Rész, Fejezet

 1  1,     I|   lettek a szép ruháim?~ ~– Az ám. Még jó, hogy azt az ócska
 2  1,     I|       a jó tollasbálba.~ ~– Az ám – szólt a gyermek durcásan –,
 3  1,   III| zsémbelni? Pedig megérdemleném ám; nagyon rossz voltam az
 4  1,   III|        szól az öregúr.~ ~– Nem ám – felel a sergeant. – Ez
 5  1,   III|     szájáto mosolyogva.~ ~– Az ám – szólt nyugodtan. – Ezen
 6  2,     I|       szó. De hamar feltalálta ám magát; ex tripode * folytatá
 7  2,     I|     nagyon jó rendőrségünk van ám.~ ~A patvarista is ott ágaskodott
 8  2,     I|   megtudja a „csókot”; az lesz ám még csak ao francia háború.~ ~
 9  4,     I| ígéretét – a maga részéről; de ám a leány nem ígért semmit.
10  4,    IV|   úrnak mutatni, hogy be lehet ám ebbe a kastélyba jönni annak,
11  4,    IV| megállt.~ ~– Gróf úr. Én tudom ám azt jól, hogy a zsiványok
12  4,     V|            Az álmodat?~ ~– Azt ám. A régi jó álmomat. S ahelyett
13  5,    IV|   apácai életet folytatott. Az ám, de ki látta a bárónőt déli
14  8,     I|    akadályozó”, hogy nem lehet ám posztót venni: mert amióta
15  9,    II|       szenvedek? Pedig az volt ám a ragály! Aki hozzám ért,
16 10,    II|   vigye el magával. Helyén van ám ennek a szíve. Aztán nem
17 11,   III|      az őrtűznél csak előkerül ám Gasparics Józsi, s szép
18 11,   III|        Varga István is ott van ám a József-huszároktól. Hát
19 11,     V|        nem olyan kardok voltak ám azok, mint a mostaniak;
20 12,     I|       nyertük meg. Azért nincs ám semmi baj, Károly főherceg
21 12,     I|    alispán is ott van?~ ~– Ott ám. Ő is kapitulált, de az
22 13,     I|        a dal nem tinektek szól ám – suttogá. – Ez csak tréfa. –