Rész, Fejezet

 1  1,   III| felébresztett. Igen jól aludtam. Ez igazán olyan jó kis ágy, mint odahaza.
 2  1,   III|          kis védencére – néha.~ ~Ez igazán nagyszerű ajándék volt.
 3  2,    II|             volt-e fejkötő a fején? Igazán nem több-e tizenöt esztendősnél?
 4  3,   III|            akkor is reszketett.~ ~– Igazán meg akarja ön azt az állatot
 5  4,   III|        emelé fel ujja hegyével.~ ~– Igazán el van ájulva.~ ~A bárónő
 6  4,    IV|   egyesegyedül az védelmezi azt meg igazán és bizonyosan, ha éjszakára
 7  5,    II|             olyan jól mulattak.~ ~S igazán jól mulattak.~ ~Az ünnepély
 8  5,     V|           Ha cseréltünk, cseréljünk igazán! Tudjam meg, hogy milyen
 9  6,     I|          olyan nagyon tetszem, majd igazán eljövök!”~ ~Amióta Lajos
10  7,    II|           vészangyal megjelenése.~ ~Igazán olyan megjelenés, aminőnek
11  7,    IV|        Valamennyit elrontotta. Most igazán nem lehetett ráismerni a
12  7,     V|          társalgásnak.~ ~– Hanem az igazán nagyon szép volt a bárónőtől,
13  7,  VIII|        tanulni rövid idő alatt.~ ~– Igazán! – kapott rajta a leány
14  7,  VIII|              Óh, az nagyon jó lesz! Igazán jó lesz. Csak parancsoljatok
15  7,    IX|           adni arról, hogy mit érez igazán. Az izgalom elfojtotta az
16  7,    IX|     betakargatá.~ ~– Szeretsz engem igazán?~ ~– Nagyon szeretlek.~ ~–
17  8,     I|            helyen.~ ~– Úgy most már igazán kívánhatunk egymásnak jó
18  8,   III|            hogy egy férfiért, akibe igazán belészeretett, eldobott,
19  9,     I|        ügyetlenségekkel; de ha a nő igazán szeret egy férfit, nem istene-e
20 10,    IV|   eltarisznyázták a drága éjszakát. Igazán drága időt!~ ~Most azután
21 11,     V|       töltött káposztával.~ ~Ez már igazán odatalált.~ ~– Békával él