Rész, Fejezet

 1  1,     I|         el magát, mint a fogoly lovag, ki elvágta a saját lábát,
 2  1,   III|         Bocsánat, uram: francia lovag nem szokott se kérdezősködni,
 3  2,    II|      ilyen rémséges. A névtelen lovag egy apácát szöktetett el
 4  5,   III|        abban egy délceg, daliás lovag lakik, egyedül egy hölggyel,
 5  6,    II|     leányok, megannyi fúriák! A lovag mögé odaül a hölgye a nyeregbe,
 6  8,   III|         volt a harámbasájuk!) A lovag, ki ezt látta, ha egy csepp
 7  8,   III|    minden ablakon át, s a nemes lovag nem talált mást maga előtt,
 8  8,   III|         arról, hogy a rejtélyes lovag belészeretett; hanem én
 9 10,    II|  hézagokon keresztül.~ ~A nemes lovag ott feküdt a puszta földön,
10 10,    II|       ráült a vállára, mint egy lovag, s hurcoltatta magát hegyeken-völgyeken,
11 10,    II|    halottá tette az a rejtélyes lovag, aki hordatja magát egyik
12 10,    IV|       közepéből, ahol a kémlelő lovag elveszett, még most is merültek
13 10,     V|          néhol a két összecsapó lovag egyszerre szakadt bele nyeregkápáig
14 10,     V| csodálatát is felkölti, s Vavel lovag ezúttal remekelt. Hidegvérrel
15 10,     V|              Jó éjszakát, Vavel lovag! – kiálta De Fervlans. –
16 10,     V|       tövét egy halálra sebzett lovag piros vére áztatá.~ ~De
17 10,    VI|     hangját hallá.~ ~A sebesült lovag hanyatt feküdt a fűben,
18 10,    VI|      ajkaihoz tartsa.~ ~Hanem a lovag ráismert az ő arcára a parasztfejkötő
19 10,    VI|     tette? Mi lett belőle? Az a lovag, aki önnek ezt az acélgyűrűt
20 11,    IV|         följegyezve.~ ~Ez a hős lovag ebben a nagy tusakodásban
21 12,    II|            A szabadon bocsátott lovag tovarobogott az országúton.