Rész, Fejezet

 1  2,    II|      mutatta meg a szépségeit, amiket addig senki se látott.~ ~–
 2  2,   III|     fonott lábtyűt hozott elő, amiket ezen a tájon „mamusz”-nak
 3  3,     I|     rokonságát olyan arcokkal, amiket sokan ismernek.~ ~Öltönye
 4  3,    II|      ittak, apró kalácskákkal, amiket valaki rendesen azalatt
 5  3,    II|      semmit. Vannak köszöntők, amiket így szoktak előadni.~ ~–
 6  4,    II|    azokra a dicső hőstettekre, amiket ő Szent Lajos keresztes
 7  4,   III|     bizonyosan egyike azoknak, amiket a milói Vénusz elvesztett,
 8  4,    IV|        a banális feleletekhez, amiket pedáns nevelők mondanak
 9  4,    IV|    azokért a harisnyácskákért, amiket valaki, ettől a háztól,
10  5,   III| mendemondáiról. S azok között, amiket önről költöttek, legeslegszelídebb
11  5,     V|      Vavel gróf:~ ~– „Madame!” Amiket öntől hallottam ma, azokból
12  6,    II|       csak értesülést azokról, amiket meg kellett tudnia. E levelezés
13  7,   III|     jobban, mint azok a betűk, amiket egy inszurgens zászló számára
14  7,  VIII|   sorban futott végig előttük, amiket a vadász etetésre hívott
15  7,  VIII|     meg azokat a pávatollakat, amiket ily alkalommal kapogattak.)~ ~
16  8,     I|   alakítanak szabadcsapatokat, amiket „volon”-oknak hívunk.~ ~–
17  8,    II|      volna azokat a könnyeket, amiket le szoktak csókolni, úgy
18  8,   III|  markolatára téve, beszéli el, amiket Győrben hallott, a nádor
19 10,    IV|   másikig olyan utak vezetnek, amiket kavics helyett náddal meg
20 12,     I|      utazót; – gyönyörű tájak, amiket el kellett foglalni, s aztán
21 13,     I|        rózsák ragyognak rajta, amiket az a sötét arcú vőlegény
22 13,     I|       sok olyan gondolat volt, amiket, ha „egy” embernek el nem