Rész, Fejezet

 1  3,    II|       Apropó! Még nem mondtam el neked, hogy én veszek itten egy
 2  3,    II|        érkezett. Magam hoztam el neked a dobozt.~ ~– Tudod, mi
 3  3,    II|  erényének tiszta hírét.~ ~– Ami neked öröm, az nekem is az – monda,
 4  4,     V|     csóknál.~ ~– Mennyit kellett neked ezen gondolkodnod, míg kitaláltad? –
 5  6,     I|     Vavel. – Hát nem tudod, hogy neked kötelességed itt maradni
 6  6,     I|       hiszed te, hogy ezt szabad neked halandó embernek fülébe
 7  6,     I|          nagy, nehéz bűneim!~ ~– Neked nincsenek bűneid! – kiálta
 8  6,     I|        türelmetlenül. – Esküszöm neked ön lelkem nyugodalmára,
 9  7,    II|       nem hagylak egyedül; hozok neked anyát, asszonyt, akit szeress,
10  7,    IV|       Hogyan? Mikor?~ ~– Hát ezt neked nem mondta el! Milyen ember!~ ~
11  7,     V|     Lajos. – Olvasd kicsi anyám. Neked szól az. Nem tudtalak másként
12  7,    VI|         figyelt:~ ~– Adjon Isten neked jó éjszakát… őrködjenek
13  7,  VIII|        egy igen jó szelíd lovam. Neked való.~ ~– Igen. Igen. Olyan
14  7,  VIII|        hogy mindennap leckét fog neked a zongorából adni. Marie
15  8,     I|          S majd én is megmutatom neked a te jegyesedet. Ha az megcsókol,
16  8,    II|      vagyok gazdag. Ezt meg kell neked mondanom menyegzőnk előtt.~ ~–
17  9,     I|         bízhatom idegen emberre. Neked magadnak kell felkészülnöd,
18  9,     I|     jóakaró tanácsát, azt izenem neked: fordulj vissza te is! Ne
19  9,    II|         Ez nem a te leányod! Aki neked ezt mondta, átkozottul hazudott.~ ~
20  9,    II|      kezét a távozni akarónak. – Neked nem szabad őt felkeresned.~ ~–
21 10,    VI| leányomat! Soha meg ne bocsásson neked érte Isten! Amivé engemet