|                  a „grand père” táncára. (Ez végzi be a bált, bohókás
499 10,   III|                 márki urak orcáiról. Most ez van divatban. – No de –
500 10,   III|             Jocrisse úr szállt le.~ ~– No ez már okosabb ember! Vajon
501 10,   III|                  tartalmát elolvasta.~ ~– Ez a széltoló igazat mondott!
502 10,   III|             inszurgens lovascsapatok.~ ~– Ez baj. Nem azért, mintha attól
503 10,   III|                semmi aranyért. Furcsa nép ez. Nem szalad el a faluból
504 10,    IV|                                    IV. ~ ~Ez a csoda meg is történt.~ ~
505 10,    IV|                hogy mely oldalról jön ide ez a deget-ár. Melyik felén
506 10,    IV|                   a föld alul kitört.~ ~– Ez baj – monda De Fervlans –;
507 10,    IV|                monda De Fervlans –; akkor ez egy tőzegfeltörés, ami utunkat
508 10,    IV|               vedlette le téli gubancait, ez még fakó és száraz; a nádasokban
509 10,    IV|             szétzavart csapatját.~ ~Pedig ez még csak a torzképe volt
510 10,    IV|                  megriasztá őket.~ ~– No, ez a dolog csakugyan hasonlít
511 10,    IV|              rajta, s elvezet a Dunáig, s ez aztán tetszés szerint, ahogy
512 10,     V|                   kellett azt tudni, hogy ez az asszony mennyire megy
513 10,     V|             csillagvizsgálás. – Valamikor ez az úr katona volt, s nagyon
514 10,     V|                nádkúp föl lett gyújtva.~ ~Ez volt a De Fervlans által
515 10,     V|           dombtetőn már vette észre, hogy ez csak cselfogás.~ ~Katalin
516 10,     V|                értett belőle annyit, hogy ez most a nevével dicsekedik,
517 10,     V|                    s ő is kicserélte vele ez udvariasságot.~ ~– No, hát
518 10,     V|                 kengyelében felemelkedve. Ez volt Sátán Lacinak mai nap
519 10,     V|                   már a második csapás, s ez úgy látszik, hogy „erre
520 10,     V|                 hogy ha őt élve elfogják: ez a levél jogot ád Vavel Lajosnak,
521 10,    VI|                  Istentől elátkozott hely ez!~ ~Itt egy mozdulatlan alak
522 10,    VI|                ily rémületes helyen, mint ez, körülborzongatva a friss
523 10,    VI|            arcokat, e besüppedt szemeket, ez elferdült ajkakat nem látta
524 10,    VI|                 ajkakat nem látta ő soha. Ez az egész tekintet nem volt
525 10,    VI|                   most leeresztve tartja. Ez talán még él: ezt még meg
526 10,    VI|                  újra élni!”~ ~Óh, hiszen ez volt az az ember, akire
527 10,    VI|             leányt veszedelem érte, akkor ez a balsors, mint egy átokmondás
528 10,    VI|                   s elrablá a leányt?~ ~S ez a holt ember itt oly makacsul
529 10,    VI|                mely velük együtt harcolt. Ez a kettő ütötte helyre az
530 11,     I|                 Lajost minden veszélytől. Ez az ő mindennapi látogatásuk,
531 11,    II|            szabadítva a katasztrófától.~ ~Ez volt a karakói találkozás
532 11,   III|             jegyzett fel a haditudósítás. Ez a nemesúr közvitéz volt
533 11,   III|     visszavágtatott.~ ~S Baráth Istvánnak ez a mondása nagy hamar elterjedt
534 11,   III|                 szemben az ellenséggel.~ ~Ez volt a Karakónál megkezdett
535 11,   III|                    hogy ott sem látunk.~ ~Ez este a kapott sebekre is
536 11,    IV|                tábornok főhercegnek. Hisz ez tábornok volt, ő pedig csak
537 11,    IV|            franciák maguk bevallják, hogy ez esetben visszafordult volna
538 11,    IV|                   maga húsait, mint akire ez az egész bolondság nem tartozik.~ ~
539 11,    IV|              Abban a kéziratban, amelyből ez adatokat vettük, vannak
540 11,    IV|              hátra, otthagyva az ágyúkat: ez az újonccsapat útját állta
541 11,    IV|               Péterről van följegyezve.~ ~Ez a hős lovag ebben a nagy
542 11,    IV|                   versét kitűnő sikerrel. Ez azután taps volt: nem tenyerek,
543 11,    IV|          Ráismerhetett jól a zászlójárul. Ez volt legjobban összetépve,
544 11,    IV|                  szaggatva a golyóktól.~ ~Ez állt a harcvonal legszélső
545 11,    IV|               nádor szeme láttára történt ez, ki maga a kíséretével ott
546 11,    IV|            lovasság egyedül maradt.~ ~Még ez sem volt jeladás a meghátrálásra.~ ~
547 11,    IV|                jár a becsület és a halál. Ez Mohos János köznemes volt.
548 11,    IV|         leggyilkosabb harcnak ismerték el ez ütközetet, s Dömölktől Pápáig
549 11,    IV|               Honnan tapadt hát a nevéhez ez a csúf adoma?~ ~Talán kipuhatoljuk
550 11,    IV|                 jobbra, másikunk balra! – Ez volt a jelszó. S azzal Olgyay
551 11,    IV|               Közé vágtak az ellenségnek. Ez a győzelmes had bizakodásával,
552 11,    IV|                  védhette magát.~ ~– Ohó! ez nem járja! – kiáltja ezt
553 11,    IV|                  Maga is össze volt törve ez ütközetben, melynek szokatlan
554 11,    IV|             Komáromig meg se állj!”~ ~ ~ ~Ez volt az epitaphium a nemzet
555 11,    IV|                akkor éppen vőlegény volt. Ez a golyó neki volt szánva.
556 11,    IV|                golyó neki volt szánva. Ha ez a véletlen nem jő közbe,
557 11,     V|                   az egy nevet hallani. S ez is csak adott név. Így nevezik
558 11,     V|               ölni töltött káposztával.~ ~Ez már igazán odatalált.~ ~–
559 11,     V|                      Mit? Dohányvágó kés? Ez a legjobb fringia; olyan
560 11,     V|                  volt a vezényszó, hanem „ez a pohár bujdosik!”meg „három
561 11,     V|                   szépen bealkonyodott. S ez a győri ütközet napjának
562 11,     V|               Budára fog visszavonulni.~ ~Ez a kis csapat az ütközet
563 11,     V|   lőporfelrobbanásnál összeégett.~ ~Mikor ez a szekérvonat megérkezett
564 11,     V|              rémületet költött Budapesten ez a megfutott csapat, tanúskodik
565 11,     V|                  szörnyeker, termel.~ ~Ha ez a rémület hógörgetege átszabadulhat
566 11,     V|        hógörgetege átszabadulhat a Dunán, ez meg nem áll, hanem felszedi
567 11,     V|                     A kapott sebek között ez volt a legfájdalmasabb.~ ~
568 11,     V|               koporsóból, és eget kér”.~ ~Ez van meghagyva belőle:~ ~„
569 11,     V|                 Öröm és diadal napja volt ez. A király az egyes hősfiakat,
570 11,     V|                  a babérkoszorút.~ ~Hanem ez mind feledésbe ment. – Soha
571 11,    VI|        regényhősünk történetéhez tartozik ez a nap is.~ ~Sátán Laci a
572 11,    VI|               sáncai közt hullottak le.~ ~Ez nyilván csak bekocogtatásnak
573 11,    VI|                     Hát hiszen éppen csak ez volt a „fogadj Isten”célja.~ ~
574 11,   VII|               győri ütközetnek vége volt, ez a különszakított dandár
575 11,   VII|            főtiszt és Vavel Lajos gróf.~ ~Ez a sok mágnás nem mint felsőtáblai
576 11,   VII|           karjaira, csak a lábaira.~ ~Óh, ez nevezetes tényező a hadjáratok
577 11,   VII|                  őket Marullas lovassága. Ez túlnyomó erejű volt, de
578 11,   VII|              masírozásra voltak készítve: ez a pokolbeli mulatságok közé
579 11,   VII|                    lovasok és gyalogok.~ ~Ez volt az a dandár, melynek
580 11,   VII|            Eszterházy János gróffal.~ ~És ez a roham volt az inszurrekciót
581 11,   VII|             bokrok és vetések közé. – Még ez sem elég! – A pozsonyi ezred
582 11,   VII|            osztrák s magyar törzstisztet. Ez sem elég neki! Tovább vágtat
583 11,   VII|            elfogóikat a saját puskáikkal. Ez volt a felfordult világ!~ ~
584 11,   VII|                  érteni, minő utazás volt ez három nap alatt.~ ~És itt –
585 11,   VII|              megveti a lábát Zalabéren.~ ~Ez a Zalabér igen kellemes
586 11,   VII|                   sereg jó egy hétig; ami ez izgalmas időkben egy örökkévalóságnak
587 12,     I|                 prímás maga szentelte be. Ez bizony olyan nagy dicsőség
588 12,     I|           seregükön mint francia kurír.~ ~Ez rossz hír volt, de hátra
589 12,     I|             egyszerre egész emberré tette ez a nehány szó.~ ~A tenyerébe
590 12,     I|            kezükre egyébbel érinteni.~ ~– Ez a fiú meg van bolondulva –
591 12,    II|                 is méreg. Szegény bírónak ez volt az első víz, amit legénykora
592 12,    II|            halavány arcú kisasszonnyal.~ ~Ez a két hölgy: Guillaume tábornok
593 12,    II|               lesznek a kísérői Párizsig. Ez a hintó fogja őt elszállítani,
594 12,    II|              szolgálni, ha önnek az ügyét ez epizód által előmozdíthattam.~ ~
595 12,    II|             halmozta el Vavel grófot.~ ~– Ez népjogsértés! Ez brigantaggio!
596 12,    II|              grófot.~ ~– Ez népjogsértés! Ez brigantaggio! Elfogni előkelő
597 12,    II|              lehetetlen, hogy most, mikor ez a cikk olyan olcsó, megint
598 12,    II|               bánta azt meg.~ ~– Ah, hisz ez bor! – mondá meglepetten
599 12,    II|                     Domicella…~ ~– Hiszen ez római nyelven beszél! –
600 12,    II|                  feleségét meg a leányát: ez sakk-matt neki! Menjünk
601 12,   III|                Egyedül önnek, Vavel gróf. Ez pokoli ötlet volt öntől,
602 13,     I|               hogy meg vannak szabadítva. Ez édes bosszú lesz.~ ~– Nagyon
603 13,     I|              nyugodalmas éjt fog szerezni ez izenet által.~ ~– De mármost
604 13,     I|                    Minő ismerős szobácska ez!~ ~Megint a Névtelen Vár-i
605 13,     I|           meggyógyulok. – Nem is betegség ez az enyim; csak rettegés
606 13,     I|                volt az és kétségbeesés. – Ez elmúlt, s mármost majd a
607 13,     I|                 ha tudnád, mit szenvedtem ez idő alatt! Ennek a leánynak
608 13,     I|              támlányára hullottak karjai. Ez a nehány ütem minden erejét
609 13,     I|                 Katalinra mosolygott.~ ~– Ez a dal nem tinektek szól
610 13,     I|             tinektek szól ám – suttogá. – Ez csak tréfa. – Ugye ti nagyon
611 13,    II|                   ki rajta.~ ~Minek volna ez tinektek?~ ~Azért, hagy
612 13,    II|                négyszögmértföldnyi tért… „ez itt” nem vesz el többet
613 13,    II|       feledékenységet és elfeledtetést.~ ~Ez volt az utolsó szava a fénylő
614 13,    II|                  hogy aztán azok, akiknek ez nenn tetszik, pöröljenek
615 13,    II|         feledékenységet és elfeledtetést: ez bőven beteljesült.~ ~Egypár
616 13,    II|               harci paripát szekér mellé. Ez volt az utolsó nemesi inszurrekció.~ ~