Rész, Fejezet

 1  3,     I|     paripát. A férfi fölsegíti a hölgyet a hintóba, maga melléje
 2  3,     I|         lesegíti a lefátyolozott hölgyet a kocsiból, bal karját nyújtja
 3  3,    IV| megjuhászodása, mikor a fátyolos hölgyet megpillantotta. A kíváncsiság
 4  5,   III|          ajtajához, s a fátyolos hölgyet az angol sétányon át vezette
 5  5,   III|     érzés volt az, mikor Vavel e hölgyet maga mellett látta ülni,
 6  5,   III|         őt védő, miatta szenvedő hölgyet ily meggyalázó gúnytekintet
 7  5,   III|           hogy kövesse meg ezt a hölgyet! – és kérjen őtőle bocsánatát!~ ~– „
 8  5,   III|        fogatát, s ott leemelve a hölgyet, elbocsátotta Henryt a lovakkal
 9  5,    IV|       bizonyos órában a fátyolos hölgyet Vavel gróffal kikocsizni,
10  5,    IV|    inasára, hogy minek engedte a hölgyet hozzám jönni. Félt a felfedezéstől.
11  5,    IV|    elfoghattam volna. A fátyolos hölgyet ott hagytam a beteg mellett.
12  5,    IV|   lehetett többé a lefátyolozott hölgyet látni Vavel gróf mellett.
13  7,   III|     Ekkor megmutatta nekem azt a hölgyet, akiről annyi monda kering
14  8,    II|   többször volt már szó.~ ~A két hölgyet együtt találta, mint mindig.
15  8,   III|        egy megkötözött csodaszép hölgyet, igéző pongyolában, az ő
16  8,   III|        mikor azt a lefátyolozott hölgyet karján vezeti, s megsértett
17  8,   III|    érteni fogja, hogy ily állású hölgyet csak előkelő, disztingvált
18  8,   III|          értesítve lesz már, s a hölgyet átveszi tőled. Azzal visszasietsz
19  9,     I|        kikötnek egy szép vétkező hölgyet, s lerántva vállairól az
20 10,    VI|    ölelte az örömében felsikoltó hölgyet.~ ~– Óh, milyen asszony
21 12,    II|      tiszt lovagolt, az éltesebb hölgyet mulattatva folyékony elbeszéléseivel,