Rész, Fejezet

 1  1,   III|      kocsisnak – aztán ön elmehet. A márki úr a mama equipage-án fog
 2  1,   III|               mert ő volt az „utolsó márki”, hiába szenvedte ki a vértanúságot:
 3  1,   III|                Én de Fervlans Lyonel márki vagyok.”~ ~– Én Cambray
 4  1,   III| hatalmaskodék a parancsoló tekintetű márki. – Ez a jog és kötelesség
 5  1,   III|      Belépett a parancsoló tekintetű márki: az azután mindenkit kiküldött
 6  1,   III|           Cambray urat pedig vitte a márki hintaja, úri kocsiknál szokásos
 7  1,   III|         palotájából az elérzékenyült márki hintaja hozta őt ide?~ ~
 8  1,   III|          hozzá: a kedves de Fervlans márki. Ezúttal azonban nem volt
 9  1,   III|       szerződésünkre, uram – szólt a márki –, hogy akármit mondunk
10  1,   III|            hogy hagyjon magamra.~ ~– Márki úr! – szólt de Fervlans,
11  1,    IV|             nem lesz nehéz – szólt a márki lába hegyével csiszolva
12  1,    IV|              mozaikot. – Az elfogott márki ugyan nem vallott semmit;
13  8,   III|          nézte Vavel.~ ~„De Fervlans márki.”~ ~Úgy tetszett, mintha
14  8,   III|          maradok, stb.~ ~De Fervlans márki.”~ ~ ~ ~Vavel Lajos egy
15  9,   III|             lett?~ ~Jó helyen van. A márki mellett.~ ~– A márki mellett! –
16  9,   III|               A márki mellett.~ ~– A márki mellett! – hördült fel rémülten
17 10,     I|             említett: őket vezette a márki, ki Barthelmy ezredes korában
18 10,   III|                   III.~ ~De Fervlans márki az egy osztály démon legionáriusával
19 10,   III|         piros festéket a márkinők és márki urak orcáiról. Most ez van
20 10,     V|              uram! – kiálta vissza a márki. – A lábad alá vigyázz:
21 10,     V|           vére áztatá.~ ~De Fervlans márki tragédiája be volt fejezve.~ ~