Rész, Fejezet

 1  3,    II|      s repülni, mint a madár! Amióta e várban lakunk, ez a vágyam
 2  4,    II|    szabad őt meglátnia.~ ~ ~ ~Amióta a szomszéd kastélyban az
 3  4,    II|       most már nem félt tőle. Amióta azt a szót le merte írni,
 4  4,    IV|  Lacit a szobájában magára.~ ~Amióta ő maga nem foglalta el helyét
 5  4,    IV|      Az apám nemesember volt. Amióta eszemet tudom, mindig a
 6  4,     V|     nyitott ajtónál háltam. – Amióta meg zárt ajtónál alszom,
 7  5,     I|      egész rendszert képzelt, amióta a kastélyba betörtek, de
 8  5,     I|      betörtek, de még inkább, amióta a nevezetes zsivány azt
 9  5,     I|  nézni, hallani lehet most: – amióta beállt saját maga porkolábjának.~ ~
10  5,     I|  helység csupa mulatság lett, amióta a dragonyosok idekerültek.~ ~
11  5,   III| valamikor jó lövő és vívó; de amióta a Névtélen Várban lakik,
12  6,     I|       majd igazán eljövök!”~ ~Amióta Lajos folytonos házifogságban
13  6,     I|       alkalmatlankodtam vele: amióta önt szolgálom, és még valakit.~ ~–
14  7,     I|       kérdezősködést intézni, amióta a gróf úr meg akart duellálni
15  7,    II|      méla folyosóján. Persze, amióta Henry nincsen, a hatalmas
16  7,    IV|  fűvel benőtt térség volt az; amióta kocsi nem járt rajta, felverte
17  7,   VII|     bánt. Kötni nem szeretek: amióta azokat a bizonyos asszonyokat
18  8,     I|      hogyan lehetett az, hogy amióta a magyar országgyűlés meghozta
19  8,     I|  lehet ám posztót venni: mert amióta azon disputálunk, hogy milyen
20 10,   III|      divatból szalonjainkban, amióta Madame Talleyrand, azazhogy
21 13,     I|       hogy mennyire ment már, amióta ő távol van.~ ~Az ő kedvenc
22 13,    II|      lény.~ ~Feje még rútabb, amióta az égő bozót leégette a